Berlin és a felvásárlási láz

Fontos már az elején leszögezni, hogy az itteni embereknek teljesen más a mentalitása, de nemcsak az embereké, hanem a hatóságoké is.

Van mit tanulni mindenkinek mindenkitől.

Azt is szeretném leszögezni, hogy az alábbiak az én “érdekes nézőpontomat” tükrözik, nem kell vele egyetérteni de tagadni sem.

40 évig Magyaroroszágon éltem így azt a mentalitást kicsit jobban ismerem, tudom, mit miért csinálnak az emberek, mik a történelmi okai a viselkedésüknek, ugyanakkor friss szemmel tudom szemlélni a berlini helyiek mentalitását. És van mit tanulni tőlük.

Talán 4-5 évvel ezelőtt “Merkel anyánk” frissítette a listát.

Milyen listát?

Ami azt tartalmazza, amit mindenki tartson otthon készleten abból a célból, hogyha esetleg kitör a “zombiapokalipszis” legyen otthon mit enni és inni. A készlethez az is tartozik, hogy legyen otthon készpénze mindenkinek. Erre nem merek megesküdni, de azt hiszem, hogy fejenként 600 euró volt.
Az élelemiszerek között pedig liszt, cukor, tészta, víz, konzervek, stb. voltak.

Emlékszem, amikor frissítették a listát, akkor mi épp nyaraltunk valahol és mire hazaértünk csak azt láttuk, hogy mindenhol tornyokban állnak a tartós élelmiszerek: raklapnyi liszt, rizs, cukor, olaj volt a boltokban. Persze előtte mindent lefosztottak és mi már csak a roham lecsengése után érkeztünk haza, de érdekes volt látni.

Mire volt jó ez a felvásárlási láz? 

Baj volt?

Nem. Pont ez a lényeg, hogy semmiféle zombitámadásra nem készültek, hanem csak hogy legyen otthon tartalékban kaja, minden eshetőségre felkészülve.

Milyen logikus, nem?

Hozzáteszem, hogy Magyaroroszágon soha nem hallottam olyat, hogy a kormány arra kérné az állampolgárokat, hogy tartsanak otthon készleteket.
Nagyszüleimtől eltekintve, soha senkinek nem volt otthon néhány napnál többre elegendő élelmiszere.

Éhínség Berlinben? 

Berlinben bármerre jár az ember, szembetalálkozik régi, szovjet épületekkel, a fal maradványaival, ezernyi dologgal, ami arra emlékezteti, hogy nem mindig élhettünk itt ekkora szabadságban és bőségben.

Nem akarok erre most hosszasan kitérni, de a háború után Németország és különösen Berlin sokat szenvedett. Nem tanultuk Magyaroroszágon töriből, de a háború utáni időszakban Németországban többen haltak éhen, mint a háború közben a csatákban.
9 és 13 millió közöttire becsülik az éhenhalt emberek számát.

Lehet mondani, hogy “mert minek háborúztak, jól megkapták” de az átlagembernek pont annyi köze volt -szerintem- a háborúhoz és kirobbantásához, mint neked a stadionépítésekhez.
Kis szösszenet a dologhoz, hogy ebben a háború utáni időszakban volt Berlinben olyan fontos a légihíd.
Ez azt jelentette a valóságban, hogy a (ma már üzemen kívül helyezett) Tempelhof reptérről próbálták a lakosságot ellátni élelemmel, tüzelővel és gyógyszerekkel. Mivel sok volt a gyerek, játékokat is dobtak le nekik meg rágógumit, csokit.
Összesen több, mint 2 millió tonna túléléshez szükséges dolgot dobtak le Nyugat-Berlinben.
Úgy képzeld el, hogy amikor csúcsra járt a légihíd, a reptérről 30 másodpercenként (!!!) szállt fel egy repülő megrakodva az ejtőernyőkkel felszerelt dobozolt élelmiszerekkel.

Miért volt erre szükség? 

Mert Sztálinnak hatalmában állt és mert így “sikerült” felosztani a várost: a kicsi Nyugat-Berlint körbezárták és 1948 júniusában minden módon elszigetelték. Viszont a háború után életben maradt embereket etetni kellett valahogy.

És hogy jön ez ide?

Hallottál te Magyaroroszágon valakit az elmúlt 5 évben a háború borzalmairól beszélni? Láttad annak nyomát Budapesten, hogy ott egyszer komoly harcok dúltak?
Nem, legalábbis nem olyan mértékben, mint Berlinben.
Mintha Magyaroroszágon tabu lenne a dolog. Senki nem szeret rá emlékezni és emlékeztetni.
Itt viszont tényleg elég kitennie az embernek a lábát a házból és rögtön jönnek a háborús emlélek, minden kézzel fogható és közeli, nem a távoli ködös múlt része.

Így aztán ne csodálkozzunk, hogy itt van lista, ami arról szól, hogy tarts otthon készleteket, mert soha nem lehet tudni.

Igen, itt is volt /van felvásárlási láz az előző néhány napban, de nem vitték túlzásba a dolgot annyira, amennyire lehetett volna.
Én onnan vettem észre először, hogy a Bringmesiter oldalán a rendelésünkből hirtelen kikerült egy csomó dolog és rákeresve a termékre kiderült, hogy nincs semmilyen típusú sem belőle.
Aztán a Lidl-ben próbálkoztunk a beszerzésükkel, de ott sem volt belőlük.
(A felső kép március 2-án készült nyitáskor a Lidl-ben és a hiányzó tejkészletet ábrázolja.)

Magyaroroszágon rendeltünk a Tescoból

Nem magunknak, hanem a családnak. Hétfőn már csak csütörtökre volt szabad időpont és végül a megrendelt termékeknek csak a 70%-át szállították ki mert már a nagy raktárban sem volt készleten.
És ez még azelőtt történt, hogy a vírustól igazán beijedtek volna az emberek.


felvásárlási láz Berlinben

A Lidl hűtőpultja március 2-án reggel. “Hűlt helye a dolgoknak.”
Tehát volt felvásárlási láz, de cseppet sem akkora, mint Magyaroszágon.

Frissítés

Felvásárlási láz
A Tesco-tól már csak 2 hétre lehetett rendelni Magyarországon

Merthogy a családnak próbáltunk újra kaját rendelni (pont a veszélyeztetett korosztályba tartoznak) Magyaroroszágon, hogy ne kelljen kimozdulniuk otthonról. Szóval 2 hétig biztosan ki kell bírni bevásárlás nélkül. (2020 március 13)