Last Updated on 2026-01-07 by Kis Mukk
Egész jó év volt. Sokat voltam itthon, kertészkedtem, vagy egyszerűen csak semmit sem csináltam — és sokáig úgy tűnt, hogy idén sehova nem megyünk, kimarad a nagyobb, emlékezetes utazás. Többször próbálkoztunk Afrika megkerülésével, de végül le kellett róla tennünk: sehogy sem akart összejönni.
Ha 2026-ban tényleg javul a világpolitikai helyzet arrafelé, akkor már “csak” a szomáliai kalózok és a jemeni felkelők zavarhatják a Vörös-tenger déli részét — és vélhetően visszatér majd a hajóforgalom arra.
Afrika megkerülése így megint teljesen reménytelen lesz, szóval össze kellene magam szedni, és az ár–idő–útvonal–hajóstársaság négyszögből kihozni valamit, ami nekünk is megfelel. Mindezt úgy, hogy jövőre kevesebb lesz a szabadság. Szóval nem egyszerű a helyzet — keresem a megoldást, de egyelőre nem találom.
Na, térjünk a tárgyra: hová utaztunk 2025-ben?
Olaszország — többször
Tavasszal itthon voltam a házikóban, néztem, ahogy a zebrafüvem hajladozik a szélben, miközben agyondolgozom magam. Aztán márciusban elugrottunk Olaszországba, Bari környékére, és annyira szuper volt kiszakadni a mókuskerékből, hogy áprilisban elmentünk Szicíliába is — és végül megkerültük a szigetet. Ez nem volt terv, csak így alakult.
Ha valaki megkérdezi, melyik volt pihentetőbb: a márciusi két nap, egy éjszaka.
Ciprusi kiruccanás
Azt hiszem, június 1-jén voltunk ott. Szuper volt, de inkább csak egy gyors kiruccanás: két éjszaka. Ciprus továbbra sem az én helyem, de finomakat lehet enni, és jó egyet úszni a tengerben.
Kiégés ezerrel
A nyár nagy része azzal telt, hogy bámultam kifelé a fejemből. Az AI gyakorlatilag szőnyegbombázta a munkám, és elég sötéten láttam (látom) a jövőt. Most is inkább szürkén, de úgy vagyok vele: egy kicsit ki kell bírni. Lesz, akit jobban földhöz vág — én kreatív vagyok, és rengeteg ötletem van. Ez volt a „pozitív gondolat”.
Kb. két hónapig csak ültem, olvastam és bámultam magam elé.
(Mellékesen: a mostani tudomány szerint kifejezetten hasznos, ha az ember néha „nem hasznos”. Fontos unatkozni, semmit tenni — még akkor is, ha az idősebb generáció nem ezt tanulta.)
Santorini és Ios
Ios volt a fő cél. Jó volt egy hétig áztatni a hátsónkat — nem volt tökéletes, nem tudtunk teljesen leereszteni, de legalább alig (!) dolgoztunk. Santorini továbbra is gyönyörű, csak nagyon turistás.
Áthajóztunk az Atlanti-óceánon
Erre már nagyon szükség volt. Hajtós időszakban voltunk (mikor nem?), és még leállni is nehéz volt. Az első hét arról szólt, hogy „hasznos” akartam lenni, rengeteget dolgozni, és közben azon stresszeltem, hogy „nem dolgozom eleget”. Totális hülyeség. Ez az önmagamnak támasztott túlzó elvárás Barbadosig tartott. Ott valami átkattant — és végre elengedtem a munkamániát.
Barbados
Erről külön poszt is született. Továbbra is a kedvenc a környéken.
Két hét henyélés ott 2027 januárjában? Jöhetne…
Dominica
Nem az, ahova a magyarok szoktak menni télen — a másik, az angol nyelvű. Még nem írtam róla, pedig kellene. Röviden: tömör gyönyör. Zöld, vulkánok, vízesések, dzsungel, eső, meleg, pára.
Guadeloupe (Franciaország)
Ez a francia megye különleges helyet foglal el a szívemben. Nem annyira „Európa”, mint Martinique, és tele van meglepetéssel.
A „meglepetés” alatt nem azt értem, hogy alapelvárás, hogy beszélj franciául — de valahogy mégis az. Van benne egy furcsa nemzeti büszkeség: a világ végén vannak, mégis ők a „legfranciább franciák”. Pedig elemi érdekük lenne, hogy megértsék a turistákat. Olyan ez, mintha Magyarországon minden turistától elvárnánk, hogy megtanulja a nyelvünket és a kultúránkat. (Ja, volt már ilyen, nem is olyan régen.)
Guadeloupe gyönyörű. Most is a dzsungel szélén laktunk; de most nyargaló pók helyett barna béka volt a házban — és olyan hőség-pára kombó, hogy arra nincsenek szavak.
Nevis, Antigua, Martinique, Sao Miguel (Azori-szigetek)
Nem tudom, fogok-e írni arról, hogy jártam Nevis szigetén (legfelső kép), pedig megérdemelné. Nagyon érdekes hely, amellett, hogy szép is. Antigua tengerpartjai (mind a 365) gyönyörűek.
Martinique pedig a másik francia megye, széles autópályákkal, egy darab karibi Európa. Nem a kedvencem továbbra sem. De ezeken a szigeteken is jártunk 2025-ben.
Kanada — Montreal
Csak említés szintjén. A reptérről nem nagyon mentünk messzire: 47 fokkal volt hidegebb, mint induláskor Guadeloupe-on (4 óra volt repcsivel), de volt hófúvás, és kb. két óránk a városra. De Kanada megtetszett — vissza fogunk menni, csak nem télen. A Karib-tenger után elég brutális volt a hideg.
Mi lesz 2026-ban?
- Szeretném nem túlzásba vinni a munkát. Ez a legfontosabb.
- Jó lenne megkerülni Afrikát — utolsó esély. A pénz–idő–útvonal–hajóstársaság négyszög (főleg a pénz és idő) az igazi kihívás.
Két-három hét alatt nem lehet megkerülni Afrikát, szóval lesz min dolgozni. - Olaszország tavasszal? Jó lenne, ha olyan lenne, mint 2025 márciusában. Ha nem — hát így jártunk.
- Nyugalmat szeretnék. Ne jöjjön senki, és nekünk se kelljen menni sehova sem.
- A Budapest–Berlin utak megmaradnak — egy-két hetente egy ilyen kanyar nagyon nem baráti. Hajnali gépek, hajnali érkezések… „Éljen a szuper nyári menetrend.” Ehhez képest a téli, dél körüli indulások már egészen kellemesek. De teljesen szétszedi az ember bioritmusát ha össze-vissza kell pattognia két ország között. Nem kellemes és roppant fárasztó 🙁
Ennyi volt 2025.
