Valahol már írtam arról, hogy szép meg jó Ciprus, de nem nekem való. Tavaly viszont vettünk magunknak Wizzair Multipass-t, amit egy-két kivételtől eltekintve ingázásra használunk, és ez a két nap Cipruson volt a kivétel.
Szerdán megvettük a jegyet, csütörtök reggel 10 körül meg már ott voltunk. Nem tököltünk sokat a szervezéssel: simán csak felültünk a gépre, ott meg leszálltunk, aztán helyben kitaláltuk, hogyan jutunk be a városba, aminek a nevét nem is tudtuk. (Egyébként Larnaca volt az.)
Miért mentünk? Pihenni, és két napig semmit tenni. Olyan mennyiségű és szerteágazó a munka most mifelénk, hogy ha simán csak itthon maradunk, abból újabb végigdolgozott napok lettek volna, mert: „gyorsan lefestem a kerítést, keverek egy kis betont, leglettem ezt a falat”, közben meg ugye ott van a normál munka, abból is több embernyi, mindkettőnknek. Kellett a kiszakadás a szó szerint rohanó hétköznapokból.
Szóval ha arra vagy kíváncsi, mit csináltunk, nagyon röviden el tudom mondani: semmit. Én az időt a tengerparton töltöttem henyéléssel, jót ebédeltem, és szuper finomat vacsoráztam. (Igen, vacsi is volt.) A férjem meg végre kialudta magát… félig.
Visszataszító
Larnaca azzal a tengerparti, giccses bazársorral, amit utoljára a ’80-as években láthattam, szimplán visszataszító. Nem értem, hogy 2025-ben hogyan tarthat ott a világ, hogy bárki fröccsöntött kerti törpét akarjon venni a tengerparton. Oké, sok volt az orosz – náluk lehet, hogy még divatos, vagy a fene sem tudja. És ezek a boltok sorakoztak végig sátrakban a tengerparton, kilométereken át. Este direkt figyeltük, hogy bárki vesz-e ilyen förmedvényt (itt fröccsöntött kutyára, rikító színű csíkos macskára és egyéb szörnyűségekre gondolj – vagy inkább ne), és valóban vitték az „értékes portékát”.
Műszáj, műcici, műGucci
Nem én vagyok a tucatnyaralóhelyek királynője, aki nem tudja elképzelni az életét anélkül, hogy évente egyszer ne menjen hárommillió honfitársával egyszerre nyaralni ugyanoda. Ez biztos egy olyan népcsoport, amivel nincs kapcsolatom.
Felpumpált szájú műnők, izomagyú idősebb pasikkal, akiknek az izomzata már csak árnyéka a régi önmaguknak. „Guccsi” táska és „Luí Vuitton” pénztárca mindegyiknél. Meg persze hatalmas műcici feltornázva az álláig, hozzá kivágott, feszes rucika, valami monogrammal díszítve – természetesen teljes felületen. Gagyi, na.
Hozzá üdítő frissességként a német vagy skandináv idősebb korosztály, akik szimplán csak jól érzik magukat, és nem azért vannak Cipruson, hogy az Instájuk tele legyen képekkel arról, mennyire „májerek”, mert május végén ott tudnak korzózni apucival, aki fizette az egész cehhet.
Na, ne fikázzak már annyira mindent…
Ciprus gyönyörű. A kilátásunk olyan volt a szállásunkból, hogy szeretném én azt nézni egész évben. Ezzel semmi gond nem volt. Gondoltuk is, hogy szuper lesz, mert ezernél is több értékelés után is 9,3 volt a hely, ami manapság ritkaságszámba megy. Ráadásul úgy foglaltunk, hogy már az alatta lévő étteremben ültünk, és nem akartunk messze menni. Ezt nyáron biztos nem lehetett volna megtenni – főleg nem ennyiért.
Fülöp-szigetiek és indonézek – az üdítő kivétel
Nem tudom, mi lehet itt a szezon végére, hogy addigra mennyire fogják utálni a turistákat, de ha ez fokozódik, az nem lesz jó. Nyilván ezért is van rengeteg fülöp-szigeteki és indonéz dolgozó a boltokban és éttermekben. Ők legalább kedvesek és vidámak. A helyi munkaerő viszont a háta közepére kívánja a nyaralókat már május végén is, és ezt nem félnek kimutatni – már szezon előtt sem. Nem kedvesek. Egyáltalán nem.
Amikor a tengerparton a pálmafák alatt olcsóbb az étel, mint a vidéki Magyarországon
Aztán itt vannak az árak. Besírok, ha arra gondolok, hogy „vidék kettő” kisvárosomban drágább egy épphogy ehető ebéd az étteremben, mint Larnaca tengerparti pálmafái alatt egy halétteremben ebédelni, friss narancslével és friss halakkal. És nem arról van szó, hogy picit olcsóbb – nem. 30%-kal olcsóbb. És akkor a minőséget még nem is említettem.
De erről nem szeretnék tovább beszélni, mert irtóra felb@ssza az agyamat.
Visszamennék?
Most azt mondom, hogy igen, ha a semmittevés lenne a célom a tengerparton. De semmiképpen sem szezonban – inkább áprilisban vagy május elején, meg persze ősszel.
Konklúzió
Semmittevésre tökéletes a hely. A szállás szuper, legközelebb is ezt foglalnám, és nem hezitálnék sokat a dolgon.
