Utazós gondolatok – mert mindenki más

Ez egy érdekes poszt lesz, remélem gondolatébresztő. Le kell szögeznem, hogy senkit nem akarok megbántani, gondolatébresztőnek szánom a leírtakat, főleg azért mert mindenki más és mindenki mást talál elfogadhatónak, jónak, szépnek, hasznosnak, megfizethetőnek, olcsónak, stb.

Mi az az olcsó? Mi számít olcsónak? 

Más lesz az olcsó valakinek, aki épp most kezdett dolgozni és az első fizetéseiből kuporgatja össze az utazásra valót, meg más az, amikor valaki már hosszú évtizedek óta dolgozik, idősebb, és más annak, aki már idősebb, de mégsem tanult meg bánni a pénzzel, stb. Ajánlom ezt a könyvet. 

Az olcsóság fogalma teljesen egyéntől függő

Sosem felejtem el,  amikor valaki örvendezve ujságolta nekem, hogy “de jó, milyen olcsó repjegyet vettem, csak 150.000 Ft volt!” (Egy viszonylag közeli szigetre.) Hozzáteszem, hogy Nyíregyházáról kellett eljutnia Bécsbe, ami barátok között is 500 km és időben sem két perc az út.
Azóta sem éretm a dolgot, de neki ez így egy tök olcsó és kényelmes út volt. Oké. Elfogadjuk. Mindenesetre rávilágít arra, hogy ami az egyes embernek drága és hülye ötlet, a másiknak lehet, hogy élete nagy biznisze és kifejezetten olcsónak számít.

Merj álmondi!

Ha úgy vagy a saját álmaiddal, vágyaiddal, hogy “áh, úgysem sikerül, miért sikerülne pont nekem?!”, akkor azzal csak azt éred el, hogy még neki sem fogsz állni megvalósítani az álmaidat, vágyaidat mert abból indulsz ki, hogy nem fog menni.
Ezzel szemben, ha hiszel abban, hogy te igenis eljuthatsz oda, ahova akarsz, akkor nagy valószínűség szerint elkezdesz apró lépéseket tenni a cél irányába, így egyszer sikerülni fog, el fogsz jutni oda, ahova szeretnél.
Ha olvasnál a témában, ezt a könyvet ajánlom!

Szervezd meg magadnak!

Pontosan ismerem az átlag magyar hozzáállást és azt az elgondolást, hogy “áh, utazni drága, menjünk inkább csak Horvátországba, mert az úgyis olyan olcsó és közel van!” Extrémebb esetben “Inkább csak menjünk valahova országon belül!”.

A magyarok többségében még mindig utazási irodával utaznak. Egyrészt mert semmiféle nyelvtudással nem rendelkeznek (amúgy meg ha igen, akkor sem hiszik el magukról, hogy de igen, képesek kérni egy sört valahol.) másrészt meg még mindig nem terjedt el az a lehetőség a fejekben, hogy az ember saját magának is megszervezheti az utazását, mert “jaj, mi lesz ha + random kifogás”.
Holott szeirntem valahogy pont fordítva van a dolog, különösen Magyarországon, ahol elég gyakran megy csődbe utazási iroda.
Nem az utazási irodák és a szervezett túrák ellen vagyok,  mert igenis van az a helyzet, amikor mi is irodával megyünk valahova mert kényelmesebb, nem kell szervezni, nem kell nyomozni és nem kell a közlekedésről gondoskodni magunknak, kapunk idegenvezetést, stb. Szóval tényleg kényelmes, de ezt a kényelmet meg kell fizetni. Gondolj bele: egy irodában hányan dogoznak, mennyibe kerülhet az iroda fenntartása, népszerűsítése, a prospektusok, csak hogy a legkézenfekvőbb kiadásokat nézzük. Ezeket mind az utasokkal fizettetik meg. Egy utazási iroda erőteljesen profitorientált vállalkozás, nem jótékonysági szervezet.

Magadnak szervezni az utat nem az ördögtől való!

Megveszed a repjegyet, megnézed, mit lehet csinálni azon a helyen és környékén ahova menni szeretnél, ennek függvényében foglalod le a szállást, de azt is nézd meg, hogy hogyan lehet eljutni a szállásra, mert lehet hogy olcsóbb egy picit, de mire mész vele, ha mondjuk másfél órát utazol oda meg másfelet vissza (idő, útiköltség!) csak azért mert mondjuk 10-20 euróval olcsóbb kettőtöknek. Persze cserében kevesebb időt tudsz eltölteni az értelmesebb dolgokkal, szóval nem olyan egyszerű dolog ez.

