St. Kitts avagy Szent Kristóf szigete

Hogy lehet valami ilyen buján zöld és dimbes-dombosan romantikus és teljesen utópisztikus?
Hogy lehet az, hogy ez a parányi sziget (csoport mert két sziget alkotja az országot: Saint Kitts és Nevis) ilyen anyagi helyzetben van? Miből él? Mitől mások? Hogy csinálják?

 

Ekkora a fővárosa. Nem itt fogunk eltévedni

Eleve ahogy kiköt a hajó, az ember azt látja, hogy még egy rendes kikötőjük sincs.
Aztán azt látja, hogy a város olyan “hatalmas”, hogy az inkább egy falunak felel meg máshol.

A méretbeli különbségek: a kikötő és a fölé magasodó hatalmas óceánjárók

Aztán az ember bejön a városba, mitöbb, körbemegy a szigeten és azt látja, hogy jé, itt működnek a dolgok. Hogy csinálják? Mi történik itt?

A fenti sárga épület belülről

Miről beszélek?

Arról, hogy a többi kairbi szigeten rosszak az utak, itt meg jók és ami még nem jó, azt hamarosan újra fogják építeni.
Hogy a sziget előrelátó és az emelkedő tengerszint miatt már most áthelyezik az utakat.

Útáthelyezés az emelkedő tengerszint miatt.
Dolgoznak!


Hogy itt több amerikai egyetem van. Hogy nagy szállodák vannak. Van egy 600+ szobás ami már megnyitott és van egy, ami kínai beruházás és elvileg 2020-ban nyílik meg. Hogy van az, hogy itt az emberek dolgoznak, nem csak imitálják a munkát? Miért van teljesen rendben ez a sziget, legalábbis az a része, amit a turisták látnak. A többi szigettel ellentétben itt miért törekszenek arra, hogy ne csak egy lábon álljanak? Hogyhogy itt jelentős az export? Meg ráadásul amerikai cégeknek is bedolgoznak, mindenféle dolgokat készítenek a szigeten!

Egyetem a város szélén
Kínaiaknak építenek apartmanházat. Én is vennék itt egyet…

Oké, azért az import még mindig jelentősebb, mint az export, de a többi szigethez képest már ez is valami!
Teljesen lenyűgöző ez a többi szigethez képest és az csak részben válasz, hogy “Ah, könnyű Saint Kittsnek mert itt 16 éve nem volt egy kiadós hurrikán!”

Nem, ehhez több kell. Ehhez egész másfajta mentalitás szükséges!

Ilyen a főváros



Még Saint Martin szigetén mondta Wellington a vezetőnk, hogy a a holland részen semmiféle tervezés és előrelátás nincs. Nincs mezőgazdaság, nincs ipar, nincs semmi, csak a turizmus. Teljesen egy lábon állnak.

Ezzel szemben Saint Kitts kormánya (azért itt sem teljes szimpátia övezi a politikusokat) arra törekszik, hogy a sziget minél több lábon álljon és ez egyre inkább sikerül neki.

Buja zöld

Lehet mondani, hogy Saint Kitts egy offshore paradicsom, de ahhoz is ész kell, hogy egy ilyet kitaláljon az ember fia.
Amúgy ha érdekel a téma, érdemes elolvasnod ezt a cikket a St. Kittsen működtetett alapítványokról és offshore cégekről.

Egyébként ha az ember állampolgárságot akar szerezni, akkor itt a legolcsóbb a világon (400.000 dollárt kell befektetni) de ha kiderül, hogy itt nincs személyi jövedelemadó, akkor rögtön elég alacsony ez az összeg. A többi adózási “mizériáról” meg a fenti cikk beszámol, de nem itt adóztatják halálra az embert és a cégét…
Szóval nem rossz biznisz ez, ha valakinek épp erre van szüksége.

A Carib sörgyár St. Kittsen


Ahogy kiköt a hajó, az ember azt látja, hogy itt bizony téglából épülnek a házak. Ezt könnyen meg is tehetik, mert a sziget (a többi is az) vulkanikus és többféle követ is okádott magából az a derék vulkán, ami 300 éve tört ki utoljára. Rengeteg ház épült lávakövekből, mészkőből és egyéb építésre alklmas anyagból amit a helyi bányából (!) bányásznak.

A fővárosban tekeregve kiderül, hogy a több karibi szigetet magába foglaló pénzügyi unió is itt székel, itt van a kincstár egy igen érdekes, fejére állított piramis alakú épületben.

A város szélén több egyetem is van: van két orvosi egyetem, és egy állatorvosi egyetem is, mindhárom amerikai. Aztán van olyan is, ami már nem annyira divatos és jó szemmel nézett: egy kutatóintézet, ahol majmokon kisérleteznek. Ezt egyre kevesebb helyen lehet megtenni a világon, de itt még engedélyezett. Nyilván jól fizet…

Amúgy a sziget tele van állattal és rengeteg a majom is.

