Kuala Lumpur – Bangkok

Ázsiai körutunk nemtom hányadik napja, már én sem tudom követni.

 

Az előző részteket itt találod.
Reggel korai kelés után mind felmentünk a medencéhez. 7-kor nyitott és csodát láttunk, érdemes volt korán felkelni.

 

Persze úszkáltunk is benne, naná!
Csináltunk egy csomó tök jó képet, ücsörögtünk a szélén és elmélkedtünk 🙂
Volt is min 🙂

Gyönyörű

Itt találod a hozzá kapcsolódó lakást.
Egy sky lift nevű lifttel lehet felmenni ide, 2 megállója van és a többi lifthez képest gyorsan megy. Megáll a földszinten (4. emelet) meg a 37. emeleten.

Amúgy az épület belülről elég érdekes és nem ez az egyetlen medence ott. Ha jól számoltam legalább 4 medence van, de a belső térben egy mini trópusi dzsungelt is ki akarnak alakítani, így van ott szökőkúttól kezdve minden.
Amúgy tényleg jó helyen van, bár nincs közvetlen összeköttetésben a Putra Mall-lal, mint a Sunway Putra (előző ötcsillagos szállásunk a szomszédban) de ez is mellette van.
A Putra Mall egy “aprócska” pláza Kuala Lumpurban, rengeteg tök jó bolttal.
Van egy bolt, ott több pólót is vettünk, kivétel nélkül az összesnek nagyon idióta a felirata 😀


A képen: kiltás a belső erkélyről, a laptopon meg az a kép van, amit a 37. emeleti tetőmedencénél készítettem.

Reggel a medencézés után írtam egy kicsit az oldalra, majd összepakoltunk és mentünk reggelizni.
A plázát néztük ki magunknak, mert ott nagyon sokféle kajás hely van, ráadásul a pincében van egy gyümölcsös, ahol isteni gyümiket lehet kapni.
Így is lett. Négyen négyfélét ettünk, én nagy örömömre találtam egy igazi péksütist! Nagy szó ez arrafelé mert a mifelénk ismeretes péksütik nincsenek arrafelé. Mazsolás kalácsfélét ettem, virslis kiflivel. Micsoda luxus!

A drogériában meg vettem az elhatalmasodó megfázásomra egy adag ellenszert, pl. egy orrcseppet, ami valami extra jó mert 2 használat után megszűntette a kórságomat. Fülcsepp utazott velünk (kövirózsa kivonat) már Budapestről, de vettem még Tigris balzsamot többfélét is. Itt olvashatsz okosságot róla, és tényleg szuper a cucc!

Amúgy tök meglepő, hogy ott egy sima drogériában minden van, ami mifelénk nem kapható. Pl.: fájdalomcsillapító tabletta különböző kiszerelésben, akár levelenként is vásárolhatod. Szóval vettem egy csomó mindent ott.

A reggeli után bementünk a Sunway Putra szállodába, hogy feladjuk a képeslapokat, majd mentünk tovább a metróhoz mert a cél a kínai negyed volt.

Iszonyat hőség volt aznap is, nagy párával hozzá, tiszta “városnézős” idő volt 😀 Ez azt jelenti a valóságban, hogy a járás helyett ilyenkor vánszorog az ember és megiszik minimum 5 liter folyadékot percenként,  hozzá izzad, mint egy ló.
Amúgy itt akkor sem volt olyan meleg, mint Pekinmgben. Ott főleg a meleg szmog volt a nagyon kimerítő, hogy alig kapsz levegőt, hiába szeretnéd.

 

Aztán bevetettük magunkat a kínai negyedbe. Nagyon érdekes hely, van itt minden, amit az ember el tud képzelni, meg az is, amit nem. 😀

Remek shoppingolási lehetőség! (Nagyságrendekkel jobb Kuala Lumpur shoppingolás szempontjából, mint Bangkok)

Éttermek is voltak, nem is kevés, de itt nem ettünk semmit.


Nyilván nagyon ügyeltek a higiéniára.

Egyébként Malajziában nem kergetett minket a szapora, ezzel szemben Kínában mindentől ment a hasunk. Persze az is lehet, hogy az indiaiban elfogyasztott csípős és fűszeres kaják segítettek, de nem hiszem.

Jó, ez a kép nincs a csúcson, elismerem, de mégis tök hangulatos.


Táskát vegyenek!

Hindu templom Kuala Lumpurban.
Be is mentünk, ehhez a cipőt le kellett venni és egy ablakon beadni.

Nagyon szép ez a tempolomka, jó volt látni a sok kínai templom után.

A kínai templomot is megtaláltuk, de az már nem gyakorolt ránk akkora hatást Kína után, mint ez az indiai hindu.
Lényeg az, hogy úgy elbóklásztunk ott, hogy végül sietnünk is kellett a reptérre.

Ez egy bonyolult dolog volt  akkor és ott mert ehhez át kellett magunkat küzdeni többször az építkezéseken, zebra, jelzőlámpa nuku, ellenben vannak száguldó autók, akiknek nem annyira fontos a gyalogok élete.