Mire és mennyit költesz?

Egy ismerős blogger annyira kicentizi az utazásait, hogy abból űz sportot, hogy ő bizony tényleg nagyon keveset költ, és amennyire lehet, otthonról viszi a kaját. Így is lehet utazni. Ő képes napi 5 euróból megélni.
Vannak emberek, akik viszont soha, sehova nem mennek be, sehova nem fizetnek be, semmit nem próbálnak ki, mert nem akarnak ilyenekre költeni. Így is lehet élni.
Mindig mérlegeld, hogy NEKED mi a fontosabb.

Az egyes korosztályok utazási szokásai: kinek mi a jó?

Egyszer megkaptam, hogy nem utazunk jól, (!) mert X helyen csak úgy lehet “JÓL” utazni, ha szállásért kuncsorgunk idegen ajtókon kopogtatva egy tök ismeretlen hegyi faluban, (télen, éjszaka!) és csak úgy lehet “JÓL” utazni, ha ultra spórolósra vesszük a figurát és nem ülünk be étterembe, mert az milyen tré már.
Nyilván máshogy utazik egy alig 20 éves és az, aki a negyvenen is túl van, esetleg 60-on fölüli, az meg pláne, aki gyerekkel megy és  megint máshogy működik az, ha esetleg több generáció utazik együtt.
Nem vagyunk egyformák és szerintem nincs egy “így kell utazni” sablon.

Ahogy telik az idő, az ember igényei megváltoznak, optimális esetben a lehetőségei és anyagi körülményei is. Ez így van rendjén. 

Én nagyon rosszul tudom magam érezni egy fiatalokkal teli hosztelben mert nem érzem magam odavalónak. Ez nem azt jelenti, hogy lenézem a hoszteleket, egyszerűen csak kinőttem már a hosztelek világából. Öreg vagyok hozzá, ne szépítsük a dolgot.
Sátrazni sem mennék el, mert szeretem a kényelmet, de az is igaz, hogy amikor gyerek és fiatal voltam, akkor mi még télen is sátraztunk a hegyekben. Szóval megvan az élmény, de már nem kérnék belőle.
És visszafelé is működik a dolog. Amikor először voltam ötcsillagos szállodában, akkor még azt nem éreztem a magam világának.
Az ember változik, és ez így van jól.

Jaj, nincs pénzem utazni!

Prioritások… Valakinek az a fontos, hogy legyen negyven váltás ruhája és hozzá ötven cipője, más meg inkább elutazza a szabad, rendelkezésre álló pénzét.
Ha van egy csomó ruhád, amit igazából csak megvettél de soha nem vetted föl őket, viszont pénzed sincs, akkor ezt a videót neked csinálták. Akkor is, ha egy csomó baromságra költöd a pénzed.

Az irigység

“Az a …  már megint valami tök jó helyre jutott el!” “Én soha nem fogok eljutni oda!”
Mi lenne, ha az irigységedet a pozitív irnyba fordítanád és inspirálna az, hogy a másik valahova eljutott, ahova te is szeretnél eljutni? Mi lenne, ha tennél azért, hogy te is eljuss oda?

Az sosem látszik ki az utazások mögül, hogy az ember mennyit dolgozott érte, ahogy az sem látszik, hogy magát az adott utat, hogyan élte meg. Lehet, hogy kitesz a faszbúkra egy csilivili-vigyori képet, közben meg az egész egy kalap szar volt, te meg irigykedsz rá ezerrel. Van értelme? Nincs. Sosem tudhatod, mi van egy kép mögött.

Ha úgy érzed, dolgod van az irigységgel, olvasd el  Almási Kitti, Irigység című könyvét. Ajánlom mindenkinek!

“Az én helyzetemben csak ezt engedhetem meg magamnak”

Egyáltalán, miért kell magadat másokhoz hasonlítgatni? Soha nem vezet jóra! Te, te vagy, a másik meg a másik. Mindenkinek megvan a maga gondja, bánata. Az élet már csak ilyen.
Sosem tudhatod, hogy a másik mennyit tett azért, hogy eljuthasson valahova. Lehet, hogy annyit dolgozott érte, amennyit te nem lennél hajnaldó.

