Kuala Lumpur 2. nap

Kuala Lumpur élménybeszámoló

 

Most nem vagyunk úgy kidőlve mert a repcsin tudtunk aludni egész sokat tegnap éjszaka, de itt is meleg van, NAGYON.
A meleg még nem is gáz, hanem a pára.

De mit vár az, aki dzsungelbe megy, nem? Sivatagi szárazságot? 😀  Semmiképp.

Kuala Lumpur élménybeszámoló 2. nap

Reggel sikerült viszonylag normális időben ébredni, reggel 6:15 körül, ami tök nagy siker a szervezetemtől, ha azt nézzük, hogy itt 6 órával vagyunk előrébb.
A többiek is normálisan ébredtek de ez nem jelenti azt, hogy a napot korán kezdtük.

Lementünk reggelizni a szálloda 11. emeletére. 34 emeletes a kis csöppség egyébként, amivel itt nem tartozik a “fú de magas” épületek közé.
Láttuk is, hogy a Menara torony, a Petronas ikertornyok mellé építenek egy valószínűleg sokkal magasabbat.
Szóval még nem ért véget a kinek van nagyobb farka magasabb épülete az olajnagyhatalmak között.

Kilátás a sokadikról

Én nagy szerelmese vagyok a magas épületeknek, de egy idő után már kicsit (?) macerásak, uncsik, főleg ha csak magasak és semmi extra nincs bennük. Amúgy Asztanában pont az tetszett, hogy minden épületen volt valami extra.

Visszatérve a reggelire:

Tök jó volt a választék és nagyon finom volt minden, DE ez egy ezer szobás ötcsillagos szálloda (nem ezer, de szerntem legalább 300 szobája van) ami valszeg tele is van, és igencsak idegesítő volt az, hogy iszonyat sokan pörögtek az ember körül miközben a reggeli szerintem egy szép, lassú bevezetője kellene, hogy legyen a napnak. De nem. Ezer kicsi ázsiai futkosott körülöttünk. Áááááááá

 

A medence csodálatos volt. Pertonas, Menara… 



Nagyon idegesítő volt szerintem és el sem tudtunk vonulni másik asztalhoz mert minden tele volt, szóval nem jutottunk el sajnos a teljes kínai és thai meg maláj reggelikínálat végigkóstolásáig 🙁 mert inákbb felmentünk a szobába átöltözni, hogy mehessünk úszni egyet az amúgy gyönyörű medencáében. Volt jakuzzi is, meg gyerekmedence is.
Nagy kár, hogy kihagytuk, mert a szálloda konyhája az egyik legjobb a városban, mindenféle díjakat nyertek.

Szóval a reggeli az nem egy Sheraton. Jó lenne több Sheraton az utazásokba, de elég drágán adják általában. Mondjuk nem véletlen. Elég sok Sheratonban reggeliztünk már, de olyan még nem volt, hogy az ember ne tudott volna elvonulni vagy hogy idegsítette volna a többi vendég.
Oké, megértem, mindkettő 5csillagos szálloda, de valszeg teljesen más a vendégköre és aki meg tud fizetni egy Sheratont, az valszeg nem fog futkosni mint pók a falon a reggelinél.
Mindegy, leszálltam a témáról. Aki tud, és meg tudja fizetni, az menjen Sheratonba, ez a lényeg. 🙂 Mi is menjünk inkább oda legközelebb! 🙂
(Bangkokban csak sikerült Sheratonban aludnunk… 🙂 )

 

Elképzelni dsem lehetett volna jobbat. Szuper volt a víz!

Az úszás remek volt. A kilátás is fantasztikus, a víz hőmérsékletéről nem is beszélve. Nagyon jól esett mindenkinek az úszás.

Ezzel az úszós – medence partján heverészéssel eltelt a fél délelőtt, nekünk meg dolgunk van, nem is kevés.

Fél 12 körül eindultunk a szomszéd plázába shoppingolni ruhát. Ha jól nézem, mindenki talált magának megfelelőt és újra meggyőződtünk arról, hogy Ázsia a hülye feliratú pólók földje. A világon tuti nincs ennyi baromság feliratú póló, angol felirattal díszítve.
Nem értem, mert a malájok tök jól beszélnek angolul, kivéve a maláj indiaiak, mert azokat alig lehet érteni. De tényleg nem.

A szomszéd pláza NAGY és megfelelően hűtött. A hűtés itt azt jelenti, hogy mondjuk 15 fok van a metrón (frankón odafagysz az ülésre ha csak úgy, gyanútlanul leülsz!) a zárt helyeken meg szerintem lehet vagy 20 fok. Szóval csekély 20 fok a különbség.

Már a repülőn idefele is megfagyott mindenki, lehet, hogy a hibernálás miatt repült el olyan gyorsan az a 6 óra repülés Peking és Kuala Lumpur között. 😀

A plázában kajáltunk egy helyi, hagyományos, banánlevélbe csomagolt rizses kaját de az idő nagy részét shoppingolással töltöttük.

Amikor kijöttünk a túlhűtött plázából, akkor megint azonnal agyonvert minket a párás meleg, de el kellett sétálni a KMUTER-ig, amiről csak sajtettük, hogy valami vonatféle lesz. Az is volt. Mint kiderült, tök ritkán jár, de mákunk volt és csak 10 percet kellett várni a túlhűtött kocsikra.

metróállomás Kuala Lumpurban. Ventilátor itt is van sok, minden póznán 1-2

Leszálltunk a Kuala Lumpur megállónál, ami a vasútállomást jelenti, ami egy gyönyörű épületet takar.

