Ligúr kaland az őszi nyárba I.

Ligúr élménybeszámoló első része

A ligúr élménybeszámoló második részét néhány nap múlva írom meg.

Nagyon nem nyaralni készültünk, de aztán mégis nyaralás lett belőle mert épp egy hőhullámot fogtunk ki október végén.
A tervek szerint megnéztük volna Genovát, onnan elmentünk volna a szállásunkra Camogliba, és onnan indultunk volna a Cinque Terre felfedezésére.
Hogy ezzel szemben mire jutottunk? 🙂

Főleg arra, hogy Olaszország jó hely még mindig. Nem is kicsit.

Ez volt az az utazás, amikor minden mindig késett.
Késett a repülőnk, de sajnos nem annyit, hogy egy rendes kártérítést kérhessünk. Aztán az összes vonatunk késett, teljesen mindegy mikor, hova mentünk, viszont mindig midnen jól sikerült és egy csodálatos őszi nyaralást kaptunk végül 🙂

De kezdjük az elején.

Schönefeld reptéren 4 vagy 5 órát seggeltünk, de végül csak másfél órát késett a gépünk. A budapesti járat viszont időben jött, így a csapat harmadik tagját simán megvártuk a reptéren.

A bergamói reptéren rögtön az érkezési oldal kijáratával szembe tették a Bergamo központjába vivő busz végállomását, a megállóban pedig épp működött a jegykiadó masina.
A szállásunk a helyi főúton egy tök jó apartmanban volt, aminek a kulcsát a buszpályaudvar épületében egy irodában kellett felvenni miután kitöltöttünk egy papírost.
Annyira jó helyen volt a szállás, hogy a kedvenc bergamói éttermünktől körülbelül 20 méterre laktunk. Nem rossz dolog ez, főleg ha az ember az esti géppel érkezik Bergamóba és éhes.

Naná, hogy beültünk vacsizni – kihagyhatatlanul jól főznek a Ciotolában!
Én egy elég extrát kértem: körte, sajt és dió volt a tányéromon és … nagyon jó volt. Hozzá egy Donizetti sprisst ittam, ami még mindig jól néz ki és nagyon finom, arról nem is beszélve, hogy gyógynövényekből van.
A többiek pizzát ettek és desszertként a bergamói hagyományos híres Polenta e osei-t ettük. Ha nem ettél még ilyet, akkor ha Bergamóban jársz, midenképp kóstold meg! Nagyon, de nagyon finom!

Mire lefeküdtünk aludni már volt vagy éjfél. Viszont a vonatunk meg reggel 6-kor indult.
Ezzel volt érdemes mennünk mert ha később megyünk, akkor többször át kell szállnunk, meg picit hosszabb is az út.
A bergamói állomást még mindig felújítják. Ha jól számolom, ez a harmadik év, hogy dolgoznak rajta. Oké, haladnak is, de elég lassan.
Hajnali 6 előtt nem volt nyitva jegypénztár, de az olaszok már tartanak ott technikailag, hogy képesek legyenek megbízhatóan működő jegyautomatát készíteni, így az automatából vettük meg a jegyeket.

Milano Linate állomáson kellett átszállnunk a genovai vonatra, ami késett. Viszont eleve volt annyi időnk, hogy együnk valamit és igyunk egy rendes kávét.
Az állomás épületében mindenki kapott neki megfelelő kaját és narancslevet, majd visszamentünk a peronunkra és vártuk a vonatot.
Közben egy ázsiai lány kérdezte, hogy honnan indul a vonata, de először Velencébe akart eljutni, majd kiderült, hogy ja, nem Velence, Verona. 😀 Végülis, legalább a kezdőbetű stimmelt. Oké, én sem vagyok tök pöpec az ázsiai kisvárosokból. 🙂

A vonatunk begördült, felszálltunk és rohantunk tovább a napfelkeltében Genova és a tengerpart felé.


Volt mit nézni mert ilyen szépet ritkán lát az ember. Kilométereken keresztül ködfoltok voltak, hozzá a nap első sugarai… ah, csoda az egész!

Amikor megérkeztünk Genovába nagyon érdekeset láttunk.
Az állomás majdnem 300 éves és részben még az eredeti dizájnja volt meg – nyilván felújítva – de a régi és az új keveredése, a modern üveg, a régi mennyezetek és oszlopok különleges látványt nyújtottak. Arról nem is beszélve, hogy a Piazza Principe Genova fő vasútállomása és évente majdnem 30 millió ember fodul meg itt. Durva.

Elindultunk klotyót keresni, amit csak kisebb gyalogtúra megtétele után találtunk.
De mit láttunk közben!!!! 😀

A Piazza Principe állomás pot a kikötőnél van. Mivel mostanában “roppant felkészült vagyok” a meglátogatandó helyekből, ez engem meglepett.

