Kanári kalandok 7. napja

Hétfői nap, még mindig Lanzarote szigetén vagyunk.

Lanzarote szép, mi meg szerintem öregszünk merthogy mára is heverészést terveztünk a tengerparton.
Mivel dél körül már úgy süt a nap, hogy ember legyen a talpán, aki kibírja, jó korán reggel fakeltünk (nem a berlini 4:45-kor, nyugi) összeszedtük magunkat, majd bementünk Tías belvárosában lévő HiperDino nevű boltba, hogy beszerezzünk némi fokhagymát és szárított élesztőt.

Miért pont ezeket?
A fokhagyma itt olyan, mint amilyet 40 éve lehetett kapni: brutál csípős, szagos és pont olyan, mint amilyennek a fokhagymának lennie kell. Vagyis nem olyan, mint amit a boltban lehet mostanában kapni, hogy “se íze, se bűze.” Vettünk is összesen 3 nagy zacskóval, aminek a tartósítását majd otthon kieszelem. Szerintem simán megpucolom őket és leöntöm olívaolajjal.
A szárított élesztő azért fontos, mert nekem a gluténmentes jobbik fajta kenyérhez (Dove Farm terméke) kell egy-egy zacskónyi, így a berlini maximális élesztőhiány miatt “egy kicsit” nehéz előállítani.
Erre…. előre szólok, hogy a spanyoloknál is pont annyira volt élesztőhiány, mint máshol (Berlinben nagyobb volt, mint Budapesten) de legnagyobb meglepetésemre volt élesztőpor 500 grammos (!) kiszerelésben. Az egyik ausztrál, a másik török gyártmány, de mindkettőből vettünk.

A bevásárlás után lementünk a partra. Mára a Playa de los Pocillos-t néztük ki, az tök közel van hozzánk, meg elég szép is.

 

Kimentünk és jó parasztosan (de ennél nincs is jobb) a tengerparton reggeliztünk, a homokban ülve.

Persze a szél közben fújt, a reggeli felhők meg kezdtek eltűnni, így egy – két óra múlva szedelőzködtünk és kerestünk egy kávézót.
Ez így könnyű feladatnak tűnik és normális időkben nem lenne kivitelezhetetlen, de a járvány közben elég nehéz.
Erről fogok majd írni egy hosszabbat, mert van mit. Lényeg az, hogy az ember nem válogathat, hogy “menjünk inkább a másikba, mert az szimpibb” mert hiába egy 5 kilométeres tengerparton vagyunk, ahol ELVILEG egymást érik az éttermek és kávézók, bárok, de most jó, ha az ember talál egyet, ami nyitva van.

Szóval beültünk A Nyitva Lévő Helyre. A pincér elemében volt, szerintem ő lehetett a tulaj is.
Rögtön közölte, hogy itt kapni Lanzarote legfinomabb leche-leche-jét, és tényleg! Jó volt a kávé, finom volt a Leche-Leche is.

Jó hely Tías, hiányozni fog.

Egyébként ahogy elnéztem a lanzarotei ingatlanokat, itt a legdrágábbak. Jó helyen van, közel a fővároshoz, közel mindenhez, remek a kilátás, nem egy “gettó” így nem is csoda.