Négy éve vidékre költöztünk, mert úgy gondoltuk, hogy másfél órányi távolság Budapesttől már elég nagy arra, hogy ne fordulhasson elő, hogy hozzánk váratlan vendég jön.
Hogy valaki csak úgy betoppan.
De rettentően tévedtünk.
Két ultra introvertált ember háza, kertje, kutyái
Tisztában vagyok azzal, hogy aki extrovertált, nagy és élénk baráti körrel rendelkezik, annak ez furcsán hathat, de vannak olyan emberek is, például mi, akik abból nyerik az energiát, ha nem találkoznak másokkal, és akár napokig nem látnak más embert. Ezért költöztünk ilyen messze.
Az én világomban az a biztonság egy IGEN JELENTŐS FOKA, ha nem kell készültségben élnem, ha nem kell minden reggel haptákba vágni a házat, kertet, kutyákat, mert tudom, hogy ma se jön senki.
Ha látogatóba jönnél hozzánk, légyszi:
- Szólj legalább egy héttel előre, és kérdezd meg, hogy alkalmas-e nekünk, jó-e az időpont. Szívesen fogadunk mindenkit, de add meg nekünk azt a lehetőséget, hogy felkészüljünk lélekben és fizikailag is. Így neked is jobb, minket meg megszabadít a veszekedéstől, a kellemetlen óráktól, és egy világvégi lakatlan szigetes házvásárlástól is.
- Tartsd tiszteletben a személyes terünket és az időnket!
Mert amúgy, ha kapok egy kis időt arra, hogy lelkileg felkészüljek, hogy a lelkem kimásszon a csigaházából, és elfogadja, hogy idegen érkezik a házba, akkor még örülök is neki. Főleg, ha közben van időm finom falatokkal, üdítőkkel, sütikkel és egyebekkel készülni.
A rajtaütés nálam menekülést eredményez
Ha te csak úgy betoppansz hozzánk, akkor az belőlem a menekülést hozza ki. Mert hol van az a hely, ahova költözhetek, hogy ne jöjjön váratlan vendég? Tényleg az Azori-szigetek legnyugatibb tagjára kell költöznöm, hogy védhessem magam az ilyen behatolók elől?
2026-ban, amikor gyakorlatilag mindenki folyamatosan elérhető, hogyan fordulhat még elő egy váratlan betoppanás?