Öt éve jöttünk el. Mi a helyzet?

Napra pontosan öt éve jöttünk el Magyarországról.
– Jó döntés volt?
– Igen!
– Minden tekintetben?
– Igen. A család egy része Magyarországon maradt, de ez nem nagy ügy mert létezik a telefon, még a Skype, Viber, Messenger és egyéb képet is továbbító alkalmazások is léteznek és Németországból olcsóbban telefonálok Magyarországra, mintha egy magyar szolgáltatónál lenne előfizetésem és a szomszéd szobába telefonálnék (Magyar)országon belül.
Meg aztán ott van a (normális időben) napi legalább kettő, de inkább három – négy, karácsony környékén a napi 5 járatpár Budapest és Berlin között. A menetidő pedig 55 perc és 1 óra 10 perc között változik géptípustól függően. Tehát egy ilyen külföldre költözés körülbelül annyi utazást jelent most, mintha mondjuk Budapestről Érdre költöztünk volna és néha dugó van.
– Milyen gyakran mész Magyarországra?
– Az utóbbi időkben -még a covid és a határok lezárása előtt- körülbelül hetente jártam Budapesten mindenféle okokból. Mióta nem lehet menni, nyilván nem megyek. Az is igaz, hogy csak az elmúlt egy- másfél évben szaporodtak meg a látogatások.
– Nem drága a repjegy?
– Nem. Mivel nem cipelek bőröndöt magammal, ezért az átlag jegyár 10 és 15 euró körül szokott mozogni, nagyon ritkán fizetek ennél többet.
– Miért volt még jó döntés eljönni Magyarországról? 
– Azért, mert így jobban tudjuk támogatni azokat a keveseket, akik ott maradtak. Az utánuk jövő generációnak jobban tudjuk innen az útját egyengetni, utat és példát mutatni, hogy igenis lehet és csak meg kell próbálni. Szerintem ezek fontos dolgok. 
– Mi hiányzik Magyarországról?
– Szerintem semmi. A “hagyományos” készen kapható élelmiszerek mint például a Rudi már egyáltalán nem hiányoznak. Sem a sütik, pedig azokat eleinte nagyon hiányoltam. Az embernek megváltozik az ízlése is ha sokat van külföldön, megszeret új ételeket és leszokik a régi kedvencekről.
Eleinte a Cserpesnél kapható kőrözöttes szendva nagyon hiányzott, de aztán egyszer újra ettem és nagy csalódás volt. A legtöbb élelmiszerrel ez így volt.
– Mit csinálsz, ha Budapesten vagy?
– Színházba, operába járunk, veszek egy rakat ebookként nem kapható könyvet, elmegyünk kiállításra, moziba, jókat kajálunk mindenféle jó helyen. Meg fogorvoshoz megyek és ügyeket intézek.
– Honvágyad szokott lenni?
– Nem. De szerintem ez genetikus, mert a rokonaim többsége külföldön él, mindenki máshol és senkinek nincs honvágya. Mindenki ott van jól, ahol éppen van.
– Te is jól vagy?
– Kifejezetten.
– Mi történt az elmúlt egy évben?
– Egy csomó felismerésem lett. Az eddigieknél is tisztábban látom az irányt és azt, hogy mit szeretnék, de finomodtak az elképzelések is.
Szerintem bátrabb is lettem, merek nagyobb, sokkal nagyobb dolgokat is tervezni.
Pont a napokban olvastam vissza a naplószerűségemet és azt írtam az első oldalára, hogy “tedd azt, amit mások szeretnének, de nem merik” és rögtön mosolyra fakadtam mert épp tök egyedül ültem egy görög szigeten a teraszomon, a ragyogó napsütésben a csillogó tengert nézve október legvégén majdnem 30 fokban, miközben a nemzetközi hírek másról sem szóltak, mint a napi új fertőzöttek és halottak számáról.
– És mit hozott még ez az év?
– Egyre határozottabban látom, hogy az emberiség fordítva gondolkozik. Mindenki rohan a pénz után, szarrá dolgozza magát és eközben elvész az ember, a szabadsága, a döntésének a szabadsága. A többség abból próbál több pénzt előteremteni, hogy többet dolgozik, jobban megfelel a főnökének, közben meg nem biztos, hogy ezen az úton találja meg a számítását és a boldogságát.
Sokkal egyszerűbben, kevesebb tárgyat birtokolva, ésszerűbben élve és megfontoltabban költekezve sokkal előrébb juthatna. De nem ezt tanítják az iskolában.
Ahogy Dani mondta, ezt nem tudják az iskolában tanítani mert a tanár sem tudja, így aztán meg nem tudja átadni a “megfelelő” gondolatokat. Mindenki marad a mókuskerékben, a kalitkáját látja normális és élhető életnek, nem azt, ahol “veszélyek” leselkednek rá, akkor is ha ezek a veszélyek csak a fejekben léteznek.
Ezzel párhuzamosan meg utálja azt, aki mer kilógni a sorból, aki mer lépni. De csak azért mert tudja, hogy ő is megtehetné, amit a másik megtett, de mégsem tette, és az utálat és irigység mégiscsak egyszerűbb megoldás, mint tenni valamit.
– Mit fogsz csinálni a következő egy évben?
– Extra gyorsan összekapom magam, hogy minél több időm legyen olyat tanulni, amitől az életünk valóban egyszerűbb és könnyebb lesz hosszabb távon. A rövidebb távú megoldások nem nagyon érdekelnek. Minimum 5-10-25 évben gondolkodom. 
Ez a valóságban sok munkát jelent és ennél lényegesen több tanulást de nem abban az értelemben, ahogy a többség elképzeli. Szerencsére tudok jó sok évre előre dolgozni. 
Viszont alapvetően az a legfőbb cél, hogy rengeteg időm legyen gondolkozni és tanulni. Nem a napi 20 óra munka fog előbbre vinni engem sem. 
Valahol azt olvastam -és nagyon megérintett engem a gondolat- hogy “olyan sokat dolgozott, hogy nem volt ideje pénzt keresni.” 
Ehhez tartom majd magam. Először tanulok, gondolkozom, aztán cselekszem. 
Szerintem jó lesz. 
Szóval öt éve, hogy eljöttünk Magyarországról és jól vagyunk. 

Az előző év összefoglalóját itt olvashatod

Ha hasonló témában olvasnál másoktól is, akkor a határátkelő a te helyed