Semmi nem történt ma.
Zene az olvasáshoz:
Anoushka Shankar
Ha nem tudod kiről van szó: Ő Ravi Shankar lánya. Ha nem vagy otthon az indiai zenében, akkor azt kell a családról tudni, hogy az apa, Ravi Shankar egy szitárművész volt aki Benáreszben született és San Diegoban halt meg.
(Miért minden értelmes ember San Diegoban él/élt? Hogy van ez? Annyira jó hely San Diego! 😍)
Mi az a szitár? Az egy nagyon sok húrral rendelkező hangszer.
Szóval ez a Ravi igen nagyot alkotott, volt szerencsém őt is és a lányát is koncerten látni és hallgatni többször is. (Oh… az ember előző élete… )
Ravi Shankarnak volt három gyereke, kettő híres zenész lett.
A másik zenész gyereke Norah Jones, akit szintén szoktam hallgatni. Hallgasd meg itt az egyik albumát. Nem egy idegbajos zene ez sem 🙂
Reggeli után nekiálltam dolgozni, egész jól haladtam, aztán megfőztem az ebédet.
Mivel kezdett a karfiol megpunnyadni, gyorsan megfőztem és sajtos bundában kirántottam.
Imádom a rántott karfiolt!
Hozzá kumplipüré volt meg egy fél üveg cékla.
Nagyon örülök, hogy mindig veszek egy-egy üveg céklát, ha meglátom „a boltban”. A németek nagy céklaevők, sokkal többet fogysaztanak belőle, mint mi, ráadásul mindenféle formában fogyasztják: 1 centis cuki kockára vágják, szeletelik, hullámosan szeletelik és a boltban mindig lehet kapni főzve, de italokba is szeretik tenni meg tényleg mindenbe.
A másik ilyen mániájuk a mák.
Emlékszem, még időszámításunk előtt amikor csatlakoztunk az EU-hoz, azzal érveltek az ellenzők, hogy majd betiltanak egy csomó kaját, így a mákot is.
😀
Így utólag nagyon vicces ez, mert itt a mák egy mindennapos dolog, nem mint Magyaroroszágon, hogy csak a bejglibe tesszük és esetleg évente egyszer csinálunk mákostésztát.
Tömegtájékoztatás….
Délután tovább dolgoztam, aztán a külvilággal kommunikáltunk elég sokat.
Elég kiábrándító, hogy még nem látjuk a karantén végét. Ha lenne egy dátum, amikor tutira vége az egésznek, az megkönnyítené a helyzetet.
Itt nagyon elvileg április 19-ig tart, az már csak 3 és fél hét, de ez csak egy feltételezés és többször azt mondták, hogy a gyerekek idén már nem mennek suliba. A sulinak itt júliusban szokott vége lennei. Július 20 körül.
Jól elvagyunk itthon, béke van és nyugalom, de tök jó lenne elmenni a parkba és megnézni a tulipánokat és kiülni a napocskára pár órára és nézni, ahogy a fű nő.
Talán majd egyszer 🙂
