Ez változott az életemben 14 év alatt

Mi változott az elmúlt 14 évben?

Nagyon röviden válaszolva: minden.

Most, hogy újra elmentem Andalúziába 14 év után, átfutottam fejben, mi is történt az elmúlt másfél évtizedben.

Nem unatkoztam, az tény.

Én az az ember vagyok, aki sosem unatkozik és mindig valamin változtat. Szeretem a változásokat, az új ötleteket mert azt érzem, ez viszi előrébb az életemet.

Nézzük, mi történt az elmúlt 14 évben.

– A gyerek majdnem nagykorú lett, de ez nem egy nagy vívmány, “csak” egy tény.
– Elváltam és újra megházasodtam.
Az “új” férjemmel egy húron pendülünk, sok a közös dolog bennünk, de ami ennél is fontosabb, közös céljaink vannak és mindketten teszünk értük. Sok időt töltünk együtt és nem unjuk egymás társaságát, ellenkezőleg: sosem elég a másikból.

– Az előző andalúz út után (során) kezdtem el fotózni, amiben akkora sikerem lett azonnal, hogy nem is gondotam volna. Sevilláról készült útikönyvekbe került be először fotóm, majd velencei képek és Santorinin készült fotók is bekerültek más-más kiadványokba.
Akkor úgy gondoltam, erre van az előre, ezért vásároltam egy (akkor) profi fényképezőgépet, és elkezdtem komolyabban venni a fotózást. Persze rögtön rájöttem, hogy a fejlődéshez a sok pénzen kívül rengeteg energiára van szükségem és főleg erőre, hogy a fél talicskányi fotós cuccot cipeljem magammal. Szóval ennek hamar vége lett. Utálok cipekedni utazás közben, legtöbbször nem vittem magammal a felszerelést és pár év múlva el is adtam / ajándékoztam a maradék cuccot.
Pozitívum, hogy azóta sem hiányzik a dolog.

– Sok éve olyan beteg voltam, hogy nem bírtam kikelni az ágyból hetekig. Ennek az lett a következménye – meg az átlagon felül pörgő agyamnak – hogy elkezdtem írni egy weboldalt Santorini szigetéről.
Az első oldallal rögtön sikereket értem el, az e-oldalon kiemelték mindig, mint az egyik legjobb oldalukat, de egy -akkor még úgy gondoltam- nem túl szép napon jött egy levél, amiben közölték, hogy mivel pénzkereső tevékenységet folytatok az oldallal, ezért fizessek egy csomót havonta. Persze én egy árva fillért nem kerestem vele, így a – szerintem – jogos felháborodásomnak hangot adva, fogtam magam és csináltam egy rendes, saját weboldalt, saját címmel, tárhellyel, mindennel. E-oldalas weboldal: kuka.

– A második weboldalam készítésével vért izzadtam. Hozzáteszem, hogy az volt az eddigi legbonyolultabb oldalam és ha az nincs, mármint a sok szívás, akkor nem tanulom meg (azóta nem felejtem el) a HTML-t, CSS-t és egyéb szépségeket.
Siker volt az az oldal is, Google barátunk is szerette és az emberek is. Elég látogatott volt, pedig elég szűk kört érdeklő témáról szólt.

–  Mivel azt akartam, hogy sokan olvassák, megtanultam keresőoptimalizálni, aminek a mai napig nagyon sok hasznát veszem.

– A weboldalt majdnem egy év haldoklás után “lehúztam a kukába” mert máshogy nem lehet újat kezdeni, új dolgot csinálni, csak ha teljesen szakítunk az előzővel. Más megfogalmazásban, tiszta lapot nem lehet úgy kezdeni, hogy közben az egyik kezünkben tartjuk az előző lapot, “hátha jó lesz még” felkiáltással.
Egyébként évente körülbelül kétszer eszembe jut a lehetőség, hogy valamit kellene kezdeni a fejemben felgyülemlett tudással és görög helyismerettel, de addig, ameddig a most futó projekteket nem fejezem be, addig nem állok neki. Ezt is megtanultam az elmúlt 14 évben. 🙂

– A Santorinis projektnek köszönhetően megtanultam angolul. Ez eleinte egy egészen mellékes dolog volt, de ma az angoltudásom nélkül szintén nem mennék semmire.

– Tanultam egy csomó mindent, elvégeztem 27 amerikai tanfolyamot, kurzust mindenféle neves amerikai egyetemeken, amit nem tehettem volna meg, ha nem beszélek angolul.
Persze ez így egy röpke pillanatnak tűnik, de például a University of California-n töltött majdnem 3 évet nem nevezném röpke pillanatnak.
Online tanítást tanultam, ami nagyon hasznos számomra, bár nem a tanításból szerzem a bevételemet.
(Ha valaki óradíjért dolgozik, az idejét váltja pénzre egy az egyben. Ezt a módozatot igyekszem elkerülni. Ugyanez vonatkozik a “rendes” munkahelyekre is, ahol az életedet (idődet) adod a pénzért cserébe. Csak ez senkinek nem tűnik fel.
Ezt majd egyszer később kifejtem.)

