Az elmúlt pár évben összesen 12 óceánjárós úton voltam. Ebből háromszor egyedül. Az utolsó alkalommal viszont dolgozni mentem, megint egyedül. Nem a konyhára vagy a hajó egyéb részeire, hanem a magam cégén dolgozni mert az épp átalakulóban van és kellett egy kis extra idő és energia ahhoz, hogy egészségtelen mennyiségű munkát beletegyek. Már decemberben kipattant az agyamból, hogy ez egy jó ötlet lehet mert bevallom, szoktam én hajón dolgozni és ott mindig olyan könnyen mentek a dolgok, megnő a kreativitásom is. Ki van szolgálva az ember, nem kell takarítani, főzni, bevásárolni, bepakolni a mosogatógépbe és még sorolhatnám. Aham… nem így van az és fontos dologra jöttem rá. Mire nem való egy óceánjáró hajó?
Fontosak az arányok
Az volt, hogy azzal a célkitűzéssel indultam el, hogy most aztán mindent megcsinálok. Oké, nyilván lehetetlen mert embertelen, több évre elegendő munkát ki tudok magamnak találni bármelyik pillanatban. Nem kell nekem főnök ahhoz, hogy irányítson meg megmondja, hogy mikor, hol, mit, meddig és mennyiért csináljak, ott vagyok magamnak én. Hozzáteszem, hogy aki hagyományosan éli az életét és van egy főnöke, az az első vagy második nap fellázad -optimláis esetben- az efféle túlkapások miatt.
Arra jöttem rá, hogy igen, tök jó óceánjáró hajón dolgozni (a saját cégünkön) de ha túlzásba visszük a dolgot, egy sokkal kínzóbb börtönt hozunk magunknak létre, mint amit otthon képesek lennénk kreálni.
Utólag ránézve a dologra sokkal jobb lett volna, ha hagyom magam pihenni, ha csak napi 8-10 óra dolgozást engedélyezek magamnak, a többi időben viszont élveztem volna a hajó szolgáltatásait. Nem így történt.
Mit láttam a hajóból?
Kajálni a büfébe jártam mert valami rejtélyes okból kifolyólag a fél 9-es vacsihoz tettek, akkor meg nem eszek már. Semmit sem.
Voltam egyszer a jakuzziban. (30 perc)
Voltam kétszer a fizetős színházban, ami egyébént jó volt. (2x 40 perc)
Egyszer elmentem megnézni egy francia kisvárost és a partszakaszát. (4 óra)
Egyszer Rotterdamban tettem egy egy kilométeres sétát. (2 óra)
Ennyi.
Ha ezeket a szórakozásra fordított időket összeadod, kijön hogy az egyhetes útból 8 órát töltöttem pihenéssel, szórakozással.
Leszögezhetjük, hogy nem normális.
Amikor hazaértem, azt éreztem, hogy „na most jól esne elhúzni a csíkot pár hétre valahova” de persze aznap jöttem haza és nem reális az (pillanatnyilag) hogy több hétre menjek hajóra. Persze úgy voltam vele, hogy a fókuszom azon volt, hogy én ezeket a dolgokat most megcsinálom, aztán a jövőben mehetek én bárhova, bármennyi időre. Hát, így legyen.
Szóval, mire nem való egy óceánjáró hajó?
Arra semmiképpen sem való, hogy napi sok órát dolgozzunk a magunk cégén. Arra esetleg való, hogy napi 2-3 órát dolgozzunk, de érdemes a pihenésre és a kikapcsolódásra koncentrálni.
Fogok még menni hajóra dolgozni a jövőben?
Szerintem igen, de már nem azzal a céllal, hogy elbújok a világ elől és szarrá dolgozom magam, hanem csak ésszel, lassan, kényelmesen. És egyre többen vannak azok, akik úgy gondolják, hogy ez egy kellemesebb módja az életnek és ha jobban utánaszámolunk, nem is jelentősen drágább, viszont érdekesebb. Csak addig még sokat kell dolgoznom 🙂