Május 14, helyzetjelentés

Eltelt egy hónap azóta, hogy az előző helyzetjelentést megírtam és hatalmasat változott az élet. Nem azért mert hirtelen mindenkit beoltottak vagy mert ez a fos vírus vonyítva elmenekült volna egy sötét, feneketlen barlangba, hanem azért mert én lógtam meg. Jó messze vagyok Berlintől egy olyan helyen, ahol ha akarom, emberrel sem találkozom, mégis a szabadban vagyok, ráadásul van 60 kilométernyi óceánpartom, ami ebben az esetben nem elhanyagolható dolog, ráadásul csak naplemente előtt (lásd alsó kép) szokott néhány ember elsétálni a fa móló végéig, én meg a homokban heverészek és van legalább 10 kilométerem. 

Május 14… Mi a helyzet most Berlinben?

Tegnap végre liberalizálták az oltásra jelentkezést, ami szuper hír, de ha azt is elképzeljük, hogy már van körülbelül egymillió ember, akit szépen szorgosan betettek a rendszerbe és egy hónapra előre van időpontjuk, akkor látható, hogy ki fog törni a káosz. Nagyon. Nyilván finomítanak még a rendszeren, de most éppen az van, hogy a háziorvost kell zaklatni az oltásért. Nekünk például nincs is háziorvosunk és remélem nem is lesz rá szükség. Berlinben a lakosság harmada van beoltva, és a legpesszimistább előrejelzés szerint is legkésőbb szeptemberre mindenkit beoltanak. Állítólag.

Hogy halad az ország az oltásokkal?

Nagyon jól. Ezt most én mondom, aki eddig nagyon fikáztam a német tempót, de a lakosság 1%-át beoltani naponta, szerintem szép tempó. Számszerűsítve, ez több, mint 1 000 000 (egymillió) embert jelent, de néha csak félmilliót oltanak. Néha meg 1,15 milliót. Tök jó tempó!

Mi van a lezárásokkal?

Itt, ahol vagyunk, semmi nincs mert itt a covid már nem olyan téma. Berlinben 2 hét múlva nyitnak a vendéglátóipari egységek, de az lesz a módi, hogy aki kétszer oltott és a második oltástól eltelt 2 hét, az szabadon mehet pizzázni, aki meg nem oltott (mert nem beteges vagy mert nem olyan területen dolgozik) az szépen elbattyoghat a tesztcentrumba, ahol hetente egyszer ingyen letesztelik. Ha negatív a teszt, mehet kajálni.
Kérdés az, hogy egy ilyen pálcás agyturkászás ér-e annyit, mint egy teraszon elfogyasztott ebéd.
Nekem nem érne annyit, az tény.

Diszkrimináció ezerrel!

Azért diszkrimináció mert aki nincs oltva az nem azért nincs oltva mert nem akarja az oltást, hanem azért mert nem kapott még behívót.
Az más kérdés, hogy az országban beindult az oltásturizmus mert elég messze van még az a szeptember, mire mindenkit beoltanak, viszont a nyár az meg közeledik, így aki tehette, az elhúzta a csíkot és megfizette a Maldiv-szigeteken vagy Dubajban az oltást és most meg azon kérődzik a német állam, hogy az ottani oltásigazolást elfogadja-e. Teljesen értelmetlen kötözködés, hiszen ugyanazt az oltást kapták, mint Mari néni a szomszédból, csak neki nem német a pecsétje, hanem más. Agyrém!

Én meg értelemszerűen akkor jutok majd (majd, majd) oltáshoz, ha visszamegyek Berlinbe. Addig meg nem megyek, míg nem kerülök sorra mert itt tizede annyi beteg (sem) van, mint ott, másrészt itt szabadon lehet élni, nem kell bezárkóznom a lakásba még öt hónapra. Ló…fszt megyek vissza!