Ebben a posztban a magyar kisvárosom igen ingatag lábakon álló elektromos ellátása és az abból fakadó kérdéseket járom körbe. Az áramszünetek itt ugyanis mindennaposak, noha általában csak 1-2 másodpercig tartanak, de néha beüt egy-egy nagyobb is. A legutóbbi viharban 6 órán át nem volt áram.
Jó, tudom, vannak emberek, akik szerint ez említésre sem méltó, hiszen Magyarországon minden tökéletes, de azért legutóbb volt alkalmam elgondolkodni a sötétben és csöndben azon, hogy mégis mi a fenét lehet csinálni ha beüt egy olyan áramszünet, ami hasonló a spanyolországihoz. Hogy akkor mi a fene van? Hogyan élnénk túl? Vagy hogyan élnénk át?
A nagy „spanyolországi” áramszünet
Az áramszünet 10-12 órás volt és súlyos káoszt okozott Spanyolországban és Portugáliában. Megbénította a telekommunikációt és az internetet, leállította a közlekedést (metrók, vonatok, közlekedési lámpák), és komolyan érintette a kórházakat, veszélyeztetve a betegeket.
A boltok bezártak, az elektronikus fizetés ellehetetlenült, egyes helyeken vízellátási problémák is felléptek.
Az eset drámai módon mutatta be a modern társadalom sebezhetőségét egy ilyen nagyszabású kimaradás esetén.
Hogy is volt a legutóbbi viharban?
Dél felől jött a vihar igen heves széllel és -sajnos vagy szerencsére-nem túl sok esővel. Az eső verte az ablakot, a szél hajlítgatta a fákat, majd egyszer csak pittyegni kezdett itthon a szünetmentes, jelezvén, hogy áramszünet van. Egy darabig még bírja áram nélkül, de azért nem olyan rendszert tartunk itthon, ami bírná hosszú órákon, napokon át. Öreg hiba!
Szóval először semmi különös nem volt, elment az áram, „Majd visszajön” – gondoltam.
Aztán nem jött vissza.
Eleinte még bíztam abban, hogy hamarosan visszakapcsolják, aztán ahogy telt az idő, -ez úgy 30 percnél következett be- végigjártam a házat, hogy ha ez egy „olyan” nagy áramszünet, mégis mire számíthatok, mivel tudom magam ellátni?
A töltő szerencsére tele volt, tehát a telefont tudom tölteni. (A telefonomban több órányi zene és hangoskönyv, podcast van.)
Később se mobilnet, se telefon, se internet, sem áram nem volt. „Se kép, se hang” mondhatnánk.
Teljes elszigetelődés volt.
Szerencsére eszembe jutott, hogy megnézzem, hogy van-e víz itthon. Volt. Mármint a csapban. Nem tudom, a magyar vízművek mennyire van felkészülve egy országos, mindent megbénító áramszünetre, ami órákig, vagy napokig tarthat. Ezt mindenkinek a fantáziájára bízom.
Az áramalapú társadalmunkban tényleg megbénul az élet ha nincs áram huzamosabb ideig.
Itt most nem arról van szó, hogy „hát, nálunk nem volt egy órán át áram és mégis kibírtuk valahogy” hanem arról, amikor 10-12 órán át nincs áram, vagy rosszabb esetben még annál is hosszabb ideig.
Mi lenne, ha Magyarországon 12 órán át nem lenne áram?
Egy 12 órás áramszünet már önmagában is súlyos fennakadásokat okozna: leállnának a tömegközlekedési eszközök, működésképtelenné válnának a közlekedési lámpák, megszűnne az elektronikus fizetés, nem lenne telefon- és internetszolgáltatás. A kórházakban a tartalék generátorok az első órákban még működnének, de hosszabb kimaradásnál már ezek is leállnának.
Az élelmiszerboltok gyorsan kiürülnének, a készpénzhez jutás ellehetetlenülne, a vízellátás sok helyen megszűnne. A városokban néhány nap alatt komoly ellátási zavarok lépnének fel, miközben a falvakban ideiglenesen még működne a helyi önellátás, de ott sem korlátlanul. (Lásd kisvárosom, ahol ciki a kertészkedés.)
A magyar társadalom valószínűleg az első órákban még bizakodó lenne – „majd visszajön” –, de egy hosszabb kimaradás gyorsan felülírná a komfortzónát. Előbb jönne a bosszúság, majd a kényszerű alkalmazkodás: sparheltek, aggregátorok, közösségi összefogás. És persze felmerülne a kérdés, hogy mennyire van felkészülve az ország – és mi magunk – arra, hogy hetekig akár egy villanykapcsolót sem tudjunk felkapcsolni.
Mi történne, ha Magyarországon teljesen leállna minden?
2–3 nap után indul be a lavina.
A nagyvárosokban a boltok polcai már üresek (Spanyolországban is hamar elfogyott minden, amikor látták az emberek, hogy nem egy 30 perces áramszünetről van szó), az emberek az utolsó tartalékaikat élik fel.
Ekkor jelenik meg az első, kezdetben rejtett fosztogatás – először csak kisebb üzleteknél, elhagyott raktáraknál. A rendőrség túlterhelt, kommunikáció nélkül nyilván szervezetlen. Ugye se mobilhálózat, se semmi nincs.
5–7 nap után a helyzet már nyíltan feszült
Aki eddig segített a szomszédnak, most a saját családját védi.
Megjelennek az utcai konfliktusok, főleg az élelmiszerért és vízért.
Spontán „önvédelmi csoportok” alakulnak – egyszerre a biztonságért és a saját készletek védelméért.
A valóság az, hogy egy modern, áramfüggő társadalom pár nap alatt képes teljesen szétesni, ha nincs semmi, ami a rendet fenntartja. Nem a fény hiánya, hanem az információ, a víz és az élelmiszer eltűnése hozza el az igazi válságot.
Máshol mi történt?
Spanyolországban az áramszünet után rengeteget beszéltek az eseményekről. A többség belátta, hogy ez nem olyan vicces szitu és a lakosság elkezdett felkészülni. A YouTube-on rengeteg szakértő mondta el a véleményét és a kommentek között megjelentek az amerikai áramszünetek (mindegy, hogy milyen okból következett be: hurrikán vagy rettentő hideg) túlélőinek beszámolói.
Az egybehangzó volt a túlélők között, hogy a szomszédokkal fogtak össze.
A harmadik napon elindultak a fosztogatások és egy-egy lakóközösség közösen próbálta meg megvédeni az értékeiket, a készleteiket.
Egyedül nem megy ha egy házban van mondjuk két ember és egy éhes, és bármire kész tömeg fenyegeti.
A kérdés az, hogy lehet-e és érdemes-e készülni.
Vannak nálam sokkal nagyobb szakértők, érdemes őket is meghallgatni, de fontosnak tartom, hogy ne ragadjunk le csak a magyar gondolatmenetnél, hiszen tényleg vannak bőven tapasztalatok a hosszabb áramszünetekre és a túlélők szívesen osztják meg a tapasztalataikat.
Szendrei Ádám igen jól összefoglalta a helyzetet, és ő nem egy prepper. Vagy nem a hagyományos formában.
