Vitorlázunk, vitorlázzunk!

Vannak azok a vágyak, amelyek nem múlnak. A háttérbe szorulhatnak, a hangsúly átterelődhet másra mert annyi minden történik az életben, de aztán hirtelen, látszólag a semmiből újra előtörnek. Így jártunk Cipruson a vitorlázással. Vitorlázunk!

Zsenge koromban, idestova 30 éve a család vitorlázott. Sokat. Nagyon sokat. Én már akkor meg akartam tanulni, több kísérletet is tettem rá, de akkoriban a sors valahogy nem volt kegyes és valami gubanc mindig közbejött. Akkoriban még nem volt olyan elterjedt ez a sport Magyaroszágon és csak roppant kevés tanfolyam indult. Most meg ha az ember megkérdezi a guglit, ontja az ajánlatokat.
Lényeg az, hogy erre-arra sodort az élet és most úgy néz ki, visszatért ez a cél: megtanulunk vitorlázni.

fenti kép: Image by Dimitris Vetsikas from Pixabay

Megtanulunk vitorlázni!

Már nemcsak én, hanem a gyerek is. Ketten fogunk menni és Bálnácskánk lesz a hajón a “háziasszony” mert a dolgok munkásabbik része az enyém lesz.


A terv az, hogy a lehető összes tanfolyamot elvégezzük mert nem a papír megszerzése a fő cél, hanem a tudás birtoklása, a tengeren levés, a biztonságos hajózás és az, hogy egyben haza is érjünk. Hajóval együtt.

Image by Milada Vigerova from Pixabay 

És aztán mi lesz?

Az lesz, hogy reményeim szerint fél éven belül (legkésőbb jövő nyárra) végzünk a ház átalakításával és felújításával. Erről nem írtam még mert még csak érnek a gondolatok, de mindennek eljön az ideje.
Aztán elvégezzük a tanfolyamok gyakorlati részét is, majd a tengeren hajózunk.
Valahogy a Balaton továbbra sem vonz, bocsánat.


Aztán amikor úgy gondoljuk, akkor veszünk egy vitorlást. Egy tengeri vitorlást, amin el lehet lenni, van internet és majd onnan dolgozunk.
Szerintem nem rossz terv ez.

Nyáron jó lesz a saját házunkban lenni, télen meg a Karib-tengeren kicsit kellemesebb az időjárás, így nyilván ez a terv.
Szerintem ezt nagyon sokan tudnák támogatni.

Szóval vitorlázunk!