A Pico szigetén a szállásunkkal pont szemben magasodott Sao Jorge (ejtsd: „Szao Zsorzs”), így a csábítás, hogy átkeljünk, gyakorlatilag naponta integetett az ablakból. Nem is volt kérdés: menni kellett.
Egy pénteki napon végül elindultunk, hogy első benyomást szerezzünk erről a különös, zöldbe burkolózó szigetről. Első benyomást – mert sejtettük, hogy nem ez lesz az utolsó találkozásunk.
A többi Azori-szigetekkel kapcsolatos kalandot itt olvashatod.
A hajó Sao Roque-ből (ejtsd: „Szao Rok”) (Pico-sziget) kis késéssel indult, és bár csak 20 kilométer választja el a két szigetet egymástól, de út közben nagyon sok szépet láttunk. Egyrészt ahhoz képest, hogy az idő nem volt túl barátságos induláskor, mert vadul fújt a szél, miután kiértünk a Pico vulkán árnyékából már csendesedett, és a nap is igen erősen sütött. Sao Jorge pedig egyre vadregényesebbnek tűnt.
Mivel majdnem karácsony volt, a kapitány betett egy portugál karácsonyi dalt, a nap is sütött, a hely is gyönyörű volt, tiszta boldogság volt az élmény.
Velas: az egyik legszebb település az Azori-szigeteken
Amikor kikötöttünk Velasban, azonnal lenyűgözött a hely szépsége. Őszintén szólva, Velas az egyik legszebb kisváros, ahol valaha jártam az Azori-szigeteken. A kilátás csodálatos, a hangulat kellemes, minden tökéletesnek tűnt.
Az első dolgunk az volt, hogy találjunk egy benzinkutat, mert az autónkból kifogyott az ablaktisztító folyadék. Itt rögtön szembesültünk egy kisebb problémával: nem volt nálunk készpénz, és bár Berlinben élünk, ahol szinte mindent kártyával fizetünk, Sao Jorge-on a készpénz még mindig alapvető fizetőeszköz. Sehol nem tudtunk vásárolni, mert nem volt nálunk apró – ezt érdemes észben tartani annak, aki ide látogat.
A sajtok szigete és a tehenek birodalma
Sao Jorge arról híres, hogy itt él a legtöbb tehén az Azori-szigeteken az emberi lakossághoz viszonyítva. Bár hétköznap délelőtt volt, mindenhol teheneket tereltek az úton, jobbra-balra, keresztbe-kasul. És ha már tehenek, akkor sajt is: Sao Jorge-on készítik a legfinomabb azori sajtot – legalábbis szerintem.
Találkoztunk is egy igen nagy csordával, akik sietősen keresztezték az utunkat, mi meg boldogan figyeltük a hatalmas csorda vonulását.
A táj gyönyörű. Sao Jogre egy hosszúkás sziget, egészen furcsán keskeny, viszont nagyon hosszú. Úgy képzeld, el, mintha a tengerből kiállna (mert így is van) egy magas hegylánc gerince, ami néhol meredeken zúdul az óceánba, máshol pedig kellemes dimbes-dombos. Bárhogyan is, szép a sziget.
Kávéültetvény és egy különleges kávézó
Utunk következő állomása egy híres kávéültetvény volt. Egy hosszú, kanyargós úton kellett lefelé ereszkednünk, de a látvány minden fáradságot megért. A település egyetlen igazán említésre méltó pontja maga a kávézó volt, amit könnyen megtaláltunk – egyrészt mert jól ki volt táblázva, másrészt mert már fotókon is láttam. Itt ajándékba kaptunk egy kávét, ami különösen kedves gesztus volt.
A kávézó falait mindenféle ország papírpénzei borították, és rengeteg magyar forintot is ki lehetett szúrni – ha ide látogattok, érdemes figyelni a forintbankjegyeket!
A világítótorony és egy lakatlan sziget
A következő célpontunk a sziget legkeletibb csücskében álló világítótorony volt. Itt beültünk egy étterembe, de sajnos nem ez volt életünk legjobb étkezése. Bár a beefsteak és a kagyló is szerepelt a rendelésünkben, egyik sem volt kiemelkedő. Ami viszont lenyűgöző volt, az a kilátás. A világítótorony előtt egy lakatlan sziget terült el, ami teljesen lapos, és leginkább tehenek legeltetésére használják. A háttérben pedig a meseszép Terceira szigete emelkedett ki a tengerből.
