Alaposan el vagyok maradva a meséléssel, de hát… mostanában minden van, csak idő nincs. Viszont áprilisban Calabria és Szicília volt terítéken nálunk, és muszáj írnom róla, mert egészen váratlanul beleszerettem ebbe Calabriába, amit sokáig csak úgy ismertem: „az olasz csizma orra”.
Már az eleje is ígéretes volt – péntek esti indulás, semmi reggeli kapkodás, semmi hajnalban reptérre menetel. És amikor azt mondom, hogy a reptértől 10 perc sétára volt a szállás, akkor azt szó szerint kell érteni. Nem volt a világ nyolcadik csodája, de legalább ott volt, és éjfél előtt már az ágyban voltunk – ez Olaszországban fél győzelem.
Másnap reggel kinyitottuk az erkélyajtót, és ott magasodott előttünk… az Etna. Mint egy háttérkép, csak valóságban. Azért ez elég erősen indította a napot.
Cornettóval a kézben, napsütésben
A reggelit természetesen állva fogyasztottuk egy közeli bárban, ahogy azt kell: egyszerű, de tökéletes kávé, friss cornetto, és az az olasz reggeli hangulat, amit sehogy máshogy nem lehet utánozni. Aki próbálta már, tudja.
Ezután indultunk Reggio di Calabria belvárosába, ami meglepően más, mint amit az ember Olaszországtól vár. Nincs nyüzsgés, nincs sietség – helyette görögös ráérősség, széles utak, olyan parkok, ahol a növények tényleg élnek, és nem csak úgy „ott vannak”.
Görög lelkület olasz köntösben
Reggio valójában az egyik legrégebbi város Dél-Olaszországban, a Magna Graecia része volt, vagyis az ókori görög gyarmatosítás idején alapították (Kr.e. 8. század!). A városban ma is érződik ez az örökség: görög templomok, oszlopos árkádok, mozaikok, és az egésznek van egy sajátos, kicsit meditatív hangulata.
És akkor még nem beszéltem a Messinai-szorosról, ami végigkíséri a várost – Szicília ott van egy karnyújtásnyira, konkrétan látni a túlpartot. Elképesztő.
Ahol nincs tömeg, de van élet
Áprilisban jártunk ott, vagyis a turisták még sehol, ami szerintem hatalmas előny. Így tényleg meg lehet figyelni a helyieket, azt, ahogy élnek, ahogy sétálnak, kávéznak, beszélgetnek a piacon vagy a part menti sétányon. Nekem ez mindig legalább annyira fontos élmény, mint a látnivalók.
Persze ettünk is jókat, mert hát azért ez mégiscsak Olaszország, és az étel még a legkisebb faluban is olyan, hogy az ember utána csendben marad pár percre, csak hogy feldolgozza.
És mit érdemes megnézni Reggio di Calabriában?
- Museo Nazionale della Magna Grecia – itt őrzik a híres Bronzi di Riace szobrokat, két tökéletes állapotban fennmaradt ókori görög harcost, amiket a tengerből halásztak ki. Már ezért megéri elmenni.
- Lungomare Falcomatà – a tengerparti sétány, amit sokszor „Olaszország legszebb kilométerének” is hívnak. És tényleg, ez nem túlzás.
- Aragonese kastély – középkori erődítmény, ami megér egy rövid sétát.
- Reggio katedrálisa, ami szokatlanul világos, tágas és valahogy nagyon békés.
- És ne felejtsük el a botanikus kertet meg a kisebb-nagyobb piactereket, ahol tényleg lehet beszélgetni a bácsikkal, akik szerintük már 60 éve ugyanazt a narancsot árulják (de nyilván nem).
Calabria: az elfeledett régió
Szóval Calabria tényleg egy másik Olaszország. Egy kevésbé ismert, kevésbé csillogó, de annál hitelesebb, emberibb és barátságosabb verzió. Nem kell sorban állni semmiért, nem kell parkolóháborúzni, és nem kell nyár közepén izzadva kerülgetni a tömeget.
Ha szeretnél kicsit lelassulni, de nem a klisés helyeken, akkor Reggio di Calabria tökéletes választás már csak azért is mert a környéken rengeteg szép és érdekes hely van, de arról majd később.
