Wow, micsoda szervezetlenség! Valószínűleg nem erre számított senki, még az is lehet, hogy maga az MSC sem erre számított. Vagy ki tudja. Ma az volt a terv, hogy elmegyünk és jól megnézzük a közelben lévő Stonehenge köveit, de az odáig vezető út nem volt egyszerű.
Az volt, hogy az előző nap dög fáradt voltam, már hazafelé elaludtam a buszon így nem volt csoda, hogy a gyors büfés vacsora után úgy elaludtam, mint aki egy hete nem aludt.
Szóval jó sokat sikerült aludni. Hajnali 1-kor amikor felébredtem arra, hogy basszus, lemaradtam az ABBA partyról és mindenről, az láttam, hogy a szobafiúnk becsúsztatott az ajtó alatt egy papírt, amin az állt, hogy az angol határátlépés miatt reggel 7:30-kor legyünk a Carrousel Lounge-ban menetkészen. Így is lett, ami rögtön azt eredményezte, hogy kimaradt a reggeli dagonya napkeltében. A reggelinél rengetegen voltak mert mint kiderült, majdnem mindenki ezt az időpontot kapta, így tök sokan voltak a büfében.
Odabattyogtunk már pár perccel előbb, ki tudja mire számíthatunk felkiáltással, de basszus… ami ez után következett az pont olyan volt, mint tavaly októberben Genovában az a szívás. Az a különbség, hogy akkor a tűző napon kellett állni, most viszont a hajó szűk utcácskáin kellett kígyózni ezernyi embernek.
Az volt, hogy odacsődítették a népet, kialakult a sor. Nem simán sor, hanem SOR. 8-ra már a hajó végéig álltunk, az angol border control meg sehol nem volt. Ezt persze titkolták, de aki előre tudott menni az látta, hogy a megjelölt hely tök üres, a sorakozás meg megy.
Aztán egy órával a megbeszélt időpont után bemondták, hogy „némi gubanc” van és még nem indult el a “face check”, amiről azt tudni hogy kb. 3 másodpercet vesz igénybe.
Aztán picit később bemondták, hogy bocsi, az angol hatóságok nem engedik kikötni a hajót és ezért senki nem léphet szárazföldre.
Pfff….
Nem sorolom, az a lényeg, hogy két és fél óra sorakozás után mentünk át a pofaellenőrzésen és mehettünk a színházterembe. Kiderült, hogy voltak olyanok, akiknek 8:15 kor indult volna a kirándulásuk. Na az durva!
Persze ennyivel nem lett vége a dolognak mert a színházban is kellett vagy egy órát várni hogy mindenki túljusson az ellenőrzésen. Annyira sokan voltunk, hogy a hatodik elemeleti galéria teljesen megtelt bőröndökkel meg emberekkel.
(Hozzáteszem, hogy továbbra sem értem, hogy egy egyhetes útra hogy a tökbe tudnak bepakolni két nagyszekrény méretű cuccot. Tényleg mindent felvesznek? Tényleg szükség van ennyi mindenre?)
Összesen három és fél óra tökölés volt mire kijutottunk a hajóból.
A buszon egy 26 éve Southamptonban lakó német nőci volt az idegenvezetőnk.
Fontos kiemelnem, hogy először jártam Angilában nem csak a reptéren átszállóban ezért meglepett a táj zöldsége és bujasága. Tetszett. Nagyon is.
Rengeteg állatot láttam út közben, voltak bocik mindenféle színben és fajtában, barik pont olyan kinézettel, mint Shaun a Bárány és szép pacikat is láttam. Egy csoda volt számomra ez a táj és köszönöm, hogy láthattam!
Stonehenge egy hatalmas mezőn van. Dombok erre-arra, haszonnövények mindenfelé. Nagyon tetszett.
Mivel körülbelül akkor értünk oda Stonhengehez, amikor vissza kellett volna érnünk a hajóra már nagyon éhes voltam így bementünk a helyi büfébe.
Eddig az volt a benyomásom az angolokról, hogy nem tudnak főzni, vagy ha igen, akkor igen sajátosan értelmezik a gasztronómiát.
Nem vettünk nagy csodákat csak egy csokitortát, egy összesütős szendvicset ami pluszban mustárral is meg volt kenve és valami táskát is rendeltünk, ami elég érdekes volt. Nem mondom, hogy rossz volt de sajátos. Volt benne hagyma, krumpli meg sajt. Sok hagyma, kevesebb krumpli és kevesebb sajt.
Összességében minden jó volt, a csokitorta és a szendvics kifejezetten finom volt.
Aztán felszálltunk a buszra, ami odavitt minket a kövekhez.
Nem vagyok nagy rajongója Stonehenge -nek, nem is azért jöttem ide mert csudára érdekelt, hanem azért mert a férjem akarta látni. Legyen meg az akarata. Megkapta.
Mindazonáltal valóban lenyűgözőek ezek a sziklák, ahogy ott a nagy angol prérin meredeznek a semmibe és pont úgy vannak ott, ahogy.
Körbesétáltuk, leültünk és néztük egy ideig.ű
Azt el is felejtettem mesélni, hogy nagyon jó volt az idő. Nem tudom, hogy kifogtuk-e a szuper kellemes időt vagy ez az általános és erre sírnak, de nekem tökéletes idő volt és jó lett volna eltenni belőle egy adaggal későbbre.
Sütött a nap, de fújt is a szél, mindehhez körülbelül 20 fok volt. Imádtam!
Olyannyira, hogy aztán az egyik ülőhelyre ki is feküdtem és nagyon nehezemre esett elindulni.
A kijárat előtt még megnéztük a régi épületeket és megállapítottam, hogy királyként élünk most a XXI. században, bárhogyan is nyavítunk miatta. Szerintem még egy afrikai szegény is jobb körülmények között lakik most, mint ezek a több száz éves épületek lakói.
Hazafelé gyorsan telt az út, a hajón pedig újra a nemzetek konyhájánál kötöttem ki.
Ha bővebb információ érdekel, itt a link, amit keresel.
