Tioman sziget 5. nap

Képek és videók akkor jönnek, ha lesz rendes net. Addig marad a képzelet.
Amúgy igen, eszméletlenül gyönyörű a hely, szóval csak engedd szabadjára a fantáziád!

A fenti képen az a part van, ahol ma voltunk :O

Tioman 5. nap


Élménydúsan kezdődött a nap. 

Arra ébredtünk, hogy megjöttek a majmok. 

Először a tetőnkön hancúroztak, majd a szomszédos dzsungelen át lementek a partra. Akkor látszott, hogy sokan vannak, sokkal többen, mint gondoltuk. 42 majmot számoltam meg a verandánkról, de ennél többen lehettek, legalább 50-en, kismajmok meg nagymajmok is voltak. 
Játszottak meg vandálkodtak a parton, érdekes votl őket nézni.

Több videót is készetettem, majde felteszem, ha lesz rá lehetőségem. 


A makik nem félnek az embertől, bár tisztes távolban maradtak végig. Az egyik nagyobb példány feljött a lépcsőnkön és a növényeket hamizta.

Aztán reggeliről visszatérve a falu másik részén találkoztunk újra velük, ott már a szemétben ugrándoztak. 

Szemét: szelektíven gyűjtik a szemetet itt. Ami éghető, azt elégetik, de én nem egészen értem a dologt, mert rengeteg műanyagot használnak. Pl. minden üdítőhöz jár egy szívószál. Minek??? 
Rengeteg műanyag tányért és poharat használnak, azt is minek? 
Annyira furcsa ez nekem, és értem én, hogy egy “másik világból” származunk és Berlinben környezettudatosság szempontjából máshol tartanak, de pont itt, ahol a természet ennyire gyönyörű, itt vigyáznak rá a legkevésbé. Persze az is lehet, hogy rosszul gondolom. 

Láttunk még varánuszt, többet is, szóval a mai nap az ilyen állatban dús volt. 

A füriben szokott lenni gekkó, óriássáska meg pók, a nagy fekete szőrös fajtából. Brrrr. 

Kétórás reggeli utáni döglés után felkerekedtünk, hogy szerezzünk magunknak vizitaxit. 
Vizitaxi minden “bokorban” van, vagyis minden boltnál ki van írva, hogy igen, van vizitaxijuk meg mindenféle hajós kirándulást is szerveznek. Árverseny nincs a helyiek között, minden ugyanannyiba kerül, így tök mindegy volt, melyikhez megyünk be, bementünk a legelsőbe. 

Mondtuk, hogy szeretnénk Panuba beach-re menni, mire visszakérdezett a maláj, hogy most vagy később. Naná, hogy most azonnal. 

Kiszaladt a boltból, körbekiabált a faluban malájul, hogy van-e valaki aki… és lőn csoda, lett. 
Ugyanazzal a társasággal indultunk a hatalmasnak nem mondható útra, mint 2 nappal ezelőtt a korallszigetes egésznapos túrára.

A csónak kb. 5 perc alatt előállt, nagynehezen beszálltunk. 
Egyébként tuti röhögnek a helyiek a sok béna nyugati, vízhez és hajózáshoz nem szokott turiszton, hogy milyen csámpás módon tudunk be,- meg kiszállni a hajóból. Este biztos a “tábortűz” mellett előadja midnegyik a napi idióta európai turistás sztorint. 

A Panuba beach jó hely. Ha valaki erre jár, az ejtse útba mert pont Air Batang és Monkey beach között van, gyönyörű sárga homokos tengerparttal, néhány sziklával az egyik sarokban. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy oda csak a dzsungelen át (sok szerencsét annak, aki nekivág) és hajóval lehet megközelíteni, viszont van ott egy étterem, ahol a környező bungallókban lakó turisztokra főznek. 
Na, az egy jó hely! Isteni a kaja, normálisak az adagok – nem a “tettem valamit a tányérodra, oszd be” stílus – és normálisak az árak. Itt Air Batangban általában drágább a kaja, viszont kicsi az adag. 

Na, szóval amint megérkeztünk oda, bevetettük magunkat a vízbe, mert ott tényleg szuper a víz. 

Ha lesz rá lehetőség, beteszek ide egy tucat képet, mert van ott mit nézni! 🙂 


Amikor megéheztünk, elmentünk kajálni. Jót ettünk és olyan sokat adtak, hogy én nem is bírtam megenni az egészet.

Attól függetlenül kezd hiányozni az otthoni kaja és bár utálom a rántott mindenfélét, krumplit meg havonta egyszert szoktam enni, de most egy rántott husi – konkrétan karaj – hozzá egy finom, krémes törtkrumpli, plusz egy kis csalamádé vagy csemege ubi… vagy a legjobb, egy uborkasaláta tejföllel, meghintve egy kis pirospaprikával… na, ez igen. 🙂 

Szóval ettünk, döglötünk a parton meg úszkáltunk. A gyerek kifejezetten sokat és nagy pánikomra nem fél egyáltalán a víztől és képes rohadtul messze elúszni, be egészen messze-messze a tengerbe, hogy a frász tör ki már néha. Ráadásul ráfekszik a vízre és csak viteti magát a tengerrel.

Délutén 6-kor indultunk csak vissza a dzsungelen át, nem azért mert sajnáltuk azt az 500 forintnak megfelelő összeget, amibe kerül a vizitaxi, hanem mert így nagyobb a buli. 
Az is volt. 

Érdekes módon most nem volt olyan nagy szauna bent a dzsungelben, egészen az utolsó 50 méterig megúsztuk patakokban folyó izzadtság nélkül. 

Mit láttunk a Panuba beachen? Ott volt megint a varánusz, sőt, láttunk gyerekvaránuszt is, több kiscicababát és egy másik -egészen fekete – majmot is a fákon ugrálni.

Szóval rengeteg állattal taliztunk ma. Érdekes volt!