A pénz és a szomszéd rögtön két igen távoli galaxist jelent, ezt le kell szögeznem. Nem tudom, van-e bármilyen esély arra, hogy a két dolog valaha közelebb kerüljön egymáshoz, de reméljük a legjobbakat.
Történt ugyanis, hogy főhősünk rájött: nem él meg a fizetéséből, ezért új munkát kell keresnie, amit meglepően gyorsan talált is. „Hát, megpróbálom ezt is” – mondta. Ennél a mondatnál a „megpróbálom” szó volt az, ami erősen megütötte a fülemet.
Nem tisztem más megmentése, de annyiban segítettem neki a hosszúra nyúlt beszélgetésünk során, hogy elmeséltem, mi hogyan csináljuk a havi költségvetést, mivel számolunk és hogyan. Például az autó esetében hosszú távon előre kalkulálunk, hiszen a szeretett járművünk (majd fogok róla írni) idén 21 éves lesz. Bár tökéletesen működik, rendszeresen visszük szervizbe, hogy így is maradjon, vagyis nem várjuk meg, hogy valami szétessen vagy elromoljon. Mivel egy tucatautóról van szó, alkatrész bőven van hozzá, ráadásul viszonylag olcsón is. Na de nem ez a téma.
A pénzügyi különbségek ritkán a fizetésnél, sokkal inkább a gondolkodásmódban kezdődnek.
A legnagyobb problémát abban látom, hogy saját vágyai vagy ötletei nincsenek, ezért mindenkit másol. A tárgyak megvétele vagy birtoklása azonban nem okoz neki semmilyen örömöt. Legfeljebb lelkendezve meséli vagy mutogatja, hogy már neki is van X tárgya. Mintha bármi ezen múlna.
A több pénz nem oldja meg az anyagi gondjaidat
Hónapokkal ezelőtt arról beszélgettünk, hogy sok ember fejében fordítva él a dolog: a megkeresett pénz mennyisége számít, ahelyett hogy arra fókuszálna, mennyi pénzt takarított meg az adott hónapban.
Persze hogy nem tud pénzt megtakarítani, ha csak az számít, hogy megmutassa: neki is van, ő is meg tudta venni a nem is annyira áhított tárgyat.
Élményekről sosem esik szó. Az ő életében még az is sokkoló távolság volt, hogy tavaly eljutott az ország déli részére, vagy hogy – élete nagy élményeként – egy közeli tónál eltöltött egy hétvégét sátorban a barátokkal. És itt nem a barátok a lényeg, hanem az, hogy egy éjszakai szállást megfizetett magának egy kempingben.
És ne, ne hidd, hogy szegény emberről van szó, mert amúgy nem az. Egyszerűen soha nem hallott olyan bűvös fogalmakról, mint a megtakarítás, vagy az 1–2–6–10–12 havi biztonsági tartalék felhalmozása, hogy ha bármi történik, legyen mihez nyúlni. Ő csak arról hallott, hogy ha keres mondjuk 300 000 forintot egy hónapban, akkor 310 000 forintnyit költsön, hiszen vesz fel hitelt, és bízik abban, hogy majd mindig lesz valahogy: talál valami fusi munkát, és majd fizeti a törlesztőket is.
Mert hát költeni azt kell.
És mutatni, hogy neki van, az élete árán is.
Talán az egész mögött az áll, hogy sok ember fejében a pénz nem biztonságot, hanem státuszt jelent. A tárgyak látszanak: egy telefon, egy autó, valami új – bizonyíték arra, hogy „nekem is van”. A megtakarítás viszont láthatatlan. Nem lehet mutogatni, pedig valójában az az igazi gazdagság.
Közben háttérbe szorul az, ami igazán számít: az élmények és a szabadság. Mert a pénz valójában nem a költésről szól, hanem az időről – arról, mennyi szabadságot tudsz venni magadnak a jövőben.
Csak ezt nehéz megmutatni a szomszédnak.
További: pénz és idő a szomszédom agyában.
