Kanári kalandok 5. napja – Amikor lepattanunk mindenről

A reggel a szokásos módon telt, viszont a péknél felfedeztük a leche leche nevű kávét. A dolog úgy néz ki, hogy alulra megy egy adag sűrített tej, rá egy adag kávé és arra rengeteg tej. “Egy kicsit” édes. Szerintem aki ilyet iszik, annak összeragad a segge azonnal, de a spanyolok már csak ilyenek. Szeretik ha összeragad a seggük. Ennek a párja a churros, szigorúan csokiba mártogatva. Diéta a köbön! Jut is eszembe, utoljára tavaly decemberben ettünk churrost, szóval hamarosan sort kerítünk rá. 

A pék után elindultunk a sziget csücskében lévő Jameos del Agua nevű dolgot megnézni, a kaktuszkertet, meg ami még útba esik.
Aham…
Annyira sokan voltak, meg nyilván a megszorítások miatt (maximalizálva van, hány fő mehet be, hőmérsékletet mérnek a bejáratnál, kezet fertőtleníttetnek) iszonyat módon feltorlódott a nép, de egyébként a pék előtt is mindig sorakozni kell. Ott 4 ember lehet bent egyszerre, pedig nem kicsi a hely.

Úgy képzeld el, hogy a Jameos del Agua-nál a parkoló végéig állt a sor, ami sok száz méter lehetett. Nem, nem kocsikból, emberből. 
Feladtuk a dolgot. 
Gondoltuk, sebaj, van még mit nézni, de a többi helyről is pont így pattantunk le. 
A következő ötlet az volt, hogy akkor menjük tengerpartra, az egy szigeten úgyis van elég. 
Jó ötlet volt, mert érdekeseket láttunk. Először egy -szerintem- fürdésre alkalmatlan partot találtunk, de az volt az érdekes, hogy rengeteg nyaraló állt a partján.
Finoman fogalmazva, nem az én tengerpartom, de mutatom, miről van szó:

Szerintem életveszély ilyen helyen bemenni a vízbe, de elismerem, hogy finnyás vagyok. Mentünk is tovább, egészen a következő bícsig, ami nem más, mint a … part. Ez már hasonlított egy tengerpartra.

Elmondom, mi nem stimmel: a covid-19 miatt sehol nincsenek napernyők és napágyak kitéve. Oké, megértem, hogy minden ember után fertőtleníteni kellene a cuccot, de na… egy szigeten, ahol minden másodpercben fúj a szél szerintem teljesen veszélytelen egymástól 10-15 méterre letenni az ágyakat. Vagy akkor fizettessék meg, hogy le kell mindenki után nyalni a cuccot. Én megfizetném.

Szóval itt hevertünk pár órát, aztán felkerekedtünk a fővárosba, Arrecifébe.
Arrecife szép város. Jó nagy is a többihez képest.

Arrecifében sétáltunk egy kicsit, majd beültünk egy teljesen random kiválasztott étterembe. És de jól tettük!
Nagyon finomat ettük és még drága sem volt. Gambrinus a neve és közvetlenül a tengerparton van. Mármint az út másik oldalán, de tengerparti.

Volt egy kis intermezzo mert volt nálunk egy üveg ásványvíz (üveg üvegben!) ami hirtelen felrobbant. Minden és mindenki megállt egy pillanatra, hogy mégis mi a tök lehetett ez, mert elég nagyot szólt.
Az volt a szerencse, hogy táskában volt, különben repültek volna mindenfelé az üvegszilánkok és lettek volna sebesültek és mint terrorista merénylet jelent volna meg a hírekben másnap. Pedig csak egy üveg Vichy pukkant fel.

Itt ücsörögtünk egy kicsit, (értsd: 2-3 órát) majd hazavágtattunk.

Este kiültünk nézni a naplementét a parkolóba, majd 10-11 körül elaludtunk.