Előre szólok, hogy nagyon be vagyok ájulva a helytől.
Gyönyörű!
A dolog ott kezdődött, hogy még hetekkel, hónapokkal ezelőtt kinéztem magamnak egy túrát, de nem foglaltam le egészen az indulásig, hagytam érlelődni a dolgot.
A Viatoron foglaltuk, és ezzel a túrával is nagyon meg vagyok elégedve, csupa jó élmény kötődik hozzá.
A Viator úgy működik, hogy a világon rengenteg helyen a túrákat lebonyolítók felregisztrálnak és a Viator oldalán hirdetik magulat, egységesen, minden információt megadva.
Egy ilyen társasággal voltunk a Grand Canyont megnézni még a télen.
Na, térjünk a lényegre…
Hajlanban ébredtem (remélem, már nem állok át az itteni időre, különben baj lesz) és a guglin próbáltam megnézni, merre járunk, de rohadtul messze tűnt még a térképen.
El is csodálkoztam rajta, de ráhagytam, hittem neki.
Aztán amikor a tévét bekapcsoltam, (a hajón minden szobában van okostévé és azon is lehet tájékozódni, mutatja merre járunk meg minden szükséges infót, meg azt is, ami nem annyira szükséges) a Cruise Info oldalán azt láttam, hogy Barbados mellett hajózunk.
Nem emlékszem utoljára mikor pattantam ki ilyen gyorsan az ágyból. 😀
5 és fél napja hajóztunk már egyhuzamban és kicsit kezdtem unni a dolgot.
Azonnal feljöttünk a 14. emeletre alaposabban szétnézni.
És megláttuk a sziget fényeit a távolban. 🙂
Nagy dolog ez ennyi hajózás után!
Végre föld!
Közben kaptunk egy gyönyörű napkeltét is és végignéztük, ahogy a hajó kiköt, kiteszik a lejárókat, előkészítik a hajót arra, hogy a rengeteg árut feltöltsék és hogy az utasok kiszálljanak.
Gyorsan megreggeliztünk és mielőtt a nagy tömeg elindult volna, kimentünk a hajóból.
A terminál nem volt messze, de a kikötőben volt egy tök jó BARBADOS felirat, ahogy mostanában divatos, betűkből kirakva, hogy az emberek fotózkodhassanak vele. A biztonság kedvéért kettő is volt, nemhiába, tudták a készítők, hogy amikor két hajó is kiköt egszerre, akkor az bizony lehet 6000 ember is és ha nem akarnak balhét, akkor gondoskodnak több feliratról.
A terminál színes volt kívülről és belülről is.
Apró és nem annyira apró boltok voltak benne, mind “eredeti, csak itt megvásárolható” dolgokkal tele. Persze gyémántokat is árultak meg minden egyéb csillogós nemesfém terméket. Meg alkoholokat, bár a szigetnek már nincs saját rumgyára mióta megcsappant a cukornádtermelése.
A szervezett túránk csak 9:30-kor indult, így még kellett várakozni egy kicsit, de elütöttük az időt bámészkodással és hűsöléssel.
A hűsölés nagyon jó volt mert valóban meleg volt a szigeten. Már reggel 7-kor volt 28 fok, ami nyilván csak több lett a nap folyamán.
A nagy hőség mellett még hatalmas pára is volt.
Már a hajón állni is olyan volt, mintha az ember egy nyitva felejtett szauna ajtajában állna, pár perc után ragadt az ember és nem az izzadtságtól, hanem a párától.
Körbejártuk a terminált, készítettem jónéhány fotót:
A sziget lakói feketék és mind laza figuának tűnnek. Amikor megjelent a vezetőnk és sofőrünk is egyben, az tűnt fel, hogy az amúgy tök szép tengerkék inge és farmernadrágja mellé egy rikító zöld-piros sportcipőt vett fel. Elég extrán nézett ki, de szimpatikus fazon volt.
Bemutatkozott, elmondta, hogy Charles a neve és hogy ő fog minket körbevinni a szigeten.
Beültünk a kisbuszba 10-en, de mondta, hogy két fő még jön, őket a szállodájuknál vetük fel.
Amint elindultunk, megkérdezte az utasok nevét, és mindenkihez volt egy vicces megjegyzése. Jó fej ürge volt, de nyilván érdeke fűződik ahhoz, hogy mindenki megszeresse, mivel az út végén egyrészt értékelni kell őket (emailben) másrészt pedig borravaló is jár neki.
