Koppenhága 2.
Úgy látszik, Koppenhága az a város, ahova mindig azért jövünk, mert valami dolgunk van.
Most konferencián voltunk, ami ebben az esetben nekem három teljes nap szabadon lófrálást jelentett. Jó is volt!
Három teljes napig arra mentem, amerre akartam, akkor álltam meg, addig, ameddig akartam 🙂
Szuper volt!
(Azért extra a helyzet mert mindig van velem valaki vagy valakik, nagyon ritkán szoktam teljesen egyedül menni valahova és mivel mindig én vagyok a főni, ez felelősséggel is jár, mert általában három másik ember van velem, mindenkit más érdekel, máskor mást enne és mást tenne, satöbbi, tudnom kell mikor, mit, merre nézünk meg. Nem egyszerű.)
Ez az út és a rengeteg élmény rávilágított arra, hogy amikor nem is olyan soká 🙂 elindulunk majd Ázsiába és vélhetően ennél sokkal, de sokkal több és nagyobb élményeink lesznek, igenis minden egyes nap le kell majd ülnöm és le kell írnom mi történt, mert az út végére senki nem fog emlékezni pontosan semmire.
Szóval, a Koppenhága az én szemszögömből:
Szerda hajnalban, a szokásos fél 4-kor keltünk, majd gyors öltözködés után kisétáltunk az S-Bahn (helyi HÉV) megállójába, ami vagy negyed óra múlva jött. (Túl korán indultunk, de inkább korábban, mint később.)
A reptéren és a repülés alatt sem volt semmi érdekes, csak annyi, hogy Koppenhága tök közel van hozzánk szerencsére. 45 perc repülőútra 🙂
Érkezés után rögtön szétváltunk mert én a tengerpartra mentem, K. meg a konferenciára és mivel az 25.000 résztvevős volt és a többség (nyilván) külföldi, már a reptéren volt külön buszuk ami egyenesen a konferencia színhelyére vitte őket.
Én már otthon kifigyeltem, hogy a dánok építettek egy tök frankó félig mesterséges szigetet direkt strandolási, sportoplási, egyéb szabadidős tevékenységekre.
Nem kicsi a sziget, majdnem 5 kilométer a tengerpartja és 3 hídon át közelíthető meg (oké, a kikötő felé is találtam egy hidat).
Én úgy gondoltam, jó lesz nekem ha a közepén megyek be, így is tettem.
A sziget nem túl széles, de mégis elég szélességű ahhoz, hogy rengeteg ember ki tudjon menni, ha épp egy viszonylag hideg tengerben szeretne dagonyázni. 😀
A város felőli oldala sekélyebb, a másik oldala viszont mélyülősebb, hullámosabb, ráadásul érdekes is mert ott van az a bizonyos 20 tengerben álló szélkerék, amit félig közösségi finanszírozásból építettek oda.
Ráadásul a Dél felé tekintve látszott az a bizonyos Oresund híd ami összeköti Svédországot és Dániát, és látszott egy szürke, dán hadihajó is 🙂
(Már vagy 3 éve nem láttam hadihajót 🙂
Amikor kiértem a szigetre reggel 9 óra lehetett, meleg nem volt, épp 9 fok tombolt és napsütés ezerrel. A szél is fújdogált, de nem állandóan, viszont ha fújt, akkor az kellemetlenül hideg volt, így – de jó, hogy hajnalban hirtelen felindulásól hoztam magammal sálat és poncsót is! – leterítettem a poncsómat a homokba és onnan figyeltem a tájat, a történéseket.
Meglehetősen sokan futottak reggel, sok kutyát hoztak szaladgálni, de ezen a bal oldali képen láttok egy mólót… na, ott mászott be majd rövid frissítő úszkálás után ki a tengerből néhány bátor ember. Nem tudom hány fokos lehetett a Balti tenger. Engem annyira sem csábított a hőmérséklet, hogy az ujjamat beledugjam.
Heverészés közben rájöttem, hogy egyre éhesebb vagyok. A gugli barátunk azt mondta, hogy ha elsétálok a sziget végébe, ott átmegyek a hídon, találni fogok egy Lidl-t.
Így is tettem. Persze kacskaringósan, hol a tekergő-kanyargó úton, hol pedig a tengerparton tettem meg a távolságot.
Gondoltam, a Lidl jó is lesz, legalább össze tudom hasonlítani mi kapható a szomszéd ország azonos bolthálzatában és… legnagyobb meglepetésemre szinte ugyanazok a cuccok voltak, kiegészítve néhány helyi termékkel.
Sajnos.
Vízből például ugyanazt lehet kapni, kivétel az ízesített löttyök, amiből a rebarbarásat nem mertem megkóstolni az előzetesen tapasztalt nem túl pozitív hatások miatt – hasmenést okoz a rebarbara – viszont a bodzásat már igen.
Sajnos nem jött be, egész nap alig bírtam meginni azt a kemény egy liternyi löttyöt.
Feltűnt a boltban, hogy a dánok is nagy grillezők lehetnek mert náluk is rengeteg a grillcucc a hűtőkben. Teljesen ugyanaz a cég készíti, mint ami a szomszéd Lidlbe hozza a cuccot hozzánk. A heti dán akciós kínálat viszont az előző heti német volt. Már megfigyeltem, hogy Magyaroroszágra általában 2 héttel később ér az az akciós halmaz. Ezek szerint legyártanak egy adag cuccot, aztán azzal „turnézzák” körbe az országokat.
