Emírségek tetszett / nem tetszett

Teljesen szubjektív írás következik, ráadásul a sorrend is mindegy, úgy fogom írni, ahogy eszembe jutnak a dolgok. Majdnem két hétig jártuk az Emírségeket, láttuk egy csomó részét, kipróbáltunk ezt-azt 🙂

Az összes → Emírségekkel kapcsolatos irományomat itt olvashatod.

Tetszett az Emírségekben

  1. Nagyon tetszett a tenni akarás és a lendület. Hogy a határ nem a csillagos ég, hanem a csillagos égnél kezdődik, és ettől aztán az eredményeik is rögtön mások lesznek. Nyilván egész más lett volna a sorsuk, ha nem találnak náluk olajat, de arra is van példa a világban, hogy ugyan van olajuk, a világ legnagyobb készletén csücsülnek és mégis éhezik a lakosság és állandóak a rendszerszintű gondok. Venezuela a világ olajkészletének majdnem 20%-át birtokolja, viszont már arra is csak bajosan van pénzük, hogy ezt kitermeljék. Csúnya dolog az embargó meg a politika.
    Az Emírségek nem járt így, nagyon nem. Okosan csinálták.
  2. A méretek. Persze szögezzük le, hogy főleg csak Dubai belvárosa meg a Marina bővelkedik magas épületekben, a gigantikus méretű plázák ott vannak, a nyugisabb részen viszont földszintes, ám hatalmas kiterjedésű ingatlanok vannak.
  3. Aztán ott vannak az autók. Vannak hagyományos méretű járgányok is, de amik a helyi körülményekre vannak kitalálva azok mind hatalmas, ha jól látom a helyi piacra gyártott brutál nagy járgányok. A fogyasztásuk nem tudom mennyi.
    Az egyik idegenvezetőnk mondta, hogy mostanában vérlázítóan magas a benzin ára, már 0,65 centet is képesek elkérni érte. Csoda, hogy nincs taxis sztrájk náluk 😀
    Igen, vannak „luxus” autók de nem olyan számban, hogy eldobjam az agyam tőle. Nálunk is flangál egy csomó Porsche, Lamborghini meg Maserati, de az Emírségekben nincs dupla annyi belőle, mint nálunk. (Nálunk = Berlin Mitte városrésze)
  4. A sivatag, de ezt bármelyik sivataggal rendelkező országhoz odaírnám. Szóval a sivatag meg a tevék meg a sivatag csendje, a csillagos éjszaka a sivatagban felejthetetlen élmény és mindig el fogok menni a sivatagba, ha van rá lehetőségem.
  5. Szuper, hogy ezer féle étterem van. Tök jó lenne, ha mifelénk is ennyi féle étterem lenne.
  6. Tetszett a rendezettség és átgondoltság.
  7. Tetszett a tisztaság.
  8. Olcsó. Az Emírségek olcsó. Magyarországhoz képest mindenképp olcsó, de Berlinhez képest is.
  9. A müezzin éneke. Hogy az ember emlékeztetve van az idő múlására is. Naponta ötször.
  10. Tetszett az időjárás. Januárban a tengerparton napozni szuper dolog.
  11. Deira városrész nagyon tetszett. Ott akár még laknék is. Nagyon tetszett az emberek színessége, hogy ott aztán tényleg mindenféle ember van és emiatt a gasztronómia is teljesen kompatibilis velem.
  12. Dubai Marina este gyönyörű. Sokkal szebb, mint a Burj Khalifa környéke.
  13. A Bluewaters Island hangulata. „A pénz nem számít” hangulat.
  14. A szafari és a tengerpart a Sir Bani Yas Islandon. Szívesen elmennék újra a szafarira és tök jó lenne azon a szupi tengerparton heverészni pár napot.
  15. A hatalmas méretű szállodai szobák. De ha nem hatalmas, akkor is nagyok. Az elő néhány napban a reptérhez közelebb lévő → Sheratonban laktunk (ajánlom!) az utolsó napon pedig a Marinában lévő → Pearl Marina Hotelben. Utóbbi is szuper volt (50-60 négyzetméter) de legközelebb → azt a csodát választanám, ami közvetlen tengerparti és olyan érdekes felhőkarcoló.

Nem tetszett az Emírségekben

  1. Minden steril és minden tiszta. Mármint a belvárosban. A külvárosban azért láttam nem patyolat tiszta helyeket is és ezek sokkal emberközeliebbnek tűntek, mint a folyamatosan pucovált csilivili üveg felhőkarcolók környéke. Azok bármelyik országban lehettek volna.
  2. Személytelen volt minden a központban.
  3. Az egyenlőtlenség és a kizsákmányolás természetessége. Hogy akik a várost felépítik a helyeihez képest nyomorban élnek.
  4. Nincs történelem. És erre büszkék is. Mondjuk, ha 3000 évig nem történt említésre méltó dolog aztán 20 év alatt kinő a sivatagból egy ilyen város, hát… én is csuda büszke lennék rá.
  5. Minden van és az ellenkezője is igaz. Pénzért bármit. És a bármit itt komolyan gondolják.
  6. Az „és ezt meddig lehet így” érzése. Egyszer vége lesz a fene nagy rongyrázásnak? És akkor mi lesz?