A dzsungel mindent megesz

 

Nagyon sok épületen látszik, hogy a nagy meleg, a párás levegő és a gyakori esők alaposan próbára teszik őket. De attól még szépek.
Az állomást teljesen meg kellett kerülni, amihez ezer lépcsőn kellett le és felmásznunk mert itt az autós az úr, nem a gyalogos.
A kínaiakkal szemben itt elég durván vezetnek, balesetet is láttunk.

Mire elértünk a lepkés parkba, már a nyelvünk lógott. Nagyon meleg volt. A lepkés park maga gyönyörű volt!
Rengeteg lepke szállt szabadon, néha még ránk is szálltak. D-t például az egyik kiszelemte magának, le sem akart szállni percekig, hiába mozgott, emelgette a kezét.

 

Rengeteg lepke volt bent, és egész nagyok is voltak. Az egyik vízesés tavában volt egy HATALMAS lepke elpusztulva, annak a szárnya legalább 15 centi fesztávú volt. Voltak sárga, kék, barna lepkék is tömegével.

Ilyen mézes vízzel spriccelt hibiszkuszvirágokon pihentek a lepkék. Ha jól megnézed ezen is van pár darab.
Szóval jó hely a lepkés park, az ember simán elvan ott egy órán keresztül. Fontos, nem említettem, hogy a lepkék nem bezárva voltak egy kis dobozban, hanem szabadon röpködtek egy elég nagy területen, ahol sok a vízesés, a virág, a növény. Jól tartották őket, de szabadon valószínűleg jobban érezték volna magukat.

A lepkés parknak volt egy hűtött leülős része, ahol henyéltünk egy darabig, majd elindultunk a madárparkba.

Városi dzsungel

Közben beértünk a városi dzsungelbe. Ez a park a város közepén van, de mik vannak ott… 😀 szóval mentünk a járdán és körülöttünk minden zöld volt, burjánzott minden, míg hirtelen megmozdult mellettünk A Zöld. Valami kis állatka ment a dzsungelben, amiről egy perc bámészkodás után kiderült, hogy egy leguán. 🙂 Lefotózni nem tudtuk sajnos, de majd lesz rá lehetőségünk biztosan 🙂

 

Meddig kellene tornáznom, hogy ilyet tarthassak otthon? Útszéli növényke

A madárpark nem akármilyen park! A világ legnagyobb szabadon röpködős madárparkja, ami úgy működik, hogy a terület fölé egy hatalmas hálót borítottak, amiket magas póznákon tartanak a magasban. Persze vannak elzártan is madarak, de a többség szabadon röpköd.

Volt merre sétálni…

Hatalmas területen vannak a madarak, elég sokféle van belőlük a papagájtól a struccmadárig mindenféle.

A kedvenc a páva volt mindenkinél mert hagyta magát simogatni, ölelgetni.
A madárparkban is eltöltöttünk egy órát legalább, de lehet, hogy többet, viszont a hőség közben nem csökkent.

Ő egy veszélyes madár. 😀

Amúgy pont ez a madár nagyon érdeklődő volt: midnenkit követett, vagy csak simán odament az emberhez és magyarázott valamit.
Egyébként tilos volt a madarakhoz nyúlni, etetni őket, kitépni a tollaikat, stb. de ezek a furcsa szerzetek nagyon akartak valamit mindenkitől.

Mindenki kedvence

Annyira nem volt meleg, mint Pekingben, de ez a maláj meleg is brutális tud lenni.

A madárpark után kajálni akartunk valamit, mégpedig valamelyik negyedben, főleg az indiaiban.
A madárpark kijáratánál a parkolóban megint olyat láttunk, ami nagyon érdekes volt.
Egy család etette a majmokat 🙂

makimajom etetés egy parkolóban

Nézd meg egy kicsit jobban a majom hasát! Ott lóg rajta a gyereke 🙂

Ezen a fán meg egy egész család van éppen:

nem hagyták magukat fotózni

 

Tudom, hogy nem a fotók csúcsa, de a majmok nem pózoltak nekünk, inkább menekültek előlünk. Szóval így sikerült a kép, na.

Lefelé menet a dombról láttunk egy balesetet. Egy autóba belement egy másik oldalról, de senkinek nem lett baja.
Kínában sokkal nagyobb volt a forgalom, de ott valahogy jobban vigyáztak egymásra a vezetők.

a metró a magasban megy

Lent megláttunk egy buszmegállót, amire ki volt téve az útvonal meg hogy Free bus. Elég jól hangzott, így megvártuk és ki is próbáltuk. Ez a busz annak való, aki jól ismeri a várost, mert semmi nincs kiírva menet közben, így miután elhagytuk a szállodánkat leszálltunk róla. Még jó, hogy Kuala Lumpur egyik legnagyobb szállodája a miénk és jól látszik egy csomó helyről.

Szóval éhesen megpróbáltunk visszaevickélni valahogy a szállásunkra, de …. szerencsére találtunk egy hyderabadi indiai éttermet.  Naná, hogy bementünk, nem is bántuk meg! Nagyon, de nagyon jót ettünk és az is kiderült, hogy elég jól ismerem az indiai konyhát. (Nem csoda, szoktam otthon főzőcskézni eredeti indiait elég sokszor) Itt olvashatsz egy kicsit az ottani konyháról.

Ezt követően már csak rövidke posztolás ide következett és alvás.