A boltban vettem néhány furi dolgot. 🙂
A kék dobozos izé az pont olyan, mint amit a szomszéd boltban (és mindenhol) lehet kapni, csak dán verzióban. Májkrém, sütve. Aki nem evett még ilyet: semmi extra nincs benne szerintem.
A fölötte lévő nyári saláta… na az már extra volt! Édes ecetes uborka nagyon vékony szeletekre vágva és mindez egy joghurt(szerű) mártásban. Egész jó volt, bár ha 40 fok lett volna, sokkal jobban esett volna.
A jobb oldali zacsiban az egy zsömle meg egy magvas bagel, semmi extra, a fönti zacsiban a pirosas izé az … na, azt azért vettem meg, mert arra mondtam azt, hogy na olyat nem kérek.
Ez a kerek izé mindenféle piros gyümikkel volt töltve, a gyümik meg folyékony-sűrű-zselés állagúak voltak. Egész jó volt. Az a cucc mellette, na arra meg az volt írva, hogy marcipános kroaszan, amit szintén nem túlságosan szeretek. Nem volt rossz, de végig azon járt az agyam, hogy most mennyi tök fölösleges cukrot pakolok be a szervezetembe…
A vizet már meséltem, azt csak furcsa ízlésűeknek ajánlom.
Mindezt pedig ebben a szép zöld tengerparti parkban sikerült elfogyasztani, asztalnál ülve.
(Nem, amikor utazunk nem így szoktunk kajálni, ez csak extra eset, pont azért mert még visszafele is a szigeten kellett keresztülmennem a következő célomhoz)
De nézzük meg jobban ezt a parkot:
1: zöld (oké, ott is esik az eső rendesen 🙂 )
2: vannak padok és asztalok
3: nincs szemét
4: az asztalok mellett vas grillező izék vannak.
Azt nem láttam, hogy van-e víz, ahol az ember megmoshatja a kezét, de biztosan van az is. 🙂
ÉS A BÁCSI!
Amikor kijöttem a boltból, leszólított egy nagyon öreg, láthatóan zavart bácsi, először dánul, majd amikor mondtam neki, hogy nem vagyok épp perfekt dánból, átváltott angolra. (!!!)
Tudod mit kérdezett? Hogy milyen nap van. Megkérdezte, hogy ma szombat van-e. 🙂 Angolul. Majd mondtam neki, hogy nem, erre ő folyztatta azzal, hogy -látszott, hogy gondolkoznia kell rajta – hétfő, kedd… 🙂
És itt emelem ki, hogy az összes dán jól beszél angolul.
Miért???
Miért beszélnek mindenhol jól az emberek külföldiül?
Én emlékszem arra, amikor bejöttek a kereskedelmi csatornák Magyarországra és egy időben arról csaptak össze a gondolatok, hogy jó-e az, hogy minden szinkronizálva van a magyar tévében. Így utólag belátom, hogy azok az országok, ahol eredetiben nyomják a flmeket, ott bizony sokkal jobban beszél MINDENKI külföldiül… és ez nem csak a „rothadó kapitalzmus” országaira igaz, hanem a déli, balkáni országokra is.
Reggeli után visszasétáltam a szigetre, ahol azt láttam, hogy a gyerekek a tesiórát a dűnék között szaladgálva töltik a friss levegőn, egy másik sulis osztály pedig valami tengerrel kapcsolatos dolgot tanult a sziget végében lévő nemtommilyen központban.
De mi is Dánia? A világ legboldogabb országa. (Itt olvashatsz arról, hogyan csinálják)
Elég sokág tartott mire átgyalogoltam a szigeten hosszában 🙂 közben rengetegszer megálltam, bámészkodtam.
Pontban délben megszólaltak a szirénák. „Egy kicsit sem volt ám para!” Ott kolbászoltam a szigeten, körülöttem senki, és egyszercsak azt hallom, hogy a környéken mindenhol üvöltenek a szirénák. Nem tudtam mire vélni a dolgot mert az egész városban szóltak a légvédelmi vagy milyen szirénák.
Aztán a távolban megláttam néhány embert, akik tök nyugodtan ültek egy asztalnál és beszélgettek. Gondoltam, ha valami nagy gáz lenne, akkor látnék valami pánikot az arcukon, vagy idegesen rohangálnának, de semmi. Oké.
Aztán minden abbamaradt 🙂
Volt vagy délután 1 mire odaértem az akváriumhoz. 🙂
Az akvárumról azt kell tudni, hogy a legnagyobb ilyen létesítmény északon, és valóban. Szerintem a Toropikárium elbújhat mögötte.
Legalább 2-3 órán át nézegettem a halakat, simogattam kígyót, néztem a vidra etetését és a cápaetetést ami tényleg nagyon érdekes volt a hatalmas akváriumban.
Mire mindent megnéztem már volt vagy délután 4 óra így szépen lassan elindultam a metróhoz mert 6 körül a Bella Centernél kellett lennem.
A Bella Center és a….
Na, ezért kell rászoknom, hogy frissen leírjam a történteket…