Nem is értem. Az utazás nem egy verseny, ami arról szól, hogy ki, hová jutott el. Kit érdekel az, hogy te vagy én, vagy a szomszéd Rozika hova jutott el nyaralni?! Nagyon jó, hogy eljutottál valahova! Le a kalappal előtted! Örülj neki!
Magyaroroszágon nagyon sokan még repülőn sem ültek és még Bécsig sem jutottak el. Tök jó, hogy te megtehetted, hogy eljutsz egy csomó helyre. 🙂

Bőrönd vagy hátizsák?

Itt is előjön, hogy kinek mi a normális. Nekem nincs bőröndöm sem, de mégis bejártam a világot. Nekem ez így normális.
Egy ismerősöm viszont egy ötnapos útra (ez egy nemrég megtörtént eset) elvitt magával egy hatalmas bőröndöt, de úgy, hogy még meg is büntették a túlsúly miatt, ugyanis sikerült 27 kilót bepakolnia. 5 napra. Neki az normális, hogy minden ruhájához bepakol egy megfelelő cipőt, ahhoz egy táskát, kendőt, színben illő napszemüveget, a strandra a napi fürdőruhájához passzoló papucsot és törölközőt és még sorolhatnám. Persze egy nagy sminkesbőrönd is dukált a csomaghoz.
Ezzel szemben – figyelem, nem azt mondom, hogy ez a normális!- nekem ha megölnek sincs összesen tíz kilónál több ruhám a szekrényemben, így nekem nem nagy művészet egy laptopostól összesen 5,3 kilós hátizsákkal nekivágni egy hónapra.

Ekkora (konkrétan ez) volt a teljes cuccom egy hónapra.

Olvastam már több vitát arról, hogy melyik a jobb, a bőrönd, vagy a hátizsák.
Szerintem meg annyira mindegy, ahogy érzed.
Ha te bőrönddel utazva érzed magad jól, utazz bőrönddel. Ha meg hátizsákos vagy, akkor, utazz azzal.
Viszont vannak azok az alkalmak, amikor bizony én is bőröndöt fogok ragadni, mert máshogy nem lehet. (Elmegyünk egy Grand Voyage-ra három hétre)

 “Ha ilyen pici hátizsákkal utazol ilyen sokáig, akkor mégis hogyan van tiszta ruhád?”

🙂 A válasz pedig annyira egyszerű: a mosást már feltalálták mindenhol, és ha minden kötél szakad, akkor bizony veszek magamnak olyan ruhát, amilyen éppen szükséges. Így pl. tök jó ruháim vannak a világ minden részéről és nagyon jó felvenni őket, mert mindig eszembe jut az adott hely, ahonnan származnak. 🙂

Fapadosok extra díjai

A fapadosok szuper társaságok, ha az ember rövid útra megy. Amikor foglalsz, egy csomó mindent felkínálnak az elsőbbségi beszállástól kezdve, az ülőhely kiválasztásán át egészen érdekes dolgokig.
Őszintén megmondom, én nem értem miért kell (miért jó) az előre foglalt ülés. Nem tök mindegy, hol ülsz másfél órát?
A barátod/barátnőd nélkül nem tudsz eltölteni ennyi időt?
Ha tériszonyos vagy, és véletlenül ablak melletti ülést dob a gép neked, akkor elcseréled az ülésed. Tuti lesz valaki, aki szeretne bámészkodni helyetted.

Olcsó vagy kényelmes?

Itt arra gondolok, amikor valaki nem a szomszéd faluba repül, hanem másik kontinensre, ahova az út legalább 5-10-15 óra.
Ilyen esetekben rohadtul nem mindegy, hogy mekkora helyed van, milyen a kajád, milyenek a szórakozási lehetőségeid, esetleg le tudsz-e feküdni aludni.
Ha teheted, és ha nem irreálisan sokat kérnek érte, akkor gondold végig, neked mi az ami még megéri. Nyilván a First Class egy vaskosabb összeg, de néha vannak tök jó lehetőségek arra, hogy az ember kifogjon egy olcsóbb, de jobb utat.

Én szerintem tutira gépeltéritő lennék, ha egszer nem lenne székbe épített szórakoztató egység. Nem bírnám cérnával, ha az előttem lévő szék hátát kellene bámulnom 10 órán át.