Ne ess kétségbe, pontosan tudom, hogy nem minden „vidéki” gondolkodik úgy, mint a kisvárosom lakói. A home office, amit következetesen fonetikusan ejtenek: „home ofice”, és csak hogy nevess egy kicsit, az Euronics sem úgy ejtendő, ahogy a reklámban, hanem „cs”-vel a végén.
Szóval szerintük a home office egy olyan foglalkoztatási forma, amikor valaki otthon b@ssza a rezet egész nap, játszik a laptopján, és nyilván semmit nem csinál.
Idő, mint a tenger – hiszen otthon van. Ráér.
Otthon vagy, tehát nem dolgozol.
Laptopon vagy számítógépen nyomkodsz valamit, tehát játszol.
Otthon vagy, tehát mindenre és bármire ráérsz.
Ez az én világomban nagyon nincs így.
Az ő világában a munka egy olyan dolog, amit mindenképp másnak, máshol, muszájból és roppant kevés pénzért kell csinálni.
Nő vagy, home office-ban dolgozol, és van lényegesen fontosabb dolgod is, mint a takarítás? Nem pattansz fel délelőtt 10-kor a laptop elől, hogy kigyomláld a kertet? Pfff… hát micsoda nő az ilyen?! Hiszen otthon vagy! Ráérsz.
Többször próbáltuk elmagyarázni, hogy ez egy munkahely, van munkaidőnk – ami nem olyan kényelmes, mint a vidéki Magyarországon. De nem értik.
Nem érti, hogy a munkaidő 8–9-kor kezdődik, de ha van valami, akkor akár reggel 7-kor is nekiállunk, és nem érti, hogy a munkaidőnek délután 6-kor van vége, HA addig egyáltalán végeztünk a feladattal.
„Olyan soká?” – kérdezte egyszer az egyik.
Nem érti, hogy bár papíron van ebédszünet, a férjemet egyszer nem láttam még a sok-sok év alatt nyugodtan ebédelni, hiába van rá elméletben ideje.
A valóságban nincs így. Az ebédszünet addig tart, amíg gyorsan belapátolja a kaját.
Nincs utána cigiszünet, meg traccsparti a kollégákkal, kényelmes kávézgatás.
Nem értik, hogy vannak mítingek – magyarul: értekezletek – amikor a világ különböző országaiban élő kollégák ugyanabban az időben csatlakoznak be az online megbeszélésbe.
Nem értik, hogy ha míting van, akkor miért nem érünk rá csevegni, füvet nyírni, kerítést festeni, vagy miért nem válaszolunk az üzenetekre.
Nem értik, hogy ez pont olyan, mint amikor Géza és Richárd az igazgatósággal tárgyalnak meg valami fontos dolgot, és döntéseket hoznak.
A mi életünk online zajlik, amit azért nem értenek meg, mert nekik az internet kimerül a fészbúkban meg a TikTokban.
Az internet számukra egyenlő a szórakozással, a fölösleges időtöltéssel, gyűlölködéssel.
Azt viszont én nem értem, hogy miért nem – vagy hogyan nem – áll össze a kép ezekben a fejekben, hogy ha kurvára semmit nem csinálunk egész nap, csak játszunk a laptopon, meg Jóskapistával csetelünk, akkor ezért hogyan jár fizetés?
Hogy az hogy nem jut el az agyáig, hogy ehhez miért kell speciális tudás?
És miért nem akarnak hatalmas tömegek azért busás nyugati fizetést, hogy egész nap csak játszanak meg fészbúkoznak az interneten?
A munkaidő
Múltkor beszélgettem az egyik környékbelivel, mert megpróbáltam megfejteni, hogyan működik a vidéki nők élete. Okosabb nem lettem.
Berlinben ez úgy működik, hogy a munkaidő 8–9 körül kezdődik, és délután 6-ig tart. Online is és bemenős napokon is.
Napi 9–10 óra munka, plusz (ha be kell menni a munkahelyre) az az idő, amíg az ember egy négymilliós városban beér a munkahelyére, meg hazaér.
Ez simán lehet irányonként egy-másfél óra. Férjem esetében 3 óra naponta a közlekedés.
Ez eddig 12–13 óra elfoglaltság.
Home office-ban, amikor nem kell bemenni, akkor rögtön megspórol 3 órát – de nem a teljes munkanapját.
Ezen a ponton mindig eszembe jut híres magyar történésznőnk mondása, aki szerint az emberek Berlinben nem mernek kimenni az utcára délután 6 után, mert félnek a migráncsoktól.
(Meg hogy ezt milyen sokan bevették, és nem lehetett nekik elmagyarázni, hogy ez egyrészt nincs így, másrészt pedig azt is jelentené, hogy az emberek csak hétvégén mennének haza a munkahelyükről.
Persze az is elhangzott azóta, hogy „Németország nem létezik”, meg hogy „romokban hever a német gazdaság”.
Szeretne a magyar gazdaság ilyen romokban heverni…
De térjünk vissza a témára
Sajnos nem ismerem annak a módját, hogyan lehetne megértetni a vidéki, egyszerű emberrel, hogy az is munka, amit az ember az agyával végez; hogy az is munka, amiben fizikailag nem kell megdögleni; és hogy ez a munka is roppant fárasztó – agyilag és fizikailag is.
Mert nem túl jó napi rengeteg órán át a laptop előtt görnyedni.
A „rendes munka” vidéki definíciója
Rendes munka az, amitől este büdös vagy. Ha nem állsz 8 órát lábon vagy nem vered szét a derekad, az már gyanús. Ha nem hajlongsz, nem cipekedsz, nem panaszkodsz, akkor valószínűleg nem is dolgozol, csak „csinálsz valamit a gépen”.
Az, hogy valaki ül, gondolkodik, tervez, tárgyal – az mifelénk nem munka. Az olyan „úri dolog”, amit biztos a semmiből fizetnek. Valahonnan jön a pénz, de hogy hogyan és miért, azt senki nem akarja megérteni, mert akkor ki kéne mondani, hogy ez is munka. Márpedig ha nem fáj tőle semmid, akkor az nem lehet az.
További érdekes megfigyelések itt: Vidéki élet.
Home office – Ki dolgozik így, és hol?
Németországban ma már teljesen normális, hogy az emberek egynegyede otthonról dolgozik. Nem, nem csak a zsenik meg a programozók – mindenféle „normális” melós, aki nem lapátol, hanem agyat használ.
Amerikában meg még durvább: ott a dolgozók kb. harmada-negyede részben vagy teljesen home office-ban tolja. Van is hozzá iparág: külön szék, külön lámpa, külön „napfény utánzat” termék a fókuszhoz.
És Magyarországon?
Nálunk, ha otthon vagy, az a néphit szerint = nem dolgozol.
A statisztikák szerint pedig kb. 10% alatti azok aránya, akik rendszeresen home office-ban vannak. A többiek vagy nem tehetik, vagy a főnök szerint a munka csak akkor igazi, ha bejössz és látszol – lehetőleg kávéval a kezedben, kicsit sápadtan.
