Életem top 100 élményében benne volt, hogy pár éve egy (mostmár tudom, hogy) pici, pár fős csoporttal megnézhettem egy hajó belsejét. Akkor talán a létszám miatt is, de mindent lehetett. Szabad volt fotózni, egy csomó mindent kipróbálhattunk és felpróbálhattunk és a gépházon kívül mindent megmutattak. Mondjuk arról meg hosszasan magyarázták és fotókat mutogattak.
Fontos: akkor ingyen mutogattak meg mindent.
A régi tényleg jó élményt itt, itt és itt olvashatod. Akkor még lehetett nyugodtan fotózni.
Ezen az élményen felbuzdulva úgy gondoltam, hogy ha van lehetőségem, akkor hülye leszek kihagyni, így az MSC World Europa hajón le is csaptam a lehetőségre.
Már nem ingyen volt és két napra volt bontva a látogatás, meg kaptunk az előző este egy hosszas útmutatót enyhe fenyegetéssel tarkítva, hogy minden tilos, hogy motozás és fémdetektor meg biztonsági emberek meg ilyen dolgok lesznek és hogy a telefont még magunkkal vinni is tilos, nemhogy fotózni.
Szóval most az MSC Wolrd Europa hajó amúgy zseniális és gyönyörű teaházából mutatok képeket.
Egy szerződést is írattak velünk, csak hogy komolyabban vegyük a dolgot.
Micsoda szigor!
Szóval a megadott időpontban megjelentünk a találkozási helyen, ahol rögtön láttam, hogy ez bizony nem az a vicces, családias hangulat lesz, hanem egy nagyipari borzalom, mivel majdnem 50 ember gyűlt össze.
Már csak azért is borzalom mert sehova nem fért be ekkora csoport.
Például bemehettünk a gépterem irányítóihoz, akik több monitoron figyelték és szabályozták a hajó minden apró működését és ez a terem bizony elég kicsi volt.
Ki volt kötve, hogy semmihez nem nyúlhatunk, nem is nyúltunk, csak figyelmesen hallgattunk.
Minden szakaszosan és zsilipelve történt, a következő módon: 10 ember bement X terembe, ott az ember előadta a mondókáját. Enyhít a helyzeten, hogy legalább mindig a fő-fő szaki mesélt, tehát a mosoda főnöke, a hűtőkamra főnöke, a főszakács és még sorolhatnám. Míg az ember beszélt ennek a 10 embernek, a folyosón türelmesen várakozott a másik 40, de legalább 4 fülhallgatós biztonsági ember vigyázott ránk. Szerintem a teljes látogatást le lehetett volna zavarni egy órában, ezzel szemben 3-4 óráig szívattak mindenkit.
Persze nyilván nehéz lett volna összeszervezni, hogy mindig mindenki ráérjen a szakik közül, de akkor meg inkább korlátozták volna a résztvevők számát.
A második nap fő attrakciója a kapitányi híd volt, ahol a legmeglepőbb dolog volt, hogy borzasztóan nagy. Minimum 2-300 négyzetméter, ahol szintén semmihez nem lehetett hozzányúlni vagy fotózni, de legalább egyszer bejutottam ide is.
Nem akarom szétfikázni az MSC-t de mióta elindultak a NAGY hajói, olyan szinten profitorientált, hogy jobban nem is lehetne, de nyilván drágák ezek a nagy hajók, ráadásul minden évben tengerre bocsátanak egy újabb monstrumot, de egyre inkább az a véleményem, hogy az MSC a hajózás Ryanair-je. Fapados.
Hát, ennyi volt.
Mondanám, hogy de érdekes volt és milyen menő, hogy kivasalhattam egy szalvétát vagy felpróbálhattam egy színpadi jelmezt, de ez nem történt meg mert nem történhetett meg.
Csalódás. 🙁 Vagy inkább a „hoztam is meg nem is, kapott is meg nem is” esete de bátran kijelenthetem, hogy utoljára fordult elő, hogy megnézhettem egy hajó belsejét mert többet nem megyek.
