Magyarországon más a helyzet, főleg mert ott az emberek még beszélnek egymással. Itt Berlinben a kutyát nem érdekli, ki vagy, mit csinálsz, miből élsz, mennyit keresel. Esetleg addig jut el a dolog, hogy honnan jöttél. A többi mindenki magánügye. Itt bármilyen lehetsz és bárki. Ha két fejed van, akkor sem néznek hülyének.
Magyarországon mindenki feljogosítva érzi magát az ítélkezésre, függetlenül attól, hogy egyáltalán látott-e már fél kilométernél közelebbről egy aprócska képen, vagy sem. Már mindenki „tudja”, ki vagy, mit csinálsz, mit nem csinálsz, honnan jöttél, miből élsz, és természetesen még a hálószobatitkokat is tudni vélik. Teljesen ismeretlenül. Mondanám, hogy az ítélkezés mesterei a magyarok, de ez valószínűleg az egész emberiség jellemzője. Ítélkezünk. Mindenkin. Mindenen.
Még bőven azelőtt, hogy megvettük volna a házat, már „tudták” rólunk, hogy honnan jöttünk. Állítólag valami olyan településről jöttünk, aminek mi még a nevét sem hallottuk előtte. Csak pislogtunk, amikor mondták.
Aztán derülnek ki érdekességek a szomszédokról. Van Pató Pálunk de van egy kútmérgező típus is. A Pató Pál egy -lehet, hogy- irigylésre méltó tempóban dolgozó ember. Azért mondom, hogy irigylésre méltó, mert a mai felgyorsult világban, amikor minden azonnalra kell, de legtöbbször egy héttel előbbre, ő megengedi magának azt a luxust, hogy lassan, ráérősen, de nagyon szépen dolgozzon. Lehet, hogy neki van igaza mert ebben a tempóban nem veti szét az ideg, nem ugrál a szeme, nem ráng az arca úgy, mint a Kútmérgezőnek.
A Kútmérgezőnek mindig igaza kell, hogy legyen. Alapvetés, hogy neki igaza van, ugyanis ő a világ legokosabb embere, akinek a leghosszabb a farka, még Putyinénál is minimum egy méterrel hosszabb!
Ő az, aki kéretlen tanácsokat ad, kinyilatkoztatásszerűen. Ő az, aki ránézésből nyomja a „megoldást”, akinek röntgen szemei vannak és átlát a falon, és sokkal okosabb, mint egy szakértő, akinek ez a szakmája, ezt tanulta éveken át az egyetemen, majd órákon keresztül vizsgálta műszerekkel a házat. De a szakértő nem tud semmit. Tulajdonképpen a Kútmérgező mindent tud, teljesen felesleges is ide a szakértő, csak Kútmérgező urat kell megkérdezni. Vagyis még kérdezni sem kell mert mondja ő a megoldást.
Kútmérgező úr megváltoztathatja a véleményét minden átmenet nélkül, kénye-kedve szerint. Egyszer dicsér valakit, aztán ugyanez az ember lesz a világ legalja.
Mindazonáltal Kútmérgező úr ahhoz ért a legjobban, hogy maga körül feszültséget keltsen. Nehogymá’ bárki jobban érezze magát körülötte… Persze ez csak azért van mert Kútmérgező úr annyira tökéletes és olyan remekül irányítja és éli a saját életét, hogy ő a megtestesült nyugalom, egy élő Buddha. Igaz, hogy az arca és szeme ráng naphosszat az idegességtől, ha bárki az uradalmában picit is máshogy képzeli élni a saját életét, mint ahogy ő azt előírná.
De ha semmi közöd nincs hozzá, akkor is megtalálja a módját annak, hogy legyen. Ő a feljelentgető, aki mindenkit, mindenért feljelent. Ha nincs oka, akkor csinál okot. Fő célja ugyanis, hogy te ideges legyél, nyugtalan. Ha ezt elérte, akkor már jó a helyzet. Örül.
Hát, itt tartunk. Kútmérgező mindenhol van, minden lépcsőházban, ahogy Görög Ibolya szokta mondani.
