Ritka az az alkalom, amikor úgy be vagyok sózva, hogy alig várom az indulást. Ez az út pont ilyen. Jóval korábban felébredtem, kitakarítottam a konyhát aztán elindultunk. Irány a hajó!
Ez volt az a nap, amikor pont a házunk előtt találtunk autót, ráadásul a kedvenc bérautómat bár újramatricázva Miles feliratokkal. Erről nem írtam még, de eléggé elszomorított, hogy a szerintünk legjobbnak ítélet autóbérlős céget (WeShare) felvásárolta egy másik. Az tranzakció azzal járt, hogy átfestették az autókat, majdnem mind fekete lett és láthatóan kevesebb villanyautó maradt. Ebben az nem tetszett, hogy miután 2-3 éve villanyautó gurul a seggünk alatt, szeretjük, kényelmes, szóval átülni egy pöfögő vacakba eléggé lehangoló. Aztán reggel mégis egy fehér ID3 (!) Villanyautó várt minket a hát előtt 🙂
A Hbf-en megcsodáltam a karácsonyi díszítést, kigyönyörködtem magam a különleges karácsonyfán és a kilométernyi korlátdíszen, majd felszálltam a vonatra.
Berlinben sokkal több a karácsonyfa, mint Budapesten és az ablakok, erkélyek díszítése is jóval elterjedtebb. Mifelénk (Berlinben) az a ritkább, ha valaki nem díszíti ki világító dolgokkal az ablakát és nem is Advent első hétvégéjén kezdődik a dili, hanem már november közepén megjelennek az első világító díszek.
Csak hogy borzoljam a kedélyeket, Berlinben a karácsonyfát is sokan feldíszítik amint megveszik őket, mert miért kellene megvárni a karácsonyt vele, addig szegény fa ne sínylődjön, meg különben is, nézzük tovább, ami szép.
Németországban a vonatokon vannak csendes kocsik, ami jó találmány. Ezek olyan vagonok, ahol nem szabad beszélgetni, mások által hallhatóan zenét hallgatni, zajongani, így nem visítanak és nem rohangálnak a gyerekek sem. Csend van és nyugalom. Szerintem jó találmány ez a hanyatló nyugaton.
A vonaton érdekes élményem volt. Magyar fejjel felfoghatatlan és hiába élünk sok éve Németországban, nem tudom megszokni, pedig tök egyszerű és normális dolog kellene legyen az előre menő Magyarországon is.
Az történt, hogy az emberek felálltak, otthagyták a csomagjaikat, laptop az asztalon, mellette telefon és pénztárca ÉS kimentek pisilni. Nem rohantak, nem kérték meg az egyik utast, hogy ugyan tartsa már szemmel a cuccaikat, simán csak felálltak és elmentek pisilni.
Az a sci-fi már nem lep meg, hogy a vonaton van wc papír, szappan, papírtörlő, betéttartó, mostanában kézfertőtlenítő is és érdekes módon az emberek nem akarják ellopni még a WC ülőkét sem. “Micsoda világ ez!”
Dél körül érkeztem Hamburgba és úgy voltam vele, hogy megpróbálok előbb feljutni a hajóra, hátha. Sikerült is, a kutyát sem érdekelte, hogy nekem délután 3-ra van időpontom.
Annyira üres volt a kikötőben a terminál, hogy még sorakozni sem kellett, simán odamehettem az egyik ügyintézőhöz.
Hamburg kikötője meglepően jó és szervezett, a múltkor is percek alatt becsekkoltak minket.
A hajóra maximum 10 perc alatt bejutottam. Kijelenthetem, hogy semmi nem változott 3 hét alatt az MSC Virtuosa hajón, csak az, hogy kitették a karácsonyi díszeket és bezárták a kinti hamburgerest mert a hidegben nem szívesen flangálnak az emberek a fedélzeten kajával a kezükben.
A délutánomat a jakuzziban töltöttem és SENKI nem jött mellém dagonyázni. Micsoda kincs ez 🙂
Mivel december közepe volt, már nem volt olyan kellemes mint pár héttel ezelőtt, de még így is másfél órán keresztül tudtam dögleni a bugyborékoló meleg vízben és még egy csodás naplementét is kaptam ajándékba.
Valami furcsa ötlettől vezérelve (amúgy érthetően) a mentőmellényes rohangálást leváltotta egy sokkal visszafogottabb verzió: nem pityegték tele a hajót, a „süllyedünk” vészjósló sípszóival, hanem szépen csöndben az MSC Virtuosa hajón (is) használt applikáción keresztül üzengetnek, hogy hova kell menni és mikor.
Este még volt kapacitásom megnézni az előadást, amit ugyanaz a szuper társulat tartott.
Jó, hogy újra itt vagyok!