Több, mint 3 éve, hogy …

Úgy pörögnek az események, hogy el is felejtettem megírni a 3. év összefoglalóját. Merthogy már több, mint 3 éve eljöttünk.

Megbántuk?

Egy percig sem!

Az előző év összefoglalóját itt találod. 

Épp ülök egy vonaton, száguldunk Frankfurt és Berlin között és volt időm elgondolkozni azon, hogy hogyan is állunk, mi a helyzet mostanában.
Próbáltam összehasonlítani az előző és az új életünket valamilyen szempont szerint és kiderült, hogy még érintkezési pontjai sincsenek nagyon.

Nyilván megvannak azok a pontok, hogy munka, lakás, szabadidő, de ezek nagyon máshogy alakulnak.

Egész máson  van a fókusz itt.

Magyar észjárással “mázlisták” vagyunk, szerencsénk van, szerencsénk volt.

De tényleg?

Múltkor (értsd: hónapokkal ezelőtt) beszélgettem valakivel az itteni életünkről és arról, hogy hogyan változott meg.

Én mondtam, hogy szerencsénk volt, mire az illető azt válaszolta (Magyarországon él!) hogy kurvára nem szerencsénk volt, hanem megdolgoztunk érte. Igaza van.

Tettünk érte, hogy jó legyen, mertünk dönteni és döntést hozni és nem a másikat hibáztattuk semmiért.

Mentünk és megyünk előre.

És tök igaza van!

Megtanultunk évekre előre szóló terveket szőni, nem azt nézzük, hogy ezen a héten mi a jó, vagy épp ma, hanem azt nézzük, hogy hosszabb távon hogyan lenne jó, és még akkor is a hosszabb távú terveink a fontosabbak, ha azokért a jelenben fájdalmas és nehéz döntéseket kell hozni, de főleg végrehajtani vagy lemondani valamiről, mert az a jövőben úgy lesz jobb.

De tudjátok mi a legfontosabb?

A gondolkodás.

Az, hogy bármi is van, bármi is történik – mert bizony történnek dolgok, amik nem feltétlen szerepelnek itt a blogon – nem azt nézzük, ami épp van, hanem azt, hogy túl leszünk rajta és majd minden bizonnyal jobb lesz a jövőben. A jövőn van a fókusz.

Mindenből lehet jól kijönni, ha az ember akar, ha nem mástól várja a megoldást. És főleg nem másokat hibáztat.

Időközben bejött az életünkbe a látható és tapontható irigység. 😀

De azt szokták mondani, hogy :

az irigység a legőszintébb elismerés.

A másik, ami ezekben az esetekben eszembe jut, hogy:

“Esélyed sincs arra, hogy boldog, teljes életet élj addig, míg mást teszel felelőssé a jelenlegi helyzetedért.”

 

Kicsit konkrétabban, mi is történt az elmúlt egy évben:

1, Teljesen lejöttem a Facebookról. Aki ismer, az tudja, hogy több oldalam és csoportjaim is vannak/voltak (több tízezres oldalakról van szó) de pillanatnyilag nem érdekelnek.
Annyira sikeresen lejöttem a Facebookról, hogy már appom sincs, így csak laptopról tudok felmenni, és ez tök jó! 

2, Halvány lila gőzöm sincs, mi van Magyarországon.

3, A vártnál is többet utaztunk idén

Nem így terveztük, de valahogy beindultak az események. Sok érdekes élményünk lett és jó, hogy   szemfüles voltam.
Ráadásul munka miatt kétszer is utaztunk, és ez jövőre is így lesz, bár nem tudom hányszor és hova megyünk majd.
Külön vállveregetés magamnak, hogy MAJDNEM mindenről lett beszámoló.

4, Volt munkaváltás, pozitív irányba, bár az előző sem volt rossz. Itt viszont nagyobb a nyugi és ez fontos.

5, Én rájöttem, hogy nem feltétlen kell magam agyondolgozni, ha más is elvégezheti a munkát helyettem. Nem, ez nem azt jelenti, hogy csak ülök karbatett kézzel, hanem azt, hogy megtöbbszöröztem a hatékonyságomat, mindezt úgy, hogy nem kerül jelentős összegbe. 

6, Anyagiak tekintetében is ügyesedünk, haladunk az anyagi százlábúság felé. Nem egészséges dolog egy helyről várni a fizetést vagy egyetlen tevékenységből élni.

7, Nagy változás az előző évekhez képest, hogy a helyben nem vagyunk biztosak.
Változatlanul Berlin a világ egyik legjobb helye, imádom továbbra is, de túl sok érdekes hely van a világon, hogy mindig itt legyünk. Digitális nomád lényem szeretne vándorolni, viszont néha rohadtul jó dolog hetekig ugyanoda járni haza és ugyanabban az ágyban aludni.

Mi a terv a következő egy évre?

Januárban megyek táplálkozási tanácsadásra, ahol remélem kiokosítanak, hogy nekem személy szerint mi a jó és mi a nem jó. Vagyis mit egyek és mit ne annyira?
Oké, tudom, hogy pár dologgal bajom van, de konkretizálni kellene a dolgokat.
Egyszóval szeretnék lefogyni jobban, nem szépségileg, hanem azért, mert genetikailag még van hátra 50 évem és …. Nagyon nem mindegy, hogy az ember hogyan éli az ultolsó 40 évét. Persze az elő 60 év sem elhanyagolható, de eddig jól vagyok asszem.
Mindegy, majd januárban okosabb leszek.

A következő egy évben szeretnék marketinget tanulni. Tök jó vagyok bizonyos dolgokból, – sőt, a világon az egyik legjobb – de más területeken meg hiányosságaim vannak és azokat pótolni kell, hogy az anyagi százlábú gyorsabban tudjon futni.

Jövőre szeretnék visszatérni a heti 5  edzéshez, persze ehhez otthon kellene lenni heti 5-6 nap és nem a világ random pontjain enni valami szuper kaját. 
De majd meglátjuk.

Bizonyos területen elértem a százéves célomat pár hónap alatt, szóval újra kell fogalmaznom a céljaimat és esetleg nem behatárolni, hanem megnézni, hogy mi fér ki a csövön és hogy ebből hogyan lehetne több pénzt kihozni. Fú, de titokzatos vagyok 😀

Ennyi van,  meg lesz.  🙂  Igazság szerint ezek már nem azok a változások, amik olyan nagyon láthatóak kívülről, inkább belül változunk, de teszünk érte.
Továbbra is szeretem a férjem és egyre jobb páros vagyunk, szeretem, hogy mindenkinek megvan a maga szerepe ebben a hatalmas kerékben és át is látjuk a szerepeket. 🙂

Szóval fejlődjünk tovább!