Legnagyobb meglepetésemre két MSC hajó is bent állt épp, így teljesen nyilvánvaló volt, hogy megnézzük 🙂
Viszont mivel nem volt nálunk érvényes hajójegy egyikre sem, ezért nem mehettünk a közelükbe. Kár.
Mondjuk már csak egy hónap és mehetünk, szabadon besétálhatunk 🙂 annyit meg pont kibirunk 🙂

Így mentünk tovább a kikötőbe ahol érdekes dolgokat láttunk, de ezekről majd külön posztot is írok (reményeim szerint) mert van mit.
A legérdekesebb a régi spanyol gálya volt, amit alaposan megnéztünk belülről is, jókat ámuldoztam a nagyságán – hatalmasságán – aztán este amikor bővebben utánaolvastam, kiderült, hogy tökre nem is ekkora volt egy spanyol gálya, hanem kisebb csak a filmeseknek így felnagyították. 🙁
De ettől függetlenül érdekes volt, kívülről meg nagyon szép.


Mármint a maga nemében nagyon szép.

Aztán ahogy mászkáltunk a környéken, megláttam egy kínai feliratot, ami azt mondta, hogy cukrászda 🙂
KÍNAI CUKI!

Persze megnéztük.
És nagyon jó dolgai voltak!
Vettünk is holdsütit és lila színű mézpiskótát, ami nagyon finom volt. Igazi furcsa kínai íze volt.
Ha még nem ettél kínai édességeket, akkor olyat képzelj el, mint mondjuk egy babpürét édesen. Egyszóval nem az a süti amit az ember naponta 5x megeszik. Viszont a lila mézes süti az állagra és ízre is jó volt, abból meg tudtam volna enni az egész tepsivel.
Azt már Kínában is kifigyeltem, hogy a piskótát valahogy nagyon extrán készítik mert a tésztája valahogy sokkal krémesebb, viszont maga a piskóta sokkal magasabb általában, mint amit mi készítünk. Mindehhez jön hozzá a különböző szín. Mert miért épp piskóta színe legyen egy piskótának?! Legyen lila, zöld, sárga, nem? 😀 Hát most lila volt épp.
Nem tudom mitől függ a színezésük egyébként.
Ha nem láttál még ilyen színes cuccokat, akkor ezt Malajziában fotóztam, ez egy ázsiai klasszikus:


Ez tök sima vajas krémmel készült, de a lényeg a színes piskóta. Na, ez olyan igazi ázsiai. 🙂

Visszatérve Genovára: nagy tervem és egyetlen fontos dolog amit most meg akartam nézni az Kolumbusz szülőháza volt.
Úgy voltunk a városnézéssel, hogy a közeljövőben elég sokszor járunk majd Genovában – hajózásilag – ezért nem kell mindent egyszerre megnézni. 🙂


Bejártunk egy csomó érdekes utcácskát, voltunk boltokban, láttunk furcsa zöldségeket – fönti kép – és nagyon szép boltbelsőt is, amit nem tegnap építettek.

Aztán siekrült becserkészni Kolumbusz szülőházát.

Egyébként nem volt egyszerű, mert nincs nagy villogó piros nyilakkal jelölve a szülőháza. Meg persze ha azt mondják, hogy ilyen tuti tornyok vagy várkapuk vannak mellette, akkor az ember könnyebben megtalálja, de nem így történt.

ligúr élménybeszámoló - genova utcái

Genova nekem nagyon tetszett. Nem értem miért olvasni olyan negatív leírásokat róla, egyáltalán nem érdemli meg.
Nekem nagyon tetszett mert kevés volt a turista, többségben voltak a helyiek és ennek a városnak még élet szaga van, nem mint mondjuk Velencének, ahonnan kihaltak már az őslakosok, vagy ha még nem, akkor épp elköltöznek az utolsó kitartó emberek is.
Elég szomorú ez.
Szóval tetszett Genova 🙂

A metrója a városnak elég újnak számít, semmi flanc és csicsa nincs benne. Közlekedési eszköz. Elég puritán állomásokkal.

A vonatunk Camogliba elég gyakran indult, így kb. mindegy volt mikor érünk oda. Odaértünk, ez a lényeg.
Amint leszálltunk a vonatról (fél órát kellett menni a városból kifelé) egy teljesen más világba csöppentünk. Semmi sietség, semmi stressz, viszont béke, nyugalom, kellemes hangulat fogadott minket. És napsütés ezerrel!

A szállásunk szuper helyen volt! Közvetlenül tengerparton, olyan kilátással, hogy jobbat az ember nem kívánhat.
Persze ilyen októberi melegben az ember kíváncsi arra, milyen meleg a tenger, így lementünk letesztelni a vizet.

Tele volt a part olaszokkal. 🙂

ligúr élménybeszámoló Camogli színes házai

A fönti képet már naplemente környékén lőttem, de jól látszik rajta, hogy este is tele volt a part.
Aztán estefelé éhesek lettünk.
Ez az olaszoknál kemény dió mert este 7 előtt nem nyit ki étterem itt sem (Ligúria) így az ember vagy beéri azzal, amit talál vagy éhenhal.
Így egy tengerparti sportkocsmában vacsiztunk, én meglepően jót, a többiek focacciát, ami szintén jó volt, de kevés.

 

camogli tengerpartja ligúr élménybeszámoló

 

Pont erre vágytunk. Olaszország. Kiteregetett ruhák, színes házak, halk nyüzsi, élet, meleg tenger, jó idő.

Vacsi után már csak lerogytunk és aludtunk reggelig.