Esti visszatérés: Pico csillagos ege alatt
Onnan, a sziget adottságai miatt már csak visszafele vezethetett az út. Nem azon jöttünk, amin mentünk, hanem a sziget északi partján kanyarogtunk vissza Velasba. Útközben beugrottunk egy sajtüzembe, ami épp zárni készült, de amikor meglátták, hogy turisták vagyunk, még nyitva tartották nekünk. Természetesen vásároltunk is néhány sajtot.
Ezután Velasban még meglátogattunk egy nagyobb boltot, de az itteni árukínálat elmaradt Pico vagy Faial boltjaihoz képest – a termékek választéka nagyjából az ötöde lehetett annak, amit máshol megszoktunk. Mivel karácsony előtt egy-két nappal jártunk ott, hatalmas tömeg is volt a bent.
A visszaút sem zajlott teljesen problémamentesen: a hajó, amivel indultunk volna, valamilyen oknál fogva nem Sao Roque-ban tett ki minket, hanem Madalénában. Mivel a járat késett is, este tízre értünk vissza Picóra, de ez a kis kaland lehetőséget adott arra, hogy egy csodálatos éjszakai élménnyel zárjuk a napot: Pico közepén, a hosszú, egyenes úton megálltunk, és a hegy mellett csodáltuk a csillagos égboltot. Ez a pillanat volt az egyik legszebb az egész út során – a tökéletes zárása egy emlékezetes napnak.
Szeizmikus aktivitás és földrengésveszély az Azori-szigeteken
Mivel ez a poszt több hónapot várt a piszkozatok között, nem emlékszem már, miért írtam ide ez alábbiakat, de benne hagyom mert érdekes.
Sao Jorge ellen lakhatási szempontból az szól, hogy szeizmikusan aktívabb, mint Pico, de Faialhoz képest nagyjából hasonló földrengésveszély jellemzi. Nem csoda, hiszen ezen a területen több kontinentális lemez is találkozik. A sziget geológiailag rendkívül érdekes, hiszen a közép-atlanti hátság egyik aktív törésvonalán fekszik, amely folyamatosan formálja a térséget.
Sao Jorge vulkanikus eredetű, hosszúkás alakját a lemezmozgások és a rétegvulkánok kitörései alakították ki. A földkéreg itt vékonyabb, ezért a mélyből feltörő magma gyakran okoz szeizmikus aktivitást. A vulkáni kúpok és lávamezők mellett a meredek sziklafalak és mély szurdokok is azt jelzik, hogy a sziget folyamatos geológiai változásokon megy keresztül.
Tény, hogy Sao Jorge az egyik legaktívabb szeizmikus zóna az Azori-szigeteken. 2022-ben például több ezer földrengést regisztráltak itt, ami az egyik legkomolyabb szeizmikus eseménysorozat volt a térségben az utóbbi években. Annyira komoly volt a helyzet, hogy a sziget lakóit ki is telepítettek egy időre.
Ezzel szemben Pico szeizmikus aktivitása általában alacsonyabb, de mivel vulkanikus eredetű, potenciálisan aktív lehet. Faial szigete is ki van téve földrengésveszélynek, különösen a történelmi Horta régióban, ahol több komoly földrengést is feljegyeztek.
Talán a ki, mitől fél cikkhez akartam ezt kapcsolni? Sosem tudjuk már meg.
Lényeg az, hogy Sao Jorge nagyon szép még decemberben is és ha arra jártok, mindenképp nézzétek meg.
Nekem ebben a sorrendben tetszenek az Azori-szigetek:
- Flores. Ez a földi mennyország! Egy csoda azzal a békével és nyugalommal, a normális klímával és a kristálytiszta levegővel.
- Pico: jól felszerelt és elég nagy is. Arról nem is beszélve, hogy a helyiek egy olyan nyelvjárást beszélnek ami szerintem könnyebben érthető, meg persze a remek gasztronómia.
- Terceira: itt most annyira friss az élményem, hogy erről ódákat tudnék zengeni. Pont ma néztem a YouTube-on ezt a csatornát.
- Sao Jorge: nyugi, jó levegő és ez is egy csoda!
- Faial: jó ellátás, jó közlekedés, jó kaja és szép táj.
- Sao Miguel: nagy, roppant nyüzsi, de amúgy szép is és zöld is.
A másik 3 sziget nekem már túl pici, de biztos szépek azok is.
