Andalúzia – Marokkó – Gibraltár élménybeszámoló

Az Andalúzia élménybeszámoló rész nem várhat tovább, mert jól elfelejtek mindent. Leírtam, ami hirtelen az eszembe jutott és ami másoknak is jól jöhet. Andalúzia élménybeszámoló:

Milyen volt?

Milyen volt? Nagyon röviden és tömören: szuper jó!

Volt meglepetés az út során?

Nem. Ez Európa, a megszokott és kiszámítható kontinens, amit elég jól ismerek / ismerünk.
Oké, átmentünk Marokkóba is, ami egy kis újdonság (leszámítva, hogy januárban már jártunk ott) de ezen kívül semmi kultúrsokk, semmi “Fú, mit láttam! Képzeld el…” élmény nem volt.

 

Milyen helyeken jártunk?

Főleg Andalúziában.
Andalúzián belül: Sevilla, Jerez de la Frontera, Cádiz, Vejer de la Frontera, Tarifa, Punta Paloma, Playa Valdevaqueros, Mirador del Estrecho, Los Barrios, Gibraltar, Ronda, El Chorro, Caminito del Rey,

Marokkóban Tangert néztük meg.

Mi változott az elmúlt 14 évben ezeken a helyeken?

Minden sokkal, de sokkal turistásabb lett. Sokkal drágább és sokkal zsúfoltabb. A világ kezd megtelni turistákkal.

Ugyanakkor a természet maradt olyan szép, mint amilyen volt.
Andalúzia gyönyörű és továbbra sem értem, hogy az emebrek miért Barcelonáért vannak oda annyira, miért nem inkább bármelyik Andalúz városért vagy faluért. Sokkal szebb és sokkal hangulatosabb.

(Egyébként megértem, mert Barcelona egy könnyen és viszonylag olcsón elérhető desztináció, naponta nemtom hány száz repülőt fogad, nagyon sok embernek az első “spanyol” élménye, az első találkozása a “spanyol” kultúrával. Már amennyire spanyol a katalán kultúra. De legalább rokonok.)

 

Andalúzia élménybeszámoló: min lehetett volna javítani?

 

Az első sevillai szállásunk olyan szar volt, hogy bár ki volt fizetve 3 éjszakára, de mégis otthagytuk és egy másikat szereztünk.
Az volt vele a probléma, hogy olyan szinten zajos volt, hogy egész éjszaka nem aludtam.
Egy keskeny utcára nyílott az összes ablakunk, (annyira keskeny volt az utca, hogy egy autó és egy ember lapjával épphogy elfért) amivel nem lett volna nagy probléma, de a spanyolok éjszaka élnek, így hatalmas volt a forgalom, pluszban pont alattunk volt egy bár, ahol hajnali 1-ig ment a randalír, de nem kicsit. Az emberek nem fértek be a bárba ezért az utcán is iszogattak, hangosan beszélgettek és röhögtek hajnalig. Nem volt jó a hely. Mi rögtön az első emeleten laktunk. “Remek választás” 🙁
Arról nem is beszélve, hogy enyhén lepukkant volt az egész, valószínűleg a képeket ezer éve készítették. 
Szóval reggel az volt az első dolgom, hogy kerestem és találtam egy másik szállást, ami egyrészt olcsóbb volt, másrészt pedig egy csuda hangulatos negyedben volt, arról nem is beszélve, hogy teljesen felszerelt lakást találtunk, frissen felújítva, remek kilátással egy ezer éves várfalra. 
Ez az új szállás azért volt sokkal olcsóbb mert a tulajok valószínűleg már nem bíztak abban, hogy normál áron aznapra valaki kiveszi, így az eredeti ár feléért adták. 

Kaják 🙂 

Kecskesajt, narancsmártás, isteni volt!

Ennek a cserének köszönhető, hogy felfedeztünk egy remek tapas bárt, ahol ha jól számolom legalább háromszor ettünk, ha nem többször. Nem turistás tapas bár volt. 🙂 A Parasol mellett található, tőle körülbelül 300 méterre. Ha valaki arra jár, érdemes kipróbálnia!

