Costa Firenze – a behajózás napja

Costa Firenze – a behajózás napja

Stresszmentesnek nem volt nevezhető ez a nap. Most délután  5 óra van, szerencsésen felszálltunk a hajóra és a 10. emeleten lévő hamburgerező legvégén ülünk, ezzel a kilátással:

Az a pláne benne, hogy ez Dubajban a pálma oldala. 🙂

De annyira bonyolult volt ez a nap, hogy akár egy órával ezelőtt sem volt biztos az, hogy mi valóban felszállhatunk és itt ülhetünk.

Reggel dubaji idő szerint 7 körül ébredtünk de reggelizni csak nyolc körül indultunk el. Nem mentünk messzire mert úgy voltunk vele, hogy a Sheraton reggelijénél nincs jobb meg közelebb lévő sem, így csak a földszintre kellett lemenni. 

Reggelire ázsiai típusú ételeket ettem, vagyis meleg főételeket, amiket délben vagy később is esznek. Szerintem ez tök jó szokásuk az ázsiaiaknak. 

Reggeli után összepakoltunk, én lementem a medence mellé, ahol Dubairól olvasgattam miközben a helyi macska ezerrel vernyogott mert éhes volt.
Jó volt a medence partján a kellemes melegben ücsörögni januárban. 🙂

Délben kijelentkeztünk és a recepción megszerzzük a PCR tesztünket, ami nem volt egyszerű mert a tesztcentrum nem küldte el, így a recis srácnak kellett pattognia, hogy mi van már, küldjék már.
A központ küldte a tesztet, negatív lett, így a következő program az volt, hogy egy taxit hívattunk a recepcióssal, hogy elvigyen minket a kikötőbe.

A taxis jött és el is vitt minket a kikötőbe, de nem abba a kikötőbe, ahova kellett mennünk, pedig ott állt két Costa hajó is.
Az ott ücsörgő és láthatóan unatkozó biztonsági őrtől megkérdeztük, hogy merre tovább, ő meg azt mondta, hogy gyalogoljunk el a következő terminálig mert ott éppen az MSC Virtuosa pakolja ki az embereket és ott lesz taxi is, ami azért fog kelleni mert a mi kikötőnk a város másik felén van, jó messze onnan. Konkrétan vagy 25 kilométerre.

Nagy mázlink volt mert sorakoztak a taxik, így könnyen megoldottuk a dolgot. Ha nem lett volna ott a hajó, akkor nincs az a hülye taxis, aki a nulla forgalomra ott  dekkolt volna és akkor mi nem is tudom, mint csináltunk volna mert tömegközlekedés az meg nincs arra.

A város gyönyörű és mi újra szemügyre vehettük ahogy átsuhantunk rajta a másik kikötőbe.

A kikötőben, a terminálnál nem volt tömeg, láthatóan a Costa jobban kezeli ezeket a dolgokat, mint az MSC. Amint beléptünk, elkérték a negatív PCR tesztünket, az oltási könyvünket és az útlevelünket. Ez egy fontos mozzanat lesz a későbbiekben.

Az egyik alkalmazott átadta a másiknak a paksamétát majd közölték, hogy minden rendben de várnunk kell egy órát még a becsekkolásig és addig visszamehetünk a városba vagy a terminálban is ücsöröghetünk.

Én kiültem a terminál elé a napsütésre és a pálmafák alá, mert milyen jó már ez január közepén 🙂

Háromkor visszabattyogtunk, újra elkérték ugyanazokat a papírokat …. de nem volt meg az egyikünk PCR tesztje. Átnéztük az összes papírunkat, de nem volt közöttük. A Costás lány is átnézte, hátha, ott kicsit furcsállta hogy rengeteg PCR tesztünk van a világ különböző pontjáról, sőt az oltáshoz kapott minden papírunk is ott volt. Csak az nem, ami feltétlen kellett ahhoz hogy felengedjenek a hajóra.

Itt feszült pillanatok következtek mert nem értettük, hová tűnhetett a cucc de rájöttünk, hogy csak lent lehet azoknál, akik elkérték ellenőrizni.

Körülbelül 30-40 percen át keresték a papírt amit szerencsére nem dobtak ki mert tudták, hogy fontos.
Elég feszült volt ez a fél óra mert tudtuk, hogy ha ez nincs meg, akkor annyi az útnak.

A dolog onnan nem stimmel, hogy Dubaiban nem email címre küldik a tesztet, hanem kizárólag dubai telefonszámra küldik ki az értesítőt. Ez nem túl turistabarát és bonyolult is. Nem hiszem, hogy minden turisztnak lenne egy dubai telefonszáma.

Lényeg az, hogy leültem és arra gondoltam, hogy már az is mennyire szuper, hogy eljutottunk Dubaiba a pandémia (nálunk) ötödik hullámában és ha most közlik, hogy nem mehetünk, akkor az is jó. Persze a befizetett pénzt buktuk volna, de ez legyen a legnagyobb veszteségünk az életben.

A papír végül meglett, de nem volt egyszerű előkeríteni. 

A hajóra (ha minden rendben rendben lett volna) két perc alatt fel lehetett volna szállni és innen nézve nem értem, hogy a múltkor az MSC mi a fenét tudott annyit tökölni.

A hajó gyönyörű. Néhol kicsit túlzásba vitték az olaszságát, de ne felejtsük el, hogy kínai vagy ázsiai piacra tervezték a hajót és ott semmi nem sok.

Rögtön a bejáratban van egy kávézó-bár, ahol ittunk egy isteni kávét. Érdekes módon valahogy máshogy van pörkölve a kávéjuk, amitől isteni gyümölcsös aromája van.

A szobánk csak este 8-kor készült el, így felmentünk a büfébe és ettünk valamit. Én igyekeztem az egészséges vonalon maradni, ezért csak lazacot, spenótot és párolt répát ettem a salátán kívül. Jó volt.

Kolbászoltunk még a hajóban egy csomót, lefeküdtük a napozóágyra, kommunikáltunk családdal, majd este elfoglaltuk szobánkat.

Az ültetős étteremben oda ülhettünk, ahova akartunk mert csak nagyon kevés vendég volt.

A vacsora remek volt. Most egy Ángel León nevű szakács remekeit kóstolhattuk meg. Minden nagyon de nagyon finom volt, de kaptam egy akkora sztéket, hogy épp elfért a tányéromon. Volt vagy negyed kiló és én nem bírtam megenni, ami miatt fájt a szívem mert szegény állat nem azért adta az életét, hogy a szemétben landoljon a legfinomabb husija, de túlzás volt egy vacsorához akkora darab húst adni. 

Összefoglalva ez egy remek nap volt, tele feszültséggel de összességében minden rendben volt végül.