Amikor megérkeztünk, már akkor is elég erős szél fújt, de még nem a brutális méretű. Aztán egyre erősödött, és egyik este a gyorshajó már nem ment tovább. Dudált nagyokat az öbölben (mert Ios falu egy öbölben van, aminek elég keskeny a bejárata, nézd meg a térképen), aztán ahogy szokott, kikötött, majd még egy ideig járatta a motort, aztán elcsendesedett. Én balga még azt gondoltam, hogy ez biztos egy ilyen furcsa járat, hogy Ios a végállomás, de aztán másnapra már akkora lett a szél, és úgy erősödött, hogy már a parton sem volt kellemes ücsörögni. Ilyenkor a kikötőben lévő vendéglátóipari létesítményekben tobzódik a nép, mert ott nem fúj a szél, lehet a falhoz tapadva kajálni.
A szél pedig nem enyhült, inkább csak erősödött. Aztán kifigyeltük, hogy a kikötőben a menetrendtáblát egyre többen nézik, majd lehajtott fejjel továbbhaladnak a hajóstársaságok irodája felé, ott meg egyre csak gyűlik a nép.
Amikor mi megnéztük, akkor az volt kiírva, hogy a mi hajónk előtti kettőt törölték.
Ez azért ciki, mert az avatatlan ember nem készül arra, hogy itt még az időjárás is hatással van az életére, aztán jön a pofára esés.
Ha valami hasznosat szeretnék átadni, akkor itt jön a tanács: soha, de soha ne szervezd a görög hajós utadat passzentosra, mert egy átlagos napon is képes több órát késni a hajó, ráadásul az időjárást sem tudod befolyásolni, simán lehet, hogy több napra egy szigeten ragadsz. És nem, nincs minden szigeten nemzetközi repülőtér. A legjobb helyeken nincs reptér. Ha van, akkor az meg olyan pici, hogy igazi nagy gépeket nem is tud fogadni, csak propelleres vackokat.
Szóval mindig tervezz ráhagyással, legalább egy nap, de inkább kettő legyen benne, ha esetleg bukod a hajódat a szél miatt.
2006-ban voltam először olyan úton, amikor kis szigetek között hajóztam. Akkor Santorini és Paros között szólt az utam, és a visszafelé jövő hajó este 8 helyett hajnali 2-re ért oda. Akkoriban még nem volt elterjedt az internet, nem volt még MarineTraffic sem talán, így a velem együtt várakozó másik hat vagy nyolc emberrel megtárgyaltuk, hogy biztos jön a hajó, csak ki kell várni, és nagyon reméltük, hogy nem hagy minket ott. Nem hagyott, csak késett, mert nagy volt a szél.
Akkoriban még nem ilyen nagy monstrumok közlekedtek, nem is volt szükség ekkora kapacitásra, és a Blue Star is csak a következő évben indult talán, de a fene sem emlékszik már.
Emlékszem, amikor először utaztunk Blue Starral, mekkora ámulat volt mindenki részéről, hogy mozgólépcső van a hajón, hogy van több büfé is, hogy kényelmes, párnázott székek vannak, és hogy filmet vetítenek menet közben. Nagy szám volt.
Aztán teltek az évek, és ez a hajóstársaság szépen egyre lemaradt, már a lassú hajók közé tartoznak, de szerintem még mindig az egyik legkényelmesebb hajóstársaság a görögöknél.
Utóbbi nem nagy szám, ha a többi gyorshajó kb. 35–40 csomóval száguld a tengeren, viszont cserében nem lehet kimenni a fedélzetre. Olyan, mint egy túlhűtött konzervdoboz. Pont a hajózás lényege vész el: hogy érezzük azt, ahogy haladunk, hogy a szél radírozza az arcunkat, és néha becsap egy kis hullám.
Milyen jó is volt régen a kisebb hajókkal menni a szigetek között! Imádtam!
Na, ez veszett el mára.
A szél miatt tényleg leállt a teljes forgalom és a mi hajónk volt az első, ami elindult. Teltházas lett és szerintem csak azért indították el, mert már muszáj volt. Ennek az lett a következménye, hogy volt hányózacsi osztás és nagy himbilimbi menet közben, plusz hogy nem volt szabad felkelni érthető módon.
Hányó embereket amúgy nem láttam, de zöld fejeket igen és a gyerekek sem vették jó néven a nagy hullámokat és a szelet, ami simán odébb tette a hajót, hiába volt nagy.
Emlékezetes út mert ilyet tényleg nem láttam még a görög szigetvilágban.