Visszamentünk  Kuala Lumpur Sentral-ba (nem elírom, ez a maláj leírása a Central-nak) és vettünk 4 jegyet a masinából a KLIA Expressre. Érdekes módon, az ára vásárlás közben lecsökkent egy kissé, de sebaj. Amúgy  mindehol zsetonos verzió van, itt meg egy vonalkódot olvasott le a masina hogy beengedjen az állomásra.
Az út a hibernálós vonattal fél óra volt, pont annyi, hogy még a deret le tudjuk törni a szemöldökünkről amikor megérkeztünk a reptérre.

A képen: a mecset és ahogy locsolják a folyót, amitől a környéken akkora a pára, mint egy szaunában locsolás után.

A reptéren… pffff….
Amikor megérkeztünk ott volt egy csomó kérdezz engem feliratú ember. Mondtuk, hogy mi az ábra, szeretnénk becsekkolni, de nincs feladós bőröndünk, erre mondták, hogy nó para, menjünk az Air Asia becsekkoló masinához. Kiálltuk a sort, majd a masinánk bedöglött. Konkrétan az összes Air Asia becsekkolós masina bedöglött. Mindnek az volt a baja, mint a miénknek: kinyomtatta a beszállókártyát, de nem adta ki. Valahol a beljesében gyűrődtek a vékony papíros kártyák, mire odamentünk az egyik hölgyikéhez, mondtuk, hogy éhes volt a masina és megette a beszállókártyát, mire a csaj közölte, hogy hát akkor álljunk másikhoz és nyotassuk ki újra. Aham… mert biztos be lehet csekkolni többször normál földi halandónak és tök alap, hogy többször nyomtatsz magadnak kártyát. Hát persze…
Nem jött össze, mire mondtuk a csajnak, hogy ez nem megy, mire méltóztatott kinyitni a gépet, majd kiszedett belőle 2 halál összegyűrt, félig kinyomtatott kártyát. A négyből. Na, ezzel odamentünk a normál pulthoz, elmondtuk hogy mi van, beadtuk az útleveleinket, megkaptuk a kártyát és kész.

Kétszer volt biztonsági ellenőrzés a reptéren, mint extra. Egyszer közvetlenül beszállás előtt, egyszer meg a “normál” időben és helyen.
A határőrök nem szivattak senkit távozáskor semmivel, simán megkaptuk a kilépő pecsétet.

Ettünk is ám a reptéren: a fele társaságnak sikerült valami félig főtt, az ízeket tökéleteset nélkülöző robbantott fél csirkét választani, amiből elfogyott egy kanálnyi, nem több. Valahogy nem vonzódunk a véres, szilánkos csirkecombhoz, bocsi 😀

Ez a templomka a reptér mellett volt, másnap fotóztam

A gép pont olyan volt most, mint amik errefelé cirkálnak a Ryan barátunknál.
Előttem ült egy fazon, aki hátrahajtotta az ülését, amit én szóvá is tettem. Erre ő közölte, hogy oké, de neki vannak lábai.

Lábai vannak!
Jól jegyezd meg ezt a fasz választ, ezzel tutira befogod a pampogók száját.

Hozzáteszem, hogy az ürge általában törökülésben ült, vagy valami furcsa módon hajtogatta a lábait, aludni nem tudott, viszont mi hangosan röhögcséltünk és nyerítettünk meg nyávogtunk a kedvéért hátulról. Biztos “jól” utazott, mi igen. (Az utolsó szakaszon én is szarul voltam mert iszonyúan fájt a fülem)

Bangkok…

Bangkokba megérkezés után elmaradt a szórakozás a határon, bár nem egy határőrt fogtunk ki. A miénk egy vicces figura volt.
Tök furi, ahogy a különböző országok máshogy reagálnak a turisztokra.

A reptéren volt némi tökölés mert nem működött egyikünk mobilnetje sem, így rövid tanakodás után vettünk egy helyi SIM kártyát, minek segítségével megállapíthattuk, hogy mégis merre kellene elindulni a 700 méterre lévő szállásunkba.

Sötét volt már és nagy volt a forgalom, ezen kívül rengeteg volt a kóbor kutya 🙁

Én elég cefetül voltam, a fülem bedugult és fájt, beszélni is nagyon rossz érzés volt.
A szállásunk egy rémálom volt, de csak azért mert rosszat foglaltunk. Még Tiomanon foglaltuk, mert rájöttünk, hogy a fenének sem lesz kedve a rohadtul messze lévő reptérről valahogy bejutni a városba és ott megkeresni a valahol lévő szállást, viaszont Tiomanon meg eléggé gyatra volt a net és nekem eszembe nem jutott, hogy K. rábök a legfelső linkre és azt foglalja, de mégis így tett, ez meg csak akkor derült ki, amikor már ott voltunk a szobában. Egy kb. 15 négyzetméteres lukat képzelj el, aminek alig van ablaka, ellenben van benne emeletes ágy és 4 fős. SZÖRNYŰŰŰŰ!
A többi szoba normál volt, szóval csak ott rontottuk el, hogy nem 2 szobát foglaltunk, hanem egyet négyünknek.
Mindegy, kibírtuk, de nehezen, ráadásul a légkondi … áh… nem panaszkodom tovább. Szar volt, ez a lényeg. Persze másnap…