Ez nem egy fizetett hirdetés, és napokig gondolkoztam azon, egyáltalán elmeséljem-e az esetet. Aztán arra jutottam, hogy majd évek múlva jól fog esni visszaolvasni.
Szóval a napokban születésnapot ünnepeltünk. A Heves Vármegyei kisvárosunk mindkét éttermét unjuk már, a közeli faluban lévő étterem-kocsmát is, így adott volt, hogy elmegyünk valahova egész máshova. Aztán beugrott, hogy az egyik autós videóban a pofák, amikor Gyöngyösig versenyeztek a Teslával meg a fene sem tudja már melyik járművel, a nagy attrakció után beültek a Bori Mamiba mert az az ország egyik legjobb étterme. Szülinapra pont jó lesz, Gyöngyös sincs vészesen messze, szóval nyitáskor felhívtuk őket, foglaltunk asztalt két főre.
És itt következik egy viszonylag hosszas nyáladzás.
Hozzáteszem, hogy az étterem stílusa közel áll hozzám, szeretem a fine dining éttermeket és kíváncsisággal tölt el ha olyan ételt ehetek, amit eddig még nem kóstoltam és teljesen beájulok egy szép tálalástól is. Tényleg. Ehhez persze a minőségi tányérok, poharak genetikus imádata is hozzájárul.
Szóval elmentünk Gyöngyösre és bementünk az étterembe.
Megvan az az érzés, amikor belépsz valahova és hiába csak egyetlen lépést tettél meg de rögtön egy egész más világban vagy? Na ilyen a Bori Mami. Béke, nyugalom, kellemes zene, tökéletes dizájn.
A dizájnt is hosszasan fogom elemezni mert nagyon ritka az, amikor minden ennyire milliméter pontosan ki van találva, meg van tervezve és telitalálat minden egyes tárgy.
Szóval beléptünk. Nem tudom, a pincér honnan termett elő, de rögtön ott volt és odakísért minket az asztalhoz. Mi ravasz rókák vagyunk és otthon alaposan áttanulmányoztuk az online elérhető étlapot, de nem sokra mentünk vele mert új étlap volt és részben lekerültek a kiválasztott ételek, de sebaj, választottunk mást.
Aztán hamarosan jöttek a költemények.
A tatár tökéletes volt, bár kettőnknek nyilván kevés, de ekkor eszembe is jutott, hogy az ilyen helyeken mire az ember végigeszi a menüt, addigra ugyanúgy tele van, mint amikor egy jó nagy adagot eszik.
Tudom, aki nem kóstolt még ilyeneket az kételkedik, pedig tényleg így van.
Aztán, míg vártuk a következő fogásokat, alaposan megnéztem magamnak a helyet.
Tudom, hogy mások kevésbé vannak a lakberendezésre fixálódva, de nekem mostanában ez a dilim.
A színek tökéletesek. Annyira kellemes a választott színpaletta, hogy tökéletesebb nem lehetne. És akkor a textúrákról még nem is beszéltem. Hogy a tányéralátét, a függöny és úgy általában minden tökéletesen stimmeljen… Nem tudom ki a dizájnerük, de ritkán látni ilyen tökéletes belsőt. Tényleg.
Kevesen tudják, de a világ egyik legmenőbb (ha nem a legmenőbb) hotel és étterem dizájnere egy magyar származású new yorki pasi. Rögtön eszembe is jutott, hogy a Bori Mami belseje legalább ilyen tökéj, szóval beájulás.
Aztán még nem meséltem a tányérokat.
Mostanában egy csomó menő helyen már nem porcelán van, hanem melamin tányér. Abból is a fekete, szabálytalan alakú verzió. Tök őszintén mondom, hogy én, aki genetikusan imádja a porcelánt, még nekem is tetszik és pontosan megértem, hogy miért döntenek az ilyen tányérok mellett, sőt ha látnék olyat, ami bejön, még én is vennék belőle, ami nagy szó mert nálam kevés finnyásabb ember van tányér ügyileg.
És minden felszolgált étel egy költemény volt. Annyira ki volt találva, annyira szépen volt tálalva, hogy azt nehezen lehetne fokozni. Minden tányérnál kénytelen voltam megnézni, hol készítették mert mind tökéletes volt. Oké, az egyikről le vol pattanva egy darabka, de ez volt az egyetlen olyan dolog az egész ebéd során, amit kritizálni tudnék. Szóval terítésileg is tökéletes volt.
A pincel srác pedig nagyon tudta a dolgát. Nem tudom, hol tanult, de eddig azt hiszem csak 2 olyan pincérrel találkoztam a világon, aki nála is jobb volt. Mind a kettő a negyvenes éveit taposta, ez a srác meg csak 20 körüli volt. Szóval van remény Magyarországon is.
Bruno Barbierinél ettem érdekeseket és most sem a számomra hagyományos dolgokat kóstoltam.
Életemben itt ettem másodszorra császárhúst. Az első az egri Tesco előtti grillcsirkésnél volt és akkor szerelembe estem a műfajjal, így most is a császárhúsra esett a választásom.
Nem tudom, hogy lehet egy husit ennyire tökéletesen elkészíteni, hogy a bőr ropogós legyen, de még ehető, hogy pont annyira legyen zsíros, mint amennyire kell és … itt nem mesélem tovább mert szörnyen éhes leszek és nem tudom, hol lehet nyers császárhúst kapni.
A desszertnél úgy voltam, hogy glutén ide, tej oda, nem érdekel, a testem is biztosan értékelni fogja az extra finom fogást, és valóban. Az ízlelőbimbóimat nem említem mert az alap, hogy mindegyik beájult a desszerttől is.
Hát, így telt az első látogatásunk a Bori Maminál, de borítékolom, hogy nem ez volt az utolsó. 🙂
Mennyit fizettünk?
Drágább volt, mint a környékbeli éttermek. A falusi kocsma-pizzéria árainál körülbelül 3x többe került, de ha emellé tesszük, hogy körülbelül annyiba került, mint egy berlini drágább (de nem a csúcsdrága) étterem DE annál sokkal emlékezetesebbet ettünk és olyan finom és tökéletes volt minden, szóval az a lényeg, hogy szerintem pont árában van. Nem gondolnám drágának a minőséget és a színvonalat figyelembe véve.
Nem reklám, de itt a weboldala.
Egyéb kategóriában pedig itt szoktam írogatni.