Az első megállónk nem is igazán megálló volt.
Rögtön a kikötő mellett rákanyarodtunk a Rihanna Drive-ra, nem véletlen. A kikötő melletti szegénynegyedben, az olajtartályok árnyékában született és nőtt föl a híres énekesnő, az ország (Barbados) gyöngyszeme, az egyetlen igazán világhíressége.
A ház azért ilyen színes mert Barbadoson a házak véletlenül sem fehérek vagy világos sárgák, hanem színesek, nagyon is színesek.
A házak többsége fából épült, csak náhány tégla vagy kőházat láttam az egész út során, azok viszont nagyon réginek tűntek.
Érdekes volt, hogy a házak előtt nagyon sokszor láttam ücsörgő embereket. A lépcső tetején ültek, az egyik mindig jobbra, a másik balra nézett. 🙂
Ez biztos helyi szokás.
Mondjuk, ha ilyen meleg van, és ekkora a pára, akkor én is csak naphosszat bámulnám ahogy nő a fű.
Erről még kutatást nem olvastam, hogy miért épp a hidegebb helyek a gazdaságilag jobban teljesítők, de lehet benne valami.
Barbadoson valahogy nem a stressz és a “jaj, ezt is meg kell ma csinálni” vagy a “nincs időm semmire” érzés van a levegőben, hanem inkább az “Ejh, ráérünk arra még!” és az, hogy az élet szép és tanuljuk meg a pillanatot élvezni.
A sofőrünk folyamatosan beszélt. 4-5 órán keresztül csak dőlt belőle a duma, az utasok meg csak kérdeztek és kérdeztek.
Az egyik kérdés az volt, hogy hogyan csinálnak ármot a szigeten.
Mert valljuk be, kevés olyan hely van a világon, ahol ennyire állandó a szél és a napsütés, ezzel szemben viszont egy napelemet vagy egy szélerőművet sem láttunk Barbadoson.
Charles elmondta, hogy olajból készítik az áramot és az olaj ára meg nem arról híres mostanában, hogy lefelé mozogna, így a szigeten minden egyre drágább.
Az úthálózat elég kiterjedt, viszont tragikus állapotú. Szerintem egy random magyar töredezett, kátyús út is jobb nála. Szinte nem volt olyan métere az útnak -bármerre mentünk- ahol rendben lett volna.
Erre azt mondta a sofőrünk, hogy ez azért van, mert nincs pénz.
Jártunk egy csodás tengerparton. A besírósan szép partok egyikén, ahol engem fél évre ott lehetett volna felejteni, hogy kigyönyörködjem magam.
Nagyon szép ez a bolygó és annyira sok csodás hely van rajta, és én végtelenül hálás vagyok, hogy egyre több szép vagy érdekes helyre eljuthatok!
A szélmalom érdekes látványt nyújtott a domboldalban. Állítólag az egyetlen működő, épségben meglévő szélmalom a környék szigetein.
Számomra nem maga a szélmalom volt érdekes, hanem a gyönyörű növények előtte és körülötte.
Persze nemcsak növények, hanem egy marhatelep is volt mellette, náhány erre honos marhával.
Nagyon érdekesek ezek a marhák! Németországban például nagyon izmos marhák vannak, és amellett, hogy izmosak, roppantul nagyok. Ezek itt Barbadoson inkább picik voltak, szerintem körülbelül fele akkorák, mint a német “kollégáik” és valahogy nem tűntek olyan vidámnak.
Nem tudom mi lehet egy marha fejében, de biztos nyugodt állatok, itt meg kölönösen nyugisnak tűntek. Legelték a bőséges füvet, gondolom örültek a hajlani párának és a felhőknek, amik rendszeresen eltakarták a napot.
Jártunk egy kilátóponton is, ahonnan fantasztikus kilátás nyílt a környező dombokra és tengerpartokra.
Ez pont ott volt, ahol a sziget vasútvonala véget ért. Merthogy ilyen is van.
Mindez hihetetlen buja növényzet között. Néha sajnálom, hogy nem valami ilyen helyen lakunk. 🙂
Jártunk egy templomnál is.
A templom kőből volt és a mellette lévő temetőben az 1800-as évek elejéről származó sírok is voltak. Szintén kőből készült fej”fákkal”. Milyen érdekes, hogy míg a házaik fából készülnek, addig a temetőben kőből van a fejfájuk.
