2023 októberében újra Siracusa hangulatos városában jártunk azon a bizonyos hosszú hajóúton, amikor az olaszországi Genova városából egészen Dubajig / Abu Dzabiig hajóztunk. Közben átkeltünk a Szuezi-csatornán, végigmentünk a Vörös-tengeren, majd következett az Adeni-öböl, az Ománi-öböl és a Perzsa-öböl.
A mesélést ott kezdem, hogy mielőtt megérkeztünk Siracusa csodás városába, éjszaka résen voltam és végre láthattam a Stromboli vulkán kitörését. Világatlaszbámuló porbafingó korom óta nagy vágyam volt látni ezt a vulkánt működés közben, ugyanis ötvenezer éve folyamatos a tevékenysége és már az ókorban is a Földközi-tenger világítótornyának nevezték, nyilván nem véletlenül. Tehát nem arról van szó, hogy egy hirtelen bekövetkező pusztító vulkánkitörés szemtanúja voltam a tengerről, hanem csak résen voltam és figyeltem mert tudtam, hol járunk.
A Stromboli rendszertelenül, de gyakran lávát lövell a magasba, ezt úgy értsd, hogy néha csak pár perc, néha meg két óra szünet is van egy-egy kitörés között, de nekem szerencsém volt mert kétszer is láttam a távolból, ahogy az izzó vöröses-sárgás valami megjelenik a hegy fölött.
Az alábbi kép szerintem a technikának köszönhető, érthető módon messze a vulkántól, a nyílt tengeren a szigetből szabad szemmel semmi nem látszott, kivéve amikor megjelent a féééény fölötte. A telefon viszont látta a vulkánt is. Köszi, gyártók ezt a fényérzékenységet!
Magát a kitörést nem tudtam megörökíteni mert mindkétszer mire elővettem a telefonom, már leesett a láva, folyamatosan tartani meg nem lehetett mert borzasztó szél fújt kint éjszaka.
(Kis csemege az élettől, hogy hamarosan megint esélyem lesz látni a vulkánt, és akkor már tapasztaltabb leszek és remélem borzasztó szél sem lesz.)
Korán reggel értünk a kikötőbe, ahol a fenti hadihajó horgonyzott mellettünk. Ez nem kirívó eset mert minden kikötőben szokott valamilyen hadihajó horgonyozni mert a kikötők már csak ilyen helyek, a haditengerészeteknek meg általában több hajójuk van, mint kikötője, így az a furcsa, ha nincs hadihajó, békétől vagy háborútól függetlenül. A legérdekesebb látvány eddig Belgiumban volt, ahol valami gyakorlatot is végignézhettünk a szomszédból: megjelentek mindenféle tengernagyok is és nagy csinnadratta volt, bepakoltak egy csomó kaját és ki tudja miket.
De visszatérve kedvenc szicíliai városomhoz: erre a napra a legfontosabb feladatunk az volt, hogy kerítsünk egy mosodát mert már egy hete eljöttünk és szükségünk volt tiszta ruhára.
Olaszországba Azerbajdzsánból érkeztünk, ahol néhány érdekes napot töltöttünk. Erről itt olvashatsz néhány posztot: kalandok Azerbajdzsánban, de itt is lusta voltam, így nem teljes a beszámoló.
Ruhák: A teljes utazásunk 30 napos volt, ha jól emlékszem. Annak, aki nem szokott hosszabb útra menni, nem jut eszébe, hogy nem opció az, hogy elviszel 20 nadrágot, 30 fölsőt, 7 pár cipőt, 2 kabátot, 30 pár zoknit és 30 bugyit, 3 fürdőruhát, 2 strandlepedőt, stb. mert egyrészt az összes ruhatáram ezeknek a tizedét sem teszi ki, másrészt pedig borzasztó macera lenne cipelni, meg a logisztika, az extra díjak a repülőkön, így ha hosszabb útra megyünk (meg ha rövidebbre is) rendszeresen keresünk mosodát.
Magyarországon a tulajdonmániás gondolkodásmód miatt nincs mosoda vagy csak ritkán fordul elő, de külföldön ez teljesen megszokott dolog és nem drágább, mintha az embernek saját mosógépe lenne.
Bemész a mosodába (személyzet nincs) kiválasztod a számodra szimpatikus mosógépet, bedobod a pénzt meg a ruhát, elindítod a gépet és 45 perc múlva visszajössz, átteszed a ruhákat a szárítóba, ott 15 perc alatt kiszáradnak, így egy óra alatt ott van a tiszta ruhád, ráadásul a csuda modern berendezésnek köszönhetően nem is gyűrötten mert valami szuper technikával szárít. Szóval ez így buli szerintem.
De térjünk vissza arra, hogy újra Siracusa csodás utcáit róhatjuk. Visszavittük a cuccunkat a hajóra, majd nyakunkba vettük a várost. Nem hagyhattuk ki az óváros főterén lévő kávézó-cukrászdát, ahol isteni fagyikelyheket lehet kapni és már előző siracusai kalandunk során többször teszteltük a helyet.
Szicília gasztronómiája a kedvencem Olaszországban. Imádják a különleges ízkombinációkat és a pisztáciát is, amit itt érdekes módon nem sósan, hanem édesen fogyasztanak és minden ételbe képesek egy kicsit elrejteni belőle, ha más nem, díszítésként. Lehet kapni pisztáciakrémet mindenféle verzióban, és most, hogy eszembe jut, Berlinben a kedvenc szicíliai kávézónkban is rengeteg pisztáciás sütit lehet kapni.
Miután kiücsörögtük magunkat a templommal szemben, útnak indultunk. Túl sok felfedezni való nem maradt mert a legelső siracusai látogatásunk során mindent megnéztünk, de jó volt újra itt sétálni.
Bírom az olaszokban, hogy a stíluskeverést is olyan biztos kézzel végzik, hogy csak figyelmes szemek veszik észre, hogy itt bizony évszázadok építészeti stílusai vannak egymás mellett, feldobva az egészet egy csipet posztmodernnel. És mégis milyen jól néz ki!
Ez a tér nekem maga Siracusa. A fent látható Apolló templomot az időszámításunk előtti hatodik században építették a görögök és azóta mennyi minden történt itt! És amikor kipusztul az emberiség, még mindig állni fognak ezek a kőtömbök. Vajon tudták-e az építők, hogy 2600 év múlva is csodálják az alkotásukat?
Aki lusta volt, az a kikötőben ilyen tuktukba is ülhetett. Milyen menő ennek az autónak a helyi díszítése 🙂 Minden rajta van, ami Szicília.
Vásároltunk képeslapot is a városban (soha nem szoktunk), de mivel ez a műfaj a kihalás szélén van, elég nehéz volt megtalálni a kijelölt postaládát. Aztán kiderült, hogy olyan ritkán ürítik, hogy a láda teljesen tele volt, ráadásul a címzett három hónapig várta a lapunkat. Figyelem, ez NEM az olasz posta volt, hanem valami magáncég, aki elég sajátosan értelmezi az időt. Mi meg marhák voltunk mert mindig elhatározzuk, hogy a magánpostát nem vesszük igénybe mert nyugdíjba megyünk, mire megjön a képeslap, ha egyáltalán megtaláljuk a postaládát.
Jól kisétáltuk magunkat, láttunk megint szépeket és este egy különleges naplementét kaptunk.
Következő megállónk a görögországi Katakolon volt, ahol ettünk egy finom, igazi görög ebédet, de erről majd legközelebb.
Újra Siracusa – képek