A 100 montados pici szendvicsei

 

Másik nagy felfedezésünk a rohamosan terjeszkedő 100 Montaditos (Cien Montaditos) tapas gyorsétterem. 
McDonald’s rendszerben működik, de annál egy kicsit személyesebben. Bemész, a 100 ételt tartalmazó étlapról kiválasztod amit szeretnél, felírod egy erre készített lapra (tollat is adnak) majd kikéred a kasszánál. 
Megkérdezik a nevedet, majd kivárod a kajádat. 
Az italokat rögtön kiadják. 
Az ételek nem nagyok, vannak mini kaják is, de mivel az ember rengeteg féle ízt kóstol meg rövid idő alatt, meg is telik a gyomor. 
Mi nagyétkű, nagytestű emberek vagyunk és négyen, itallal együtt fizettünk 40 euró körül. Ebben a sör és a bor is benne van. 
Szóval nem drága, viszont jó a kaja, ennek köszönhetően elég közkedvelt, ebédidőben alig lehet beférni a gyorsétterembe. 

Hirdetik is, hogy az ember indíthat/indítson 100montaditos vállalkozást, még a franchise jogok sem olyan vészes összegbe kerülnek.
Nyilván megérné, ha olyan bizniszen törnénk a fejünket, ahol fizikailag ott kell lenni. De mi nem ezt keressük, hanem olyat, ahol nem kell ott lenni és a távolból is lehet irányítani, és teljesen passzívan termeli a bevételt. 

 

Ronda egyik része a naplemente fényeiben

Mi változott a legjobban?

Ronda városának felpörgetett turizmusa elég “érdekes” volt.
Nagyon, de nagyon nagyot változott a város 14 év alatt. Akkora a változás, mintha a Hortobágyon a gémeskutat lecserélnék palackozó üzemekre.
Sokkoló.
Persze ezt nem tehették volna meg, ha nem özönlötték volna el a várost a turisták. Akkor nem lenne több sétálóutca, rengeteg új étterem és új minden. Nagyon durva a változás.
Persze ez onnan a legérdekesebb, hogy amiről Ronda híres, vagyis a hídról, ami összeköti a két városrészt, nos ezt a hidat már nem lehet csak úgy megnézni mert konkrétan kitakarja mindenhonnan valami, ha más nem egy csomó reflektor.

Vejer de la Frontera
Vejer de la Frontera

A másik, ami szintén kicsit csalódás volt, hogy Vejer de la Fronterában már nem lehet megnézni a távolból a szélmalmokat, mert eléjük épült egy lakópark.
Persze mire erre rájöttem, addigra már legalább egy órát gyalogoltunk föl s alá meg körbe-körbe a városban.
De nem baj, mert a város csak szebb lett. 🙂
Szeirntem továbbra is az egyik legszebb város, ahol valaha jártam. Persze ehhez az kell, hogy valaki szeresse a fehér falvakat. 🙂

Vejer de la Frontera egyik terecskéje. Szerintem csodás!

Tenger – Marokkó

Tangerben az tetszik a legjobban (nyilvánvalóan az építészetén kívül) hogy békésen nyüzsis.
Kiszámíthatóan nyüzsgő.
És a kaja is nagyon, de nagyon jó!

Tangerben mászkálunk valahol

Teljesen random beültünk egy turistás kinézetű helyre a kikötőtől nem túl messze és olyan kaját kaptunk, hogy a spanyoloknál bármennyire is jókat ettünk (majdnem) mindig, az a tök egyszerű kuszkuszos cucc verte a mezőnyt.
Az árát meg ne is említsük, mert négyen ettük magunkat degeszre de fizettünk körülbelül 6000 Forintot. Ebben a frissen facsart narancslevek is benne voltak. Szóval a marokkói kaja még midnig szuper.

Én Marokkóra még mindig úgy tekintek, hogy ott is élhetnénk pár hónapot a jövőben. Nyilván nem a nyár kellős közepén, mert azt kihagynám, de egy januártól márciusig terjedő időszakot simán el tudnék ott képzelni.
Marokkó szuper hely!

Makik pihennek a kilátó korlátján.

