Last Updated on 2026-07-15 by Kis Mukk
A lelkes olvasó pontosan tudja, hogy amikor a nagy tömeg útnak indul, én visszahúzódom a kis „csigaházamba”, és türelmesen várom, hogy lelohadjon a nép nagy nyaralós lelkesedése. Hogy eljöjjön minimum augusztus vége, de inkább szeptember közepe, amikorra minden nyáron nyaralni vágyó hazatér, és szomorúan gondol arra, hogy „ejh, de messze még a jövő július”.
Optimális esetben akkor mennék nyáron nyaralni, ha… nem is tudom. Soha! Igen ám, de vannak a nagy vágyak, meg a kíváncsiság, hogy vajon mennyire tetszene nekünk egy ilyen kaland. Meg persze, mielőtt elköteleznénk magunkat egy sokkal nagyobb falat mellett, jobb előbb kipróbálni a dolgokat.
Budapest–Bamako
Mert ez (lenne) a nagy terv. De nézzük csak, mi nem stimmel vele:
Rettentő sokat kell vezetni naponta, nagy a mezőny, egyre melegebb van, ahogy haladunk dél felé, és… különben is.
Aztán láttuk, hogy idén lesz a Bamako Summer Euro Road Trip, és nem sokat kellett győzködnünk magunkat, hogy induljunk. Eleinte nagyon lelkesek voltunk, aztán jött az a bizonyos két hét, amikor még nálunk, a hegyekben is 40 fok fölé kúszott a hőmérséklet és akkor meggondoltuk magunkat, és egy kicsit visszavettünk a tempóból.
Mert… mi lenne, ha a saját tempónkban járnánk be az általunk kiválasztott helyeket, ott megállva, ahol nekünk tetszik? Na, ez az ötlet már mindenkinek jobban tetszett, úgyhogy ennél maradtunk.
A szervezetlenség csúcsa
Mostanában úgy látom, hogy vannak azok az emberek, akik jó előre mindent leszerveznek: megveszik a repülőjegyet, roppant körültekintően kiválasztják a szállást, óráról órára megtervezik a programot.
És a maguk módján igazuk is van, én is csináltam így 20-30 éve.
Csakhogy ezek már nem mi vagyunk.
Beutaztuk a fél világot, és tudjuk, hogy a legjobb szállás az, amelyik éppen a legkényelmesebb távolságban van számunkra. A legjobb étterem pedig az, amelyik pont útba esik, nyitva van, és még a kaja is jó.
Szóval semmit sem szerveztünk előre, és… mégis remek kaland lett belőle. Ráadásul, ha mindent lefoglaltam volna, egy marha nagy adag pénzt is kidobtunk volna az ablakon.
Mert hiába tombolt Magyarországon a nyár, hiába volt ezer fok és nulla csepp eső, amerre mi jártunk, folyamatosan szemerkélt, esett, vagy legalább borult volt az ég.
Arról nem is beszélve, hogy a lengyel katasztrófavédelem kétszer is küldött figyelmeztetést villámárvízre és kiterjedt áramkimaradásokra, majd heves viharokra pont arra a régióra, ahol éppen tartózkodtunk.
Nem volt túl bizalomgerjesztő.
Meddig jutottunk?
Krakkó előtt álltunk meg, nagyjából úgy, ahogy eredetileg is szerettük volna. Alaposan megnéztük a wieliczkai sóbányát, majd másnap reggel szépen visszafordultunk.
Közben jól kifigyeltük, hogy Szlovákia hozzánk közel eső része – nagyjából Budapestnyi távolságra tőlünk – már sífelvonós, zöld mezős, fenyves erdős vidék, jó éttermekkel és kellemes szállásokkal.
Kell ennél több arra az esetre, ha megint elviselhetetlen hőség lesz mifelénk?
Nem.
Egyszóval sikeresnek nyilvánítom ezt a kis autós kirándulást. És ami a legfontosabb: megyünk mi még arrafelé. Csak most már tudjuk, hogy nekünk bőven elég eljutni a Tátráig – vagy akár még előtte megállni –, mert már ott is minden megvan, amit egy nyári kirándulástól szeretnénk.
A napokra lebontott élménybeszámoló hamarosan következik.
Ui: A Budapest–Bamako még várhat. Most megtaláltuk a saját tempónkat.