A Tandir a Hermannstrassénál – uhhhh….

Az úgy volt, hogy mi csak egy dönert akartunk bedobni, ketten egyet.
Aztán nem találtunk a Britzer Gartenből  hazafelé menet a mi oldalunkon talponállós dönerest, így átmentünk a másik oldalra és nagyon nem bántuk meg!

A Tandir nevű helyre esett a választásunk.

Már akkor elvesztünk, amkikor láttuk, hogy a már evők tányérján mi van.

Kint ültünk le a teraszon, a pincér jött is gyorsan, hozta az étlapot.
Némi tanakodás után én egy sima lencseleves mellett döntöttem, mert a törökök igazán nagyon szuper jót tudnak főzni vörös lencséből.

A másik ételem egy hideg előétel volt, ami az uborkán és a fokhagymán kívül nem tartalmazott olyat, ami az én szervezetemnek jót tenne, de néha engedélyezett a vétkezés, majd megfizetem az árát később.
Az étlepon 23-as sorszámmal szereplő joghurtos-uborkás-fokhagymás-feta sajtos krémet rendeltem.

A hely előtti táblán nagy betűkkel ki volt írva, hogy Leber im Brot, (máj kenyérben) így azon sem kellett sokáig törni a fejünket.

Aki nem tudja: egyrészt a németek nagy májzabálók, aminek eredménye az, hogy ritkán lehet kapni májat (mindegy milyen állatból valót) mert  mind elmegy a mindenféle májkrémbe és a Leberkäse  is elég népétel, szóval a boltok polcaira kevésszer kerül.
Másrészt pedig a törökök nagyon jól készítik a májat is, érdemes kipróbálnotok egyszer. (Sokszor)

A májról rögtön kiderült, hogy elfogyott de a pincér ajánlott helyette halat kenyérben, amiről nem sejtettük, hogy milyen, de ….

Kezdjülk az elején 🙂

A pincér elsőnek a joghurtos-fetás kulimászt hozta ki egy adag frissen grillezett bucival. 

Nyami

Az “öntetek” rajta: sima grillszaft bal oldalon, középen rózsabors, amiről nem tudom, hogy a magyar konyha miért nem használja többet, jobbra pedig olaj volt rajta.
Ez az étel így ahogy volt, egy hatalmas élmény volt az ízlelőbombóknak.

lencseleves

A lencselevesem is teljesen jó volt, mellé adták ezt a tányér midnefélét. A lencsét mindig megcitromozva eszik a törökök, én is így tettem. A rengeteg petrezselymet is bevágtam mellé, de a mini pepperónik olyan csípősek voltak, hogy azt én sem bírtam megenni, pedig szeretem nagyon.

Ettünk még egy báránylevest, ami szintén isteni volt, és jó sokáig főzhették benne a barit mert szétesett a húsa. Isteni volt!

Ha helyi magyar olvassa jelen gasztro tekergésemet: a török boltokban lehet kapni bárányhúst és a Magyarországon kapható birkákkal ellentétben nincs kellemetlen birka íze a husuknak.
Mi vagy a Bolu boltban szoktuk venni a husokat (szebbek, jobbak, finomabbak, frissebbek és olcsóbbak, mint a LIidl és társaik) mostanában pedig a Bringmeister hozza házhoz a cuccot és az is nagyon jó minőségű. Általában annyiba kerül, mint a marhahús, vagy olcsóbb és ha nem öreg birkából van (nem szokott abból lenni) akkor nagyon hamar megsül.


A halas szendvics bucija meg volt pirítva, amitől pont jól ropogott, benne a hal finom volt és a véknyra vágott hagymával, paradicsommal és a petrezselyemmel remekül kombinálódott.

Ahhh…. jó volt!

Halas szendva.

Sajnos tovább is elcsábultunk, mert kértünk egy künefét is, ami nagy szerelmem, de olyan brutál egészségtelen, hogy egész héten büntiben leszek.

Künefe


Mi az a künefe?

Egy török édesség, ami cérnametélt (szerű) tésztából van, de a két réteg özé tesznek egy adag nem tudom milyen sajtot.
Az egészet egy aluminium tányérban tartják, amit feltesznek a gázra és frissen megsütik a lángon, alumínium tányérban, mindezt frissbiben, amikor az ember kirendeli.
Ha megsült, akkor öntenek rá egy nagy adag cukorszirupot, megszórják pisztáciával vagy dióval és tesznek rá egy adag török tejszíthabot is, aminek semmi köze a habhoz mert inkább egy tejszínkrémről van szó.
Roppant diétás, ez a lényeg 🙁
De sajnos nagyon finom. 🙁


Lényeg az, hogy a Tandir jó hely.
Sajnos ezek az anatólial népek jól főznek és külön sajnálom, hogy nem fogjuk elfelejteni ezt a helyet és tuti megyünk még oda.