Megmásztuk a lehallgató állomást

Lefagyott utak a Grunewadban

Teufelsberg

Így utólag tök hülye ötlet volt. Várhattunk volna pár hetet vagy napot, de itthon ülve eszembe sem jutott volna, hogy le van fagyva az erdő, vagyis minden (!) turistaút inkább megfelel egy jégpályának, mint biztonságos ösvénynek.
Persze erre más sem számított, rengetegen csúszkáltunk a jégen, a bátrabbak futottak is. Elég veszélyes volt a közlekedés, főleg ott, ahol az eleve tükörjég utak keresztezték egymást. 😀

Szóval „megmásztuk” Berlin egyik legmagasabb hegyét, a Teufelsberget. Tengerszint feletti magassága szédítő 120 méter, valójában inkább egy dombnak felel meg.
Viszont ez a hegy nem egy normál hegy, alatta van Berlin teljes XX. századi történelme. Törmelékből.

Még a második világháború előtt, amikor Hitler úgy gondolta, hogy Berlinből Welthaupstadt Germania, vagyis Germánia világfőváros lesz – hiszen a háborút „minden bizonnyal meg fogja nyerni”-, Albert Speer birodalmi főépítésszel közösen eltervezték milyen hatalmas és gyönyörű lesz ez a  város. A katonai parádék lebonyolítására is  alkalmas tereken kívül szükségesnek gondolták egy egyetem és egy kórház felállítsát is (meg ezernyi mást is)

A domb

Úgy gondolták, hogy erre a célra a Grunewaldban található dombocska tökéletesen alkalmas lesz. El is kezdték építeni a haditechnikai karnak helyet adó épületet – egyesek szerint elpusztíthatatlannak tervezték – de amikor a második világháború végén Berlint szétbombázták, az akkor szerkezetkész épület komoly károkat szenvedett.
Aztán kezdődött a város újjáépítése, valahova el kellett helyezni a nyugat-berlini négyszázezer ház romjait. Persze a folyamat oda-vissza működött mert ugyanakkor építőanyag-hiány is volt a városban, így a lakosok elég szépen elhordták a még felhsaználható téglákat, egyebeket.
Teljesen meglepő adat, és a méreteket elég rendesen mutatja, hogy napi 800 teherautó hordta a területre a sittet. Persze a berlini ember is csak ember, és miután sikerült valamennyire újjáépíteni a lakóházakat és be is költöztek, a háztatrtási hulladékot is ide hortdák, olyannyira, hogy egy 23 millió köbméteres „dombocskát” sikerült ide felhalmozni.
Idővel rájöttek, hogy ez nem túl jó dolog, ezért termőföldet hordtak rá és egymillió fát ültettek el. Mára szép erdő lett arrafelé, de ha a dombokat járjuk, nézzünk az orrunk elé, tényleg sok a kiálló tégladarab.

Hogy került ide az amerikai lehallgató központ?

Berlin tök lapos. A legmagasabb természetes pontja is csak 115,4 méter magas (Großer Müggelberg) ehhez képest a Teufelsberg viszont 120 méter szédítő magasságban van, ráadásul amikor fénykorát élte, ez egy remek pont volt ahhoz, hogy a területet irányító amerikaiak egy lehallgató állomást létesítsenek ott, amivel az őket körbevevő szocialista országok kommunikációját és légterét figyelhették. Titkolózniuk sem kellett/lehetett, elég nagyra sikeredett az öt gömb, ráadásul akkoriban mindenki figyelt mindenkit.
Szóval az az NSA ami nemrég  Snowden miatt került hírbe az egész világon, az 1960-as évektől egyre jelentősebb feladatot adott/ kapott a területen. Először csak egy mobil egység volt itt, majd szépen sorban „kinőtt” a földből az öt gömb.
A fénykorában itt dolgozó körülbelül 1500 amerikai és angol hírszerző katona három műszakban dolgozott és ontotta az adatokat.
Annyira ügyesen dolgoztak a fiúk, hogy több díjat is nyertek működésük alatt stratégiai hírszerzésért. Persze mindehhez elég jól kellett tudniuk oroszul, de nem volt akadály ez sem, többezer katonának tanították meg a nyelvet.
Mindent az ellenség leleplezéséért és titkai kifürkészéséért!  🙂

Később

1990 után a műszaki berendezéseket leszerelték, elszállították, az épület pedig maradt.
Próbálták hasznosítani több alkalommal, még lakóparkot is terveztek oda, de végül úgy döntött Berlin városa, hogy jobban jár mindenki, ha marad erdős terület.
Egyébként egy időben a szőlőtermeléssel is próbálkoztak a területen, nem túl sok sikerrel.
Aztán voltak itt egyéb meredek ötletek is: volt a hegyen síugró pálya az ötvenes-hatvanas években, de a 70-es években lebontották.

Belépőjegy

 

Ma belépőt kell fizetnni, ha közelebbről meg akarjuk szemlélni a helyet: 8 euróba kerül a látogatás a behyiek nagy tiltakozására. Ugyanis… pár éve a város egy csapat hippinek adta a területet, hogy kezdjenek vele valamit. Addig teljesen ingyen lehetett bemenni, 2 éve elkezdtek belépőt szedni, ráadásul egyre többet, cserébenviszont semmiflée szolgáltatást nem kapounk, azt leszámítva, hogy ahova eddig szabadon be lehetett menni, azét most fizetni kell. Amikor először jártam ott, 7 euró volt a beugró, aztán lett 8, majd 9. Feltételezem, azóta lett már 10 euró is.
Mindez elég rendesen kiveri a biztosítékot, amit abból is láthatunk, hogy a lehallgatóállomásra vezető út tele van festve „ne fizess nekik,” „rablóbanda,” ” le a hippikkel,” „rabló hippik,” stb. feliratokkal.

Hol van?

Tömegközlekedéssel is könnyen megközelíthető helyen, ha hajlandó vagy pár kilométert sétálni:

 

Egyébként, ha már arra jársz, tőle nem messze van a Teufelsee, ami szerintem Berlin egyik legszabb tava, érdemes megnézni, főleg nyáron, és megmártózni benne.