– Elindítottam az egyik legnagyobb, (ha nem a legnagyobb) magyar weboldalt, ami egy bizonyos témáról szólt. Siker volt az első pillanattól kezdve, a Facebook oldaláról nem is beszélve. Nem követem már a magyar eseményeket egyáltalán, de ha jól tudom, a mai napig nincs senkinek annyi követője, mint nekem volt.
Persze közben rájöttem, hogy a magyar piac enyhén szólva pici és ugyanannyi idő, pénz és energia befektetésével az ember a nemzetközi piacon sokkal hamarabb érheti el a céljait, így a weboldal ment a kukába és a Facebook oldal is.
Igen, jól számolod, ez a harmadik sikeres, piacvezető weboldal, amit a csúcson fejezek be. Másfél évig dolgoztam a weboldalon és egy tizedmásodpercig sem bánom a “fölösleges” munkát mert ha  nem csinálom meg, akkor most nincs meg a szükséges tudásom ahhoz, hogy egy lényegesen nagyobb, nemzetközi weboldalt készítsek.
Kellettek ezek a “veszteségek”.

– Youtube csatorna: megtanultam animált videókat készíteni, pár hónap alatt lett (ha jól emlékszem) több, mint kétezer követőm egy iszonyú szűk réteget érdeklő témában, de videókat készíteni macerás és időigényes, ezért a Youtube csatorna is ment a levesbe. Egy másodpercig sem bánom.

– Elindítottam egy nemzetközi weboldalt az előző tapasztalatokra támaszkodva, ami a vártnál is sokkal nagyobb siker.

– Megtanultam, hogy másokat dolgoztatni sokkal kifizetődőbb. Más ember sokkal olcsóbban adja az idejét és tudását, így miért ne dolgoztatnék másokat a saját céljaimért?

– Írtam 10 könyvet eddig és további körülbelül 20 könyvre való ötletem van még. 

-Lényegében teljesen felhagytam a tanítással, főleg azért, mert a passzív bevételek szerzése sokkal kifizetődőbb rövidebb és hosszabb távon is. Ezen van a hangsúly. 

-Hogyan jutottam a passzív bevételek ötletéhez?
Roppantul egyszerű: szeretek utazni és ha az ember tanárként utazik, akkor közben általában nem tud vagy nem akar valakit tanítani még online sem mert macerás és mert kényelmetlen. Helyette körbenéztem a világhálón, mit mondanak az okosok arról, hogy hogyan lehet passzív bevételekre szert tenni és ki is próbáltam egy csomó javaslatot. És több be is jött.

-Fogytam eddig 30 kilót – az utóbbi két évben – ami nagyon szuper (oké, a mostani andalúz nyaralás során szerintem 50 kiló jött vissza) már csak folytatni kell a fogyást.

-Elkezdtem edzeni járni. Több, mint 2 éve járok edzeni hetente 2-5 alkalommal, ahogy épp sikerül eljutnom, de ha otthon vagyunk, akkor legalább 3x megyek egy héten.

-Eljutottam egy csomó olyan helyre, amiről csak álmodni mertem. 🙂

-Budapestről Berlinbe költöztünk, ami olyan szempontból fontos, hogy kimaradtunk egy csomó felesleges stresszből. 

-Megszabadultam egy csomó hátráltató embertől. Ez volt az első és egyben legfontosabb lépés egyébként.
14 évvel ezelőtt közeli barátságban álltam egy ősbuta emberrel, (olyan ember, aki akkor is buta marad, ha elvégez 20 egyetemet). Nagyon igaz az, hogy az ember olyan lesz, amilyen emberekkel körbeveszi magát. Ha negatív, pesszimista, kishitű emberekkel barátkozol, te is az leszel. Ha körülötted mindenki azt harsogja, hogy az élet szar, te is így fogod gondolni. Nincs ebben semmi varázslat.

– Lejöttem a Facebookról minden szempontból. Nagyon ritkán nyitom meg és nem is hiányzik egyáltalán.
Miért tettem ezt? Mert nem más életével akarok foglalkozni, hanem a sajátommal. Vannak céljaim és ha azzal töltöm a időm, hogy mások életét figyelem, akkor sem időm, sem energiám nem marad arra, hogy a magaméval foglalkozzak.
Ha te még nem jöttél le a közösségi médiákról, akkor most tedd meg. Ne pazarold az életed arra, hogy más ember hamis posztjait bámulod.

– Nem hátrafelé nézek, hanem előre. Nem érdekel mi volt x éve, milyen volt az életem ezelőtt, mert tudom, hogy a jelenem és a jövőm nagyságrendekkel jobb most és elképzelhetetlenül jobb lesz, mint amilyen régen volt.

-Elhatároztam, hogy nekem szép és jó lesz az életem és hajlandó vagyok megfizetni az árát, tenni érte.

– Rendbetettem a kapcsoaltomat az apámmal, ami hatalmas eredmény számomra.

-Meghalt az összes felmenőm és rokonom, kivéve a két szülőm. 

-Felhagytam a másnak dolgozással. 14 éve még egy nyelviskolában dolgoztam (vezető nyelvtanár voltam). 

– Vettem egy lakást és felújíttattam.

Elégedett vagyok az elmúlt 14 évvel?

Igen!

Határozottan!  Nagyon szeretem magamban, hogy nem tökölök semmin hosszú éveken vagy hónapokon át, hanem ha úgy érzem, hogy valami nem tetszik nekem, akkor merek változtatni. Szerintem ez egy remek szokás. 🙂