Tipikus karibi látvány: kakas az út szélén

Már a többi szigeten is megfigyeltem, hogy a kecske és a birka mennyire hasonlítanak egymásra.
Ez most furcsán hangzik, de a meleg miatt (stabilan 28 és 30 fok között van a hőmérséklet egész évben, ÁRNYÉKBAN mérve) a birka errefelé nem növeszt hatalmas bundát és “pucéran” viszont nagyon hasonlít a kecskére.

Másrászt ezeken a szigeteken egy furcsa, nyurga birka él.
A helyiek is úgy különböztetik meg egymástól a két állatot, hogy az állatok farkát figyelik: a kecskének felfelé áll a farka, a birkának meg lefelé.

Szóval ez itt birka és nem kecske, bár nem hasonlít a mi birkánkra.

Amúgy mindkettőt megeszik és rengeteg a vadon éllő kecske és birka is.
Állítólag sokkal többen vannak, mint a szigetek lakói.

A majmok nyilván jól érzik magukat a dzsungelekben, találnak táplálékot bőségesen.
A kikötőben viszont rengeteg majombabát látni, akiket befogtak vagy ki tudja honnan szerezték őket, de arra használják szerencsétleneket, hogy a tursiták nyakába teszik őket és úgy fotózkodnak velük. Mármint a turisták.
Elég szomorú ez!

Szállítják a turistákat valahol a rumgyár környékén.


A házak körül rengeteg a macska és a kutya is, aki nem kóbor kutya, az bizony láncra verve él, a macskákat meg ha jól láttam mindenfelé etetik, így bőségesen elszaporodtak.

2-3 méter magasra nőtt itt a kedvező időjárás miatt. Egy levél akár ember nagyságú is lehet! Ne csodálkozzak, ha otthon kipusztult 🙁



Itt is jelentős a házak előtt ücsörgés és semmittevés jelensége, esetleg mindez evéssel egybekötve. Ezen a szigeten is népszerű a hatalmas “hordókban” grillezés, ami teljesen ésszerű, mert a fene sem akar otthon befűteni, amikor iszonyú meleg van és 10 percenként esik 2 percet az eső, ami miatt akkora a pára, mint otthon egy rendes pálmaházban locsolás után. Így én sem akarnék nagyon a konyhában tüsténkedni.

Készül az ebéd 🙂 (a Kép Saint Martin-on készült, Marigotban)



Itt sem picik az emberek, azt le kell szögezni, de ha az ember ilyen párában él, akkor nem csoda, hogy reggelente nem sok kedve van elmenni futni vagy edzeni. Enni viszont jókat esznek. Itt is a grillezés a favorit, ami nem is csoda. Ha legközelebb ebbe a térségbe jövök, beiratkozom egy főzőtanfolyamra, az biztos. Igen finom husikat esznek errefelé! Persze a husikat szeretik jófajta sörrel vagy üdítővel leöblíteni.



A helyi sör a Carib, ami mivel nekem ízlik, valószínűleg igen íztelen lehet és egy vérbeli sörivónak nem lesz a kedvence.
Haladnak a korral és midnenféle sört készítenek, még citromosat is. Utóbbit nem kóstoltam még, de lehet, hogy majd sört kerítek rá.

Ez nagyon finom!


A sör mellett szénsavas üditőjük is van. Meglepően jó az íze és nem teljesen mesterséges cuccokból állítják elő.

Hogyan képesek ennyi mindent előállítani?

Víz, saját forrásból. vulkanikus szűréssel

Úgy, hogy a szigetnek van saját forrása, ahol ráadásul jó minőségű a víz. Így meg már csak a hozzávalók kellenek, de azokat importálják. Kivételt képez a szénsavas üdítő, amihez a grapefruitot helyben termesztik.

A Carib sörgyár amúgy nem olyan hatalmas (kép fönt), viszont ahogy kell, rendesen ki van táblázva. Látogatni sajnos nem lehet, de ahogy a dolgok állnak, nem kizárt, hogy a jövőben rájönnek, hogy ha beengedik a turisztokat, akkor azzal további pénzeket lehet szakítani.

A legnagyobb vár, remek kilátással

Ha mindez nem elég, van itt egy UNESCO világörökség vár is. Teljesen tudatosan és szándékosan építették újjá (már amennyire) a várat több évi munkával, hogy aztán mutogathassák. Amúgy nem csoda hogy mutogatni akarják, mert ez a térség legnagyobb ilyen erődítménye.

A rettentő párában 2 eső között “jó volt” ide felmászni

Itt is jellemző a szervezettség. Miután az ember felment az igen keskeny úton, ahol ráadásul állandóan jönnek szembe a járművek, tehát szerintem a sofőrünk ha nem lett volna helyi és tök nyugis, egész biztos, hogy sikíófrászt kapott volna.

Ha az ember felment, akkor először egy (szerintem) nem túl érdekes 10 perces videót kell végignéznie, majd az ajándékbolt útvesztőjén keresztül kell átverekednie magát, majd a következő megpróbáltatás a felmászás a várba. Bazalt kockák vannak lejtősen letéve, nem egyenletesen, tehát nem egy életbiztosítás a közlekedés. (Fenti kép)

Jön a következő eső!


