Last Updated on 2025-11-20 by Kis Mukk
Nem tudom végül hány napos lesz ez az élménybeszámoló mert nem biztos, hogy minden nap lesz erőm, kedvem és energiám írni, de majd kiderül. Idén még nem voltunk hajózni mert lefoglalt az élet, de persze nem hagyhattuk ki a dolgot, így most Irány az óceán!
A kikötőben olyan barátságtalan idő volt, hogy elgondolkodtam azon, hogy valamire figyelmeztetni akar-e az időjárás vagy csak éppen ilyenje van. Kellemetlen hideg volt, bár még csak novemberben jártunk, de a hideg mellé szél és szemerkélő eső is társult. Szétfagyva értünk a kikötőbe.
Rettenetes tömeg látványa fogadott a kikötő épülete előtt, legalább háromezer ember szállt be velünk egy időben de kivételesen annyira jól volt megszervezne minden, hogy röpke 45 perc alatt már a hajón is voltunk.
Ez most itt ennyi embernél kifejezetten rövid idő volt, lényegében folyamatosan haladtunk. Az egyetlen zökkenő egy WTF volt, amikor az egyik becsdekkolós hölgy egy olyan papírt kért, amin látható a születési dátumunk. Nem is értettük és szerintem ő sem igazán mert amikor látta a zavarunkat, hogy hahó, hát ott van az útlevelünk a fotóval, dátumokkal, ráadásul a teljes becsekkolási folyamaton végigmentünk online, készen álltunk, még a Cruise ready papírunk is megvolt, akkor elkezdett azon kötözködni, hogy kellene a német utazási irodánktól egy olyan papír, amin látható a születési dátumunk.
Ilyet még sosem kértek, pedig ez a huszadik hajózásunk. Nekem ezzel a hajóval ez a negyedik utam. Szóval ez erős WTF helyzet volt, de szerencsére a kekec hölgy is annyira bizonytalan volt, hogy megkérdezte a kolléganőjét, hogy rendben vagyunk-e és “csodák csodájára”, igen. Mehettünk a hajóra.
A hajón a szobácskánk már készen volt, de erős hiányosságokkal bírt mert például a tévé távirányítójában nem volt elem, anélkül meg nem tudjuk megnézni a tévében a biztonsági tájékoztatót, ugye, szóval szóltunk Babunak, aki az indiai szobafiúnk, hogy “hilfe” és ő megoldotta a dolgot, hozott elemet.
Az is megoldódott végül, hogy meglett az elveszett bőröndünk, pedig az idegesítőbb volt.
Jaj, igen, hoztunk bőröndöt, kettőt is és mivel folyamatos kalandjaink vannak vele, nem biztos, hogy legközelebb ilyen “átlagemberek” akarunk lenni, hogy ennyi cuccot hozunk magunkkal. Ne a nagy bőröndre gondolj mert csak az S-es méretűt hoztuk, 35 literes, ami kézipoggyásznak bizonyul, de rémes bőrönddel utazni, szóval legközelebb kihagyom. Majd emlékeztessem magam erre.
Na, szóval a két bőrönd közül csak az egyik volt meg a hajó indulásakor és a másikat elkezdtük kerestetni mer’ azé’ nehogymá’ egy ruhában legyen szegény férjem az utazás teljes időtartama alatt… De aztán kiderült, hogy megvan a bőrönd, csak a cetli leszakadt róla és nem tudták hova kellene vinni és a recepció mellett várt minket a kis fekete kerekes.
A nagy negatívum, hogy az este 8-as időpontot kaptuk az ültetős vacsoránál, de az annyira nem az én időpontom, hogy ilyenkor általában már aludni szoktam (meg hajnalban felkelni, nyilván) hogy megint beszélni kellett a menedzserrel, hogy korábban szeretnénk vacsorázni.
Nagy meglepetésre erdélyi magyar az emberünk és azt mondta, hogy minden rendben lesz, szerez asztalt nekünk. Köszönjük!
A nap fénypontja a jakuzzi volt. Sajnos a hajón látszik az, hogy több éve használják mert az oldalsó fúvókák nem működnek pedig egyszer ugyanezen a hajón ugyanez a jakuzzi masszírozta ki a fájós derekamat, szóval vágytam rá. Persze ettől függetlenül is szuper élmény volt mert 3 fokban dagonyázni és közben a város fényeit nézni a világ egyik legjobb dolga. Persze az emberek nem értették vagy nem tudták, hogy ez ilyenkor a legjobb mert 40 fokban semmi buli nincs a meleg vízben, de majd egyszer rájönnek.
Kik utaznak a hajón?
Többségük 65 fölötti és rengeteg a holland meg a német.
Az egyik bőven 70 fölötti holland néni kérdezte is, hogy ennyi-e az összes csomagunk, és hogy az estélyi meg a mittoménmi hogyan fért be a pici bőröndbe, de szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki nem egy kétajtós szekrényt pakolt. Meg mit nekem báli ruha ha olyan későn szokott lenni a buli, hogy számomra esélytelen a részvétel. Arról nem is beszélve, hogy utoljára 6-7 éve voltam este 8 után kit a kabinból. Táncikálós rendezvényen egyszer voltam a sok év alatt. Egyszerűen nem nekem találták ki ezeket az esti bulikat ahol sok ember van.
Így telt a behajózás napja. Nem mondom, hogy stresszmentes volt, de túl vagyunk rajta. A következő nap olyan hideg lesz, hogy nem szállunk ki a hajóból, de azt egy hét múlva olvashatjátok, most csal irány az óceán.
