Budapesten – éljen a kilátástalanság?

Budapesten

A héten vegyük úgy, hogy két napot voltam Budapesten. Nem mondom, hogy meglepett amit láttam és hallottam, de valahogy sokkal súlyosabbnak bizonyult a helyzet élesben, mint ahogy azt a távolból gondoltam.
Fontos, hogy mostanában, amikor Budapesten járok, akkor az annyiban merül ki, hogy felvesszük az autót a reptér környékén és már húzzuk is el a csíkot vidékre. Most viszont jobban meg tudtam nézni a várost és olyan emberekkel is tudtam hosszabban beszélgetni, akikkel nem szoktam.

A város gyönyörű. Szerintem továbbra is az egyik legszebb Európában, akkor is ha messze nincs olyan jó állapotban, mint Bécs vagy Prága. Budapest önmagában szép, csodás épületei vannak.
Végigsétáltam a belvárosban arrafelé, amerre 10 évig laktunk, felkerestem minden fontosabb helyet de meg kellett állapítanom, hogy nem létezik az a pénz, amiért visszaköltöznék a belvárosba. Vagyis Belvárosba mert a Deák tér környéke már nem belváros hanem Belváros.
Zajos, koszos, kipufogógázos.

Végigszenvedtük a Károly körút teljes felújítását, kutyát sétáltattam akkor is amikor még a járdákat is elbontották és pallókon jártunk, majd érdeklődve figyeltem, amikor kitették azokat a szerencsétlen kocka alakra nyírt fákat a zöld részbe.
Rég volt.

Ami most a legjobban meglepett az nem a kosz, a rendezetlenség vagy a gondozatlanság látványa volt, hanem az, hogy az emberek milyen szörnyű állapotban vannak lelkileg. Mindenki.

Nem találkoztam boldog, pozitivitást sugárzó emberekkel, akik bátran tekintenek a jövőbe. Valahogy ez a rettenetesnek megélt infláció sokkolja az embereket, pedig volt már ennél sokkal rosszabb is a helyzet.
Pedig Magyarország előre megy, nem hátra!

„Nem értem” mi lehet a probléma, hiszen minden rendben van, az ország kincstára degesz, van gáz is télire, nem fagy meg a lakosság, a nyugdíjasok is mind megkapták a maguk 13. és 14. havi nyugdíjukat, volt nyugdíjemelés is visszamenőlegesen, a családok visszakapták a befizetett adójukat. Szóval „nem értem, mi lehet a probléma” és mire fel ez a feneketlen nagy borúlátás.

Mindenki panaszkodik. Mindenki. Kivétel nélkül mindenki. A létezése óta Fideszre szavazó és az ellenzéki is. Vagy talán az ellenzéki kevésbé nyavít mert már rég belátta, hogy a helyzet megváltoztathatatlan és vagy megszoksz, vagy megszöksz, megszökni pedig nem mindenki mer, így aztán maradt a panaszkodás mindkét részről. Egy valami legalább összeköti az embereket: a feneketlen pesszimizmus.

Az idősebb, intravénásan tévére kötött korosztály pesszimizmusa még érthető mert ők tényleg nem látnak mást, csak a rosszat, a bajt, hogy mindenki szegény Magyarország ellen van, pedig ők milyen jók és kedvesek, de még ezek a rohadt ukránok is csak átjönnek a határon és mennek is másfelé, még ezek sem akarnak egy ilyen remek országban maradni. Pfff! Hát micsoda világ ez?! Bezzeg a migráncsok meg jönnek, de hogy van az, hogy azok sem akarnak maradni, pedig milyen remek hely ez a Magyarország!
A világ legszebb országa, kérdezzük csak meg bátran bármelyik honfitársunkat, aki még életében nem járt külföldön. Ugye, hogy a legszebb?
És hogy van az, hogy vannak a szegény, szerencsétlen ukrán menekültek meg ezek a rohadt migráncsok? „Frankón nem értem” hogy van az, hogy mindketten a háború elől menekülnek, az egyik jó, a másik meg nem. Ja, hogy a vallásuk más. Értem. Tehát valaki embersége attól függ, hogy miben hisz. Ahhh… Megvilágosodás!
És ha ellepik az országot a buddhisták vagy a hinduk és az ateisták, akkor az hogy lesz? Ők embernek számítanak, vagy nem? És a magyar cigány, az ember, tessék mondani, vagy nem?
Olyan jó lenne, ha a fő ideológus elmagyarázná a népnek, hogy akit éppen utálni kell, azt miért is kell utálni.

Védjük meg az országot a …. kiktől is éppen? A pesszimista emberektől?

Állítólag sikeres a rezsiharc. Vagy rizsaharc, ahogy Dani mondja.

Még én éreztem magam rosszul, amikor szóba került az, hogy nálunk Berlinben mennyivel emelkedett a lakbér, rezsi, ilyenek és szemlesütve mondtam, hogy 8 éve ugyanannyit fizetünk, sőt, egy időben 30%-kal kevesebbet kellett fizetni.

„És mi van a bolti árakkal? Olyan szörnyen drága minden, ahogy mondják?” kérdezte a volt anyósom én meg hülye fejjel felvilágosítottam, hogy nem. Nem emelkedtek jelentősen az árak, és ami azt illeti éppen tegnap vettem észre azt, hogy a Rossmannban az ital, amit szoktam venni az 8 éve ugyanannyiba kerül.

Hát mi lesz így a rothadó kapitalizmussal?

Szegény anyós, amikor másfél éve elkezdtem neki videókat készíteni a napi életünkről, Berlinről, csak várta a hosszú, tömött hordákban portyázó migráncsokat, akik a szép szőke német lányokat erőszakolják csoportosan és … basszus, nem látott ilyet sok hónap alatt sem. Viszont legalább látta, hogy békében és kiszámíthatóságban élünk, rendezett helyen, szépek az utcák, virágosak.
Az persze meglepte, hogy itt nem szaggatják le a rózsákat az utcán, nem lopják el az ember cuccát, mert azért mégiscsak magyar körülményekhez van szokva.

Kis színes: a héten a szomszéd rendelt valamelyik műszaki boltból egy ember méretű hűtőt, egy másfél méteres tévét meg még valami apróságot. 1700 euró összegben. A szállító itt nem cipeli fel az emeletre a cuccot, szépen behozza a lenti kapun, majd távozik. Ott volt a szállítólevél meg minden, onnan tudom, hogy 1700 euró volt a vége. Több óráig ott volt a csomagja. Szerinted ellopták? Berlin belvárosában lakunk és nem, nem lopták el. Meséltem ezt magyar ismerősöknek, mindnek az volt az első reakciója, hogy Budapesten 2 percig nem lett volna ott a cucc, mert lába két volna.

Hát, itt tartunk.




Image by holdosi from Pixabay