2023. május 14-én Berlinben vagyunk és éppen nagyon nyomi az idő. Valamilyen front van és legszívesebben aludnék vagy csak nyitott szemmel bámulnék ki a fejemből. Ahogy látom, nem én vagyok az egyetlen a városban mert lassan dél van és embert is alig látni kint.
Haladtunk a házzal
- Elkészült a terasz, mármint részlegesen mert mivel a jövőben még terveink vannak vele, erősített beton kellett, hogy majd bírja a terhet. Persze majd kerül rá kő is, térkő egész konkrétan, de az nem idén lesz.
A terasz sokkal nagyobb lett, mint gondoltuk mert a „hozzuk ki eddig” egy 44 négyzetméteres teraszt eredményezett. A másik terasz marad majd akkora, amekkora most, arra majd ha lesz időnk és energiánk, teszünk tetőt. - Az erkélyről bebizonyosodott, hogy egy remek hely mert igen jól jár a levegő ott, a kilátás is szuper (a Kékestetőre néz) így az idei projektet kiegészítettem egy erkély csinosítással. Nem tervezek sok dolgot meg nem is olyan nagy, így nem kerül borzasztó összegbe, viszont amikor nyáron rekkenő hőség lesz vagy szakad az eső, ott el lehet majd lenni és ez nagyon jó lesz.
- A hálószobába felkerült a tapéta (csak az egyik falat borítja), felkerült a függönysín és két függöny is, de a többihez is megvannak már a csipeszek.
- A fürdőszobába felkerült a másik polc a mosdó alá, a tapéta is és a dizájn részben elkészült, már csak apró kiegészítések vannak hátra.
- A kertben lett 5 magaságyásom, a teraszra is került egy, elültettem a magok harmadát a földbe, és virágmagokat is ültettem a ház mellé. Szóval ennyit haladtunk most.
- A kerítést sem felejtem el mert az meg le lett festve. Tetszik a szomszédoknak.
„Ide még kell egy szemetes”
Nem értem. Alig egy éve vettük meg a házat, fel lett benne újítva és ki lett cserélve minden és részben be lett bútorozva, mindezt úgy, hogy nem lakunk benne és általában 900 kilométerre vagyunk. Akkorát haladtunk vele, ami egy átlag környékbeli családnak több évtizedes munka lett volna. Ezt mondja is mindig az egyik szomszéd. A másik meg beszólogat, hogy „ide kell még egy szemetes” meg ilyenek. De … én nem sietek sehova. Nekem nem az a fontos most hogy a ház minél hamarabb készen legyen és vegyek a szomszéd kisbótban egy „jó lesz ez is” szemetest ezer forintért, hanem én A Szemetest fogom megvenni, pont azt, ami majd a mi konyhaszekrényünkbe illik. Nem az a fontos, hogy minél olcsóbb legyen meg hogy legyen. Én türelmes vagyok. (Már amennyire.)
Kérdeztem a szomszédot, hogy ő mégis ennyi idő alatt hova jutott az ő házával, akkor mintha megértette volna, hogy igazság szerint jól haladunk.
Engem mindenesetre nem zavar, hogy nincs szemetesünk (Berlinben sincs) és hogy a folyosón nincs lámpa mert tudom hogy majd lesz és nem anyagi oka van annak, hogy nem világít ott semmi, hanem átgondolásilag nem tartok ott.
Szobánként haladok és a folyosó az a futottak még projekt része. Egyébként ha innen nézzük, akkor nappalink sincs még. Az nem baj?
Kérdezte is B. hogy mikor lesz tévénk 🙂 meg kanapé, de addig, ameddig az a bajom, hogy nincs elég időm, addig hogy a fenébe tudnék leheverni egy tévé elé és fölösleges dogokkal tölteni az időmet?
Hogy is mondják? „A gazdag emberek kis tévével és nagy könyvtárakkal, a szegény emberek kis könyvtárakkal és nagy tévékkel rendelkeznek.“ (Zig Ziglar) Ki mire fordítja az idejét. Nekünk nincs időnk tévét nézni, amikor este már elég fáradtak vagyunk, akkor meg inkább lefekszünk aludni és már dőltünkben elalszunk. Nincs itt felesleges energia meg idő.
Új lehetőségek a láthatáron
Az előző gondolatmenethez kapcsolódik, hogy új lehetőségek vannak a láthatáron.
Hozzáteszem, hogy ezt a „lehetőséget” a többég rettenetes tragédiaként, az életét és megélhetését kockáztató és megnehezítő történésnek gondolná. De nem mi.
Szeretem a váratlan eseményeket, szeretem, amikor az élet újrarendezi a lapokat mert eddig mindig de mindig jól jöttünk ki bármilyen változásból, akkor is, ha eleinte tragédiaként értékeltem a dolgot.
Ide kapcsolódik, hogy szerintem ilyenkor látszik meg az, hogy ki mivel töltötte az idejét az esemény előtti években. Olvasott-e hasznos könyveket, tanult-e olyat, ami hasznos, elképzelte-e, vagy ami még fontosabb: el merte-e képzelni, hogy az élete egyszer jobb lesz, hogy sokkal jobb lesz?
Mennyire hagyta magát befolyásolni a magyar kormánymédia által? Nagyon? Akkor vészterhes időket élünk, rettegni kell a háborútól, jönnek a migráncsok, elszabadulnak az árak, nem lehet megélni és mindezért Brüsszel/Soros/a háborúpárti baloldal/ a melegek felelősek. Mindegy ki, lényeg az, hogy valaki más a felelős a rosszabb életükért.
Mást okol minden rosszért, tehát másnak kell megoldania a problémát. „Ha vége lesz a háborúnak, minden jobb lesz” – harsogja.
Ez körülbelül olyan, mintha azt várná, hogy valaki más oldja meg az ő problémáját. Mivel mást okol, úgy gondolja, hogy ő tehetetlen. Elég kényelmes álláspont, gondolkodni sem kell, az úgyis fárasztó, majd más megoldja. Dögöljön meg a szomszéd tehene, a lényeg az, hogy nekünk jobb legyen, de addig is siránkozzunk ezerrel. Az biztos segít.
Ezzel szemben:
Nem néztél tévét? Kimaradtál a rémisztgető hírekből? Akkor te vagy a felelős a saját életedért, TE vagy az egyetlen, aki tud saját magán segíteni. Drága az élelmiszer? „Nem az a probléma, hogy valami drága, hanem az, hogy keveset keresel.” Hogyan kereshetsz többet? Eseteg meg tudod magadnak termelni az élelmiszeredet? Termeld meg és ne siránkozz! Keress több pénzt. Tanulni kell érte valamit? Akkor tanulj. „Hiszen Magyarországon csak az nem gazdagodik meg, aki tök hülye.”
Ennek fényében én hihetetlenül nagy lehetőségnek tartom a történést.
Ennyi van 2023. május 14-én.