Gibraltár

Szinte semmit nem változott a hely 14 év alatt.
Annyiban lett más, hogy az útlevélellenőrzés csak duma (se ki, se be nem ellenőriztek senkit) és az is változott, hogy a majmok a szikla tetején már nem ugranak az ember nyakába. Pedig ez volt a fő attrakció akkoriban 🙂

Hatalmas homokdűne a tengerparton, a távolban Afrika

Tengerpartok, egyebek

Punta Paloma még mindig szuper hely és a homokdűnék még mindig érdekesek.

Andalúzia élménybeszámoló - Punta paloma, homokdűnék
Itt kezdődnek a homokdűnék

Jártunk ám ott is, ahol az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger találkozik. 🙂
Tarifában elmentünk a tábláig, a perzselő napsütésben gyalogoltunk egy kicsit, majd kerestünk egy árnyékot.

Andalúzia élménybeszámoló- Tarifa, Isla Paloma
Tábla, ami magyarázza, hogy itt ér össze az óceán a tengerrel

Voltunk más tengerpatokon is, például voltunk egy helyiek által frekventált tengerparton, ami pont szemben volt Gibraltárral. 🙂
Érdekes volt, mert a tengeren rengeteg hajó úszott.


Andalúzia élménybeszámoló - Gibraltári szoros tengerpartja

De voltunk a Gibraltari-szoros fölötti kilátón is. Mondjuk felmászni nem kellett, csak begurulni az autóval a tágas parkolóba. Szép volt a kilátás itt is.

Andalúzia élménybeszámoló - Gibraltári szoros kilátó
Az ott szemben Afrika.

El Chorróban bevált a szállás, nagyon is. Oké, leszámítva, hogy olyan tetű lassú a kiszolgálás, hogy az utolsó kajánál inkább átmentünk a szemben lévő vasúti talponállóba.
De maga a szállás, a felszereltsége szuper volt.
Voltak más magyarok is itt.

Andalúzia élménybeszámoló - El Chorro, kilátás a teraszunkról
Kilátás a hatalmas erkélyünkről (121-es szoba)

Hozzáteszem, hogy a legnagyobb és legdrágább apartmant választottam, mert tudtam, hogy lesz mit nézni innen. 🙂 Nem is csalódtam.

Azt hiszem, volt szoba, aminek nem is volt semmilyen kilátása. Szóval, ha valaki ott foglal, akkor válasszon teraszos/erkélyes szobát mert megéri. A sarki (121-es) apartmannak körülbelül 20-25 négyzetméter a terasza, de az kétszobás.

Andalúzia élménybeszámoló - El Chorro szuper szállás
Az említett erkély.

Autóbérlés

Az “Andalúzia élménybeszámoló” nem lehet teljes a közlekedés nélkül. Autót béreltünk majdnem az út teljes hosszára.
Valószínűleg komoly jutalékért dolgoznak a kisasszonyok az autóbérlős pultban mert nagyon durván rámenősen akartak egy 400 eurós extra biztosítást köttetni velünk, akkor is, ha nekünk már volt biztosításunk.
Az autó, amit kaptunk szuper volt, bár néha az andalúz keskeny utcákra egy kisebb autó is jó lett volna, de mi nagyok vagyunk, ezért nagy autót kaptunk 🙂 egy fehér Seat Leon volt egyébként.
Szerencsére ilyen helyzetbe nem kerültünk:

Andalúzia élménybeszámoló - sevillai szűk utca
Itt még van 2-2 centi hely az utca mindkét oldalán, de a visszapillantónak már mélyedést faragtak a falba.

Összefoglaló – Andalúzia élménybeszámoló

Nagyon jó volt, majd egyszer talán visszamegyünk még.
A következő andalúz útra Cordoba és Granada van betervezve mert ez a két hely szerintem kihagyhatatlan, de most nem fért bele a tervbe. Ahhoz kevés volt az idő.
Oké, el lehetett volna menni, ha mindenen csak végigrohanunk és ha a tengerparton nem henyélünk pár napot.
De nekünk a henyélés volt a cél. Szép volt, jó volt Andalúziában.