Persze ha az ember felért, akkor kárpótolja a kilátás mert egyrészt rálátni a tengerre 200 fokban, másrészt pedig ott van háttérnek a másik irányba a hegy. De nem is simán hegy, hanem vulkán!

Katona bandukol lefelé a lépcsőn az esőben.
Megfigyelőpont, kilátással a világra.

A másik jele a jó szervezésnek és a tudatos átgondolásnak egy olyan hely, ahol régen a rumot állították elő. Mert nemcsak a rumgyár maradványait lehet megnézni, hanem köré telepítették azokat a növényelet, amelyek fontosak voltak a sziget életében, bemutatják a rumgyártáshoz szükséges (és megmaradt) tárgyakat, de úgy, hogy mindenhez van egy kis tábla és leírás, hogy mi ez, hogyan használták, miből van, mikor és hol készült.

A gyapot virága. Itt cserjévé nő és nem kell hajolgatni a gyapotszedéshez.
Rumoshordók

Nagyon érdekes ám egy ilyen régi rumgyár és aki most bemegy, az elképzelheti, hogy milyen pokoli lehetett szerencsétlen rabszolgáknak az élete. Volt egy rész, ahol a cukrot főzték. A hatalmas üstöket alulról fűtötték, egy földalatti folyosón át. Milyen szörnyen meleg lehetett ott? Belegondolni is fáj!

Turista fotózkodik a rumgyár melletti majdnem esőerdőben.

Rögtön a rumgyár mellett van egy falat esőerdő, de a vezetőnk szeirnt ez ott még nem annyira igaz, de akkor is legalább látja az ember, hogy micsoda fajgazdagság lehet, ha a természetet békén hagyják.

Szárítják a batikolt anyagokat.

Onnan körülbelül egy kilométerre van egy batikolt anyagokat készítő műhely, mellette vagy körülötte pedig egy ahh…. olyan arborétum, hogy engem ott lehetett volna felejteni egy hétre.

Egy csoda!

Annyira szépen, gondosan eltervezett az egész, olyan szemet gyönyörködtető, hogy ha a szigetre mész, feltétlen menj el oda! Teszek ide sok képet, hogy lássátok, miről beszélek. De… a 400 éves fa akkora volt, hogy sehogy sem sikerült egészben lefotózni, de így legalább látszik, hogy micsoda élet lakik az ágain. Mennyi fűféle és orchidea lakik rajta!

A 400 éves fa egy részlete.

Egy csoda ez a fa!

Pálmák és egyebek
Virágok mindenhol
Buja zöld a parkoló mellett

Van a szigeten egy kilátópont, amit feltétlen érdemes akár többször is meglátogatni. A kikötőthöz is igen közel van, szerintem maximum 10 perc autóval. A kilátás annyira fantasztikus a Nevis nevű szigetre, hogy inkább képet mutogatok. Persze hol van egy kép ahhoz képest, amit az ember ott élőben lát és érez… Szóval a látványt szorozzátok meg öttel vagy tízzel.

A Kilátás.

Ezek a cuki kis házikók itt alul állami bérházak. Mármint családi házak.
Úgy működik a biznisz, hogy 30 éven át fizetnek a bérlők 160 dollárt havonta (ez 47.000 Ft-nak megfelelő összeg) és a 30 év lejárta után az ővék lesz az ingatlan. (17 millió Ft körül van ha kiszámolod)
Minden ház egyforma, csak a színük más és nagyon sok ilyen falu van a szigeten.

Állami bérházak sora. Sok ilyen falu volt.

Ezt a fotót az egyik falu közepén lőttem a kocsiból. Ilyen buja zöld a sziget.
Az autóút körbe megy a szigeten, csak rövid leágazások vannak, mert ki az a marha, aki a hegy oldalában akar lakni? 🙂 Ott már tényleg érintetlen a dzsungel. Nem szeretnék eltévedni benne 🙂 (Tavaly a malajziai kalandunk során jártunk dzsunlegelben, ami annyira maradandó élmény volt, hogy soha többet!)

Buja zöld mindenhol

A szigeten régen cukornádat termesztettek, ma már egészen elenyésző a termelés. A cukornád szállításához pedig szükség volt vonatokra.

Mivel ezen a szigeten osztották el a rabszolgákat, vagyis ide érkeztek Afrikából szerencsétlenek, rabszolga is volt bőven, így nem volt nehéz kitalálni kivel éppíttessék a vasútvonalat. Meg amúgy mindent.

Amikor a várban voltunk, a videóban elmondták, hogy volt olyan rabszolga, aki soha életében nem hagyhatta el a várat. 🙁

A cukorvonat erre megy
Táncosok

Nem tudom mennyire eredetiek ezek a táncosok, de érdekes volt látni őket.

Ki kicsoda a képen?

Fekete: aki a szigeten él.
Fehér: a turista.

A kikötő környékén
Volt itt minden!
Templom a hegyen
Vulkán, felhő, virág, zöld
Ahol a láva a tengere ömlött
Scooby Doo! Turistákat szállító jármű