Milyen más felfogás ez!
Én annak örülnék, ha nem lenne semmilyen fizikai nyomom miután elköltözök ebből a testből, ne kelljen a leszármazottaimnak azzal tölteni az idejüket (és pénzüket), hogy a maradványaim tárolására szolgáló helyet fenntartsák, különben meg eszükbe sem jutok…
Az ember úgysem úgy “él” tovább, hogy a sírját gondozzák, hanem úgy, ha naponta gondolnak rá. Szerintem ez sokkal kedvesebb bánásmód a halottainkkal.
Sajnos a tengeri temetések lebonyolítását is egyre szigorítják, pedig milyen jó lenne, ha a gyerek nem azt kapná “örökül” hogy egy sírt kelljen kapálnia, gyomlálnia, teljesen értelmetlenül díszítgetnie az év bizonyos napjain, hanem mondjuk elmenne egy tengerpartra, megállna a hullámok szélén és arra gondolna, hogy “de jó, hogy ezt kaptam, úr Isten de gyönyörű a tenger, helló anyám!”
Persze aki kishitű, az most azt gondolja, hogy “De elmenni a tengerhez drága.” Erre én azt kérdezem, hogy egy koporsós temetés mennyibe is kerül? Millió alatt már nincs „rendes” koporsás temetés. Így aztán kijelenthetjük, hogy olcsóbb elmenni két világkörüli útra, mint egy temetést megrendezni.
Szerencsére a gyerek olyan nevelést kapott, hogy megtanulta, hogy jót álmodjon magának. Ne arról álmodjon, hogy majd összekuporgat valamennyi pénzt hosszú és fáradságos munkával, és HA sikerül, akkor TALÁN majd megengedheti magának az efféle “luxusokat”, hanem arra, hogy jót álmodjon magának.
Nagyon sok embernek arról szól a lemeze, hogy “de szar az élet” és „a pénzért keményen meg kell dolgozni” de az ővé szóljon arról, hogy “de szép az élet.”
Visszatérve Barbadosra… Elmentünk egy gyönyörű tengerpartra is, ahol olyan volt a víz, hogy el sem hiszem!
Én szinte soha nem érzek késztetést arra, hogy belemenjek a tengerbe mert valahogy túl vízes, túl hideg, túl nemtom milyen, de ez… eeeez… olyan volt, hogy legszívesebben nem jöttem volna ki belőle úgy általában egy egész nap sem.
Persze kijöttem mert éreztem, hogy bár tök jó bőrt örököltem és általában képtelen vagyok leégni, de igencsak rezgett a léc és jobb a békesség, kimentem, nehogy leégjek.
Pedig remek volt lebegni a tenger felszínén és vitetni magam a hullámokkal!
Bukfenceztem is, hátha teljesen kimosódik az arcüregem (egyetlen és leggyorsabb módja a teljes orr és arcüregmosásnak néhány bukfenc a tengerben!)
Ah, Barbados!
Érdekes módon, engem, akit roppantul irritál a sok ember a parton, el tudtam engedni a dolgot és le se szartam, hogy 4 sor napernyő volt.
Egyszerűen szuper volt a part!
Amikor megéheztünk, bementünk a bárba és rendeltünk kaját.
Én ittam helyi sört (éééén, ittam helyi sört, éééén!) és mivel nekem ízlett, valószínűleg egy valamire való sörkedvelő azt mondaná, hogy rémesen pocsék. Ugyanis utálom a sör ízét 🙂 nagyon, de nagyon, de ennek nem volt az a rettenet keserű íze.
A repülőhal is meglepően finom volt (jobb oldalki kép)! Egész más íze volt, mint a többi halnak. Csak ne sajnáltam volna szegényt 🙁
A repülőhallal először egy bálnalesen találkoztunk az Azori-szigetek körül. Egy csoda az az állat! Sajnos most kiderült, hogy finom is.
Amikor visszatértünk, a hajó mellett egy caypso banda játszott épp 🙂
Így telt a barbadosi szakaszunk.
Barbados egy csoda!
Költöznék Barbadosra? Nem hiszem, hogy 1-2 hétnél tovább bírnám, de ha van olyan partja, ami gyönyörű és nincsenek ott emberek, akkor simán. Ja igen, net is legyen!
