Be kell vallanom: Rotterdam az egyik legcsodásabb város, ahol járni szoktam. Tudom, már többször áradoztam a derék hollandok által kialakított világról, de most újra Hollandiában jártunk és megint egészen elképesztett az ország.
A szerelmem pár éve, egy váratlan érkezéssel kezdődött. Reggel, amikor körbenéztem a hajóról, olyan csodát láttam, amire egyáltalán nem számítottam. Magas épületek, menő építészet, érezhető jólét és jóllét, bringán suhanó, nyugodt emberek, nevetés – de legalább dúdolás –, gondtalanság, jó levegő és nagyratörő, merész gondolatvilág. Mert ezek a derék hollandok tudnak élni.
Most épp a rotterdami vasútállomásra érkeztünk, ami annyira menő épület, hogy virtuálisan leborulok a tervezője előtt. (A legfelső képen látod. Belülről is őrült menő!)
De nemcsak Rotterdamtól dobom el az agyam, hanem az egész országtól is.
Magyarország területének körülbelül negyven százalékán él 18–19 millió ember. A népsűrűség nagy, nyilván ezért is vannak ilyen magas épületek errefelé, de főleg azért, mert a földet – ami tényleg teljesen sík, lapos – vagy a mezőgazdaság foglalja el, vagy valamilyen ipari létesítmény, logisztikai központ.
Amikor azt mondom, hogy mezőgazdaság, ne arra gondolj, amit Magyarországon látsz, hogy Józsi bácsi megy szántani a ma már viszonylag modern traktorával. Ezek a hollandok egy másik ligában játszanak. Most figyelj: ekkora területen képesek arra, hogy a világ (!) második legnagyobb élelmiszer-exportőrei legyenek. Felfoghatatlan.
Tudod, hogyan csinálják? Modernül és szervezetten. Vertikális farmjaik vannak, vízen úszó telepeik is. A vízen úszó marhatelep ráadásul itt van Rotterdam környékén.
Ültem a vonaton, és vagy földeket, vagy üvegházakat, vagy logisztikai központokat láttam az ablakból. Mert amit megtermelnek, azt nyilván el is kell valahova szállítani. A vonat tiszta volt, rendezett és gyors, szóval hiába meresztettem a szemem: az ablakból legfeljebb azt tudtam megállapítani, milyen színű dolgokat termelnek az üvegházakban.
A derék hollandok azért tudnak ennyire szárnyalni, mert van egy olyan szokásuk, ami magyar fejjel felfoghatatlan: összefognak. Évszázadok óta.
Összefognak, mert az ország harmada a tengerszint alatt van. A repterük forgalma nyolcszor akkora, mint a miénk, és még a reptér is a tengerszint alatt fekszik. Tehát szimplán a túlélésért küzdenek nap mint nap, mióta az őseik letelepedtek ezen az amúgy gyönyörű területen. Ha nem tartják kordában közösen (!) a vizet, mindenki szív. Elmossa őket az áradás.
Tudod, mikor volt az utolsó nagyobb árvíz Hollandiában? Hetven éve. Szóval tudnak valamit ezek a derék hollandok.
Én nem igazán értem az árvízvédekezés lényegét, mert az avatatlan szemem hiába keresi a nyomokat, nem találja. Számomra csak simán elkezdődik a szárazföld valahol, és három méterrel odébb már zöldell a búza – vagy a fene sem tudja, mi. Felfoghatatlan. Állítólag a teljes partszakaszuk egyetlen óriási gépészet, és a tengerszintet napi szinten menedzselik, olyan pontossággal, mint más országokban a vérnyomást.
Mi, magyarok nagyon büszkék vagyunk arra, hogy mennyi magyar származású (!) Nobel-díjas van, de lakosságarányosan a hollandoknál van a legtöbb díjazott. Valahogy azt feltételezem, hogy a tudósaiknak nem kellett külföldre menniük azért, hogy azt kutathassák, amit akarnak. Nem gondolom, hogy azért mentek el (ha elmentek), mert ki lettek szekálva. Valahol szomorú ez.
Sétáltam a piacon, és akkora volt, olyan egzotikus gyümölcsökkel, hogy csak pislogtam. Fűszerek és gyümölcsök, olcsón. A magyar árak töredékéért. Jó, ennek megvan a gyarmati múltja is, és lehet, hogy nem lenne ennyi minden ilyen olcsó, ha nem Rotterdam lenne Európa legnagyobb kikötője. Évente 13 millió konténer fordul meg itt. Bődületes szám.
De akkor még inkább lenyűgöző, ha mellé tesszük, hogy Rotterdam nem a tengerparton fekszik. A hajók negyven kilométert jönnek be egy mesterséges csatornán, hogy kirakodjanak. És ott van útközben az a gát is, amit biztos te is láttál a Spektrumon: az a nagy fehér izé, a két darab, egyenként 237 méteres kar. Még egyszer sem kellett élesben használniuk, arra szolgál, hogy a vihardagályt visszatartsa.
Itt élnek nyugiban, a magyar viszonyokhoz képest hihetetlen kiszámíthatóságban, derűsen, csendesen. És mi alig tudunk valamit ezekről a derék hollandokról.
