Rigai élménybeszámoló

Riga régi vágyam volt, mert valamiért vonzódom a volt szovjet tagállamokhoz. A várost nem nyomoztam teljesen le indulásunk előtt, így voltak meglepetések. Például, hogy kicsi, hiába a Baltikum legnagyobb városa. Rigának összesen  700 ezer lakosa van, 40%-a lett, 40%-a orosz, a maradék pedig a többi környező országból érkezett.

rigai repülőtér, hóban

Egészen addig verőfényes napsütésben repültünk, míg el nem értük Rigát. Amikor a gépünk leszállt (a szokásos Ryanaires jól odabaszós, hogy csak nyekkent a gép leszállás volt az is) már hófúvás volt, aminek a gyerek nagyon örült, mert végre van hó rendesen, végre bazi hideg van, satöbbi. Igen. -15, -20 fok volt, néha csúnya széllel, így finoman fogalmaznem nem volt alkalmas az időjárás a városnézésre, főleg, hogy a helyiek annyira hozzá lehetnek szokva a havazáshoz, hogy hókotrót nem láttunk, illetve a járdákról is csak akkor kezdték el a havat eltüntetni, amikor már nem vártak több havazást. Ez konkértan a harmadik napon történt meg.
Másik, hogy a villamosok érdekes módon jártak a hóban is. Külön plakát hirdeti a megállókban, hogy a rigai tömegközlekedési vállalat járművei akkor is pontosan érkeznek, ha esik, ha fúj, vagy havazik, esetleg marslakók támadnak vagy bazi nagy dugó van. Jön és kész. Egyébként tényleg percre pontosan jöttek mindig.

A reptéren becserkésztük a 22-es buszt, vettünk jegyet (feltöltős jegyük van) majd bementünk a városba. A busz a piacnál tett minket le, pont jókor, ugyanis kezdtünk éhen halni. A piacon midnet árulnak, különösen a vastag zoknik és kesztűk voltak az érdekesek. (állítólag vastag zoknit érdemes venni, mert azok hú de jók) Meg persze mint miden rendes piacon, vannak kifőzdék is. Persze, hogy ott ettünk!
Ajánlom midnenki figyelmébe ezeket a kajáldákat mert egyrészt ott van az ember orra előtt a kaja, lehet választani, másrészt meg látja, mit esznek a helyiek, amit ugye egy turisták által frekventált étteremben nem biutos, hogy látunk. Szóval ez nekem mindig kis kuriózum. Most is. Hárman háromfélét ettünk, levessel, másodikkal, körettel, itallal együtt fizettünk 9 euró valamennyit.

vásároltunk a rigai piacon is

Utána átpingvinkedtük magunkat az óvárosba. A zebrákat, jelzőlámpákat nem szeretik itt sem, és mint említettem, a hólapátolást sem.
Az óváros 1997-től a világörökség része, valóban nagyon szép, és rendben van tartva. Lepukkant épületet nem láttunk, illetve azért maradt még néhány, amit épp most újítanak föl.
A meglepő dolog Rigában a plázamánia. Nem kicsit, nagyon! A vasútállomás is egy plázából nyílik, de mellette van másik kettő, illetve az óváros szélén is volt egy egész háztömbnyi. Érdekesség kedvéért, vásárlók is voltak benne, nem csak nézelődők.

Jót bólkásztunk az óvárosban, de a mínuszokban át is fagytunk, így beültünk egy random étterembe, (Queens a neve) ahol kiolvadtunk és ettünk, ittunk, majd naplemente után távoztunk. Így utólag lehetett volna annyi eszünk, hogy még akkor indulunk el amikor fent van a nap, mert a szél pont szembe fújt velünk jódarabig hazafelé, plusz midnen lépésre ügyelni kellett, szóval valóban feladat volt a hazajutás.

A szállásunk meglepően jó volt, extra dizájn, meleg, rendes wifi. Kell ennél több? Nem.

Másnap reggel úgy döntöttünk, hogy reggelire igyekszünk valami helyit enni, és mint kiderült, Rigában a vasárnap pont olyan nap, mint a hétfő, minden ugyanúgy nyitva, így bementünk az egyik plázába csak úgy megnézni milyen is. Persze pont olyan, mint máshol és centire ugyanazok a boltok vannak, mint bárhol máshol. Mily meglepő 😀

De találtunk egy reggelizőt. Nem a flancosabbak közül választottunk, hanem azt, ahova a nép jár. Nem is csalódtunk. Ettünk palacsintákat reggelire meg péksütiket, kávét. (ezt majd a gasztro részben jobban kitárgyalom)

riga hidegben, hóban, télen

Reggeli után igyekeztünk odaérni délre a Szent Péter-templom elé, ahonnan az ingyenes túra indul, de előtte pont útba esett a Riga Balzam bolt, ahol ittunk egy isteni balzamos kávét és egy forró narancsleves, fahéjas italt, szintén balzammal megtámogatva. Mindkettő extra jó volt!

A túrán egy nagyon jól beszélő, érdekeseket mondó idegenvezetőt fogtunk ki, a probléma csak az volt, hogy amikor megált, hogy valamit elmeséljen, majd megfagytunk, így amikor egy óra múlva elvitt minket a piacra, inkább leváltunk a csoportról, mert valahogy jobban vonzott a piac 5 fokos melege, mint a -15.

Kiolvadtunk, ettünk valamit, majd mentünk tovább. Riga szecessziós (Art Nouveau, Jugendsti) épületei vonzottak épp. Ehhez a villamost kellett becserkészni. Nem könnyű feladat mert annyira egyszerű a tömegközlekedés Rigában, hogy térkép is alig mondja meg. És valóban, a villamos odavitt minket, mi végigsétáltunk pár utcán, majd szétfagyva elindultunk a legközelebbi buszmegállóig. Kiderült, hogy a busz kétóránként jár, és mi láttuk elmenni az előzőt. 😀 De sebaj, pár saroknyira viszont egy egész busz és trolicsomópont volt, így pár perc várakozás után jött is egy fűtött troli 🙂

A szállásra menet beugrottunk a nagy boltba. Nagyon érdekes volt, mert kb ugyanazokat árulták, mint Kijevben, csak lényegesen drágábban.  Míg el nem felejtem, Rigában és Kjevben is árulják még A Párizsit. Pont olyan íze van, mint gyerekkorunkban, és húsból van (!) meg persze árulnak rudit is, rengeteg teát és kávét.

Másnap reggel felkeltünk, megreggeliztünk és szép lassan elindultunk a reptérre, így láttuk azt is, mekkora nagy forgalom van hétköznap.

Szóval Riga jó hely, az emberek beszélnek angolul, és bár egyetlen mosolyt sem láttam míg ott voltunk, de jó lenne egyszer nyáron is elmenni, és megnézni, kipróbálni azt a sok mindent amit a kellemetlen időjárás miatt nem tudtunk.