Ha véletlenül tévedsz ide, akkor ennek a posztnak több előzménye is van, amiket itt és itt olvashatsz. A henyélés kedvéért jöttünk most erre a szigetre. Elég durva időszakunk van mostanában. Jó, ez tart 4 éve, és még nincs vége, szóval azért vagyunk itt, hogy semmit tegyünk napokig.
A semmittevés egy szükséges dolog, ha az ember nagyon fáradt, és elege van mindenből is. Erről fogok majd írni egy komplett posztot, hogy miért veszélyes és roppant káros dolog az, ha valaki abban nő fel, hogy akkor elég jó, ha már hajnalban fent van, és miért teljesen kontraproduktív az, ha aki 7 után merészel felkelni, az hétalvónak van titulálva. Micsoda káros baromságok ezek!
A szállásunk jó választás volt, legközelebb is ezt választanám, azzal az apró változtatással, hogy bérelnék mellé autót is, mert azért hiába csak 1,8 km a tengerparton sétálva, itt nincs evési lehetőség, ezért naponta kétszer vagy háromszor megtenni oda-vissza a távot már nem olyan vicces dolog. Meg persze lusták is vagyunk. Szóval legközelebb autót is bérelünk.
Előző alkalommal a sziget másik oldalán lévő Psathi beachen béreltünk valamit, akkor még covid volt, maszkot kellett hordani, és nem volt komfortos napi 2×1 órát tekeregni a hegyekben még a pékhez is. Most csak sétálni kellett, vagy lett volna napi 2× busz, de ahhoz időzíteni az étvágyat nem olyan egyszerű.
Hogyan telt a henyélés Ios szigetén?
Reggel felkeltünk, amikor edzésem volt, akkor edzettem, majd szépen lassan elindultunk a partra. Végre nem kellett sietni, időre ott lenni bárhol, ráértünk.
Először reggeliztünk valahol. Vagy a péknél, vagy máshol.
Szembetűnő, hogy az évek múltával a görögök végre megtanultak kávét főzni, és gasztronómiailag is marha nagyot fejlődtek. Biztos ez azért is van, mert az igények nőttek, mindenesetre jó látni és érezni, hogy van fejlődés.
Reggeli után kerestünk egy szimpatikus helyet a tengerparton, ahol általában sokáig henyéltünk. Régen mindig alumínium nyugágyak voltak mindenhol, ma már inkább vastag faágyak vannak olyan szivaccsal, ami könnyen tisztítható, és nem viszi el a tengeri szél és a hullám sem. Sokkal ellenállóbb dolgokat tesznek ki manapság, mint akár tíz éve.
Ioson most két napágy és napernyő kombó 14 euróba kerül egy napra, vagy pedig fogyasztásért cserében adják. Nekünk az a verzió volt kényelmesebb, amikor inkább fogyasztunk, valahogy olcsóbban jött ki.
A pincér rohangáljon csak a vízzel és a kávéval, mi meg henyélünk.
Ebédre (ami valójában 3–4–5 körül következik be nálunk) kinéztünk egy szimpatikus helyet, majdnem mindig mást.
A Peri Anemon-nál kétszer ettünk: egyszer egy óriási giroszt toltunk be, máskor meg sült sajtot, görög salit, ilyeneket.
Ebéd után minden egyes nap egészen napnyugtáig a tengerparton henyéltünk, semmittettünk, majd elindultunk haza.
Kellemes hely ez az Ios még mindig!
Igazából nem is értem, hogy miért mindenki a szomszédos szigeteket rohanja le, ha itt is hasonló szépeket láthat. Santorini és Mykonos durván el van turistásodva mára, és pont annyira kellemes ott nyaralni, mint mondjuk a Nyugati téren. Akkora a nyüzsi.
Mi most semmilyen szépet nem láttunk – mármint a tengerparton és a hegyeken kívül –, mert direkt azért jöttünk, hogy ne kelljen sehova menni. Az a naponta megtett 2×1800 méter a szállodáig plusz a kikötőben az erre-arra mászkálás is elég volt. De csak azért, mert legutóbb tényleg mindent megnéztünk, akkor napi rengeteg kilométert tettünk az autóba, ami nem csoda, mert hiába kicsi a sziget, ha nincs 200 méter egyenes út, ha van, akkor meg véletlen. Meg persze 2000 embernek nem fog a „virágzó görög gazdaság” kifizetni nevesincs kétházas falvaknak egy csomó pénzt, hogy átfúrják a magas hegyeket.
Itt mindig zavarban vagyok, mert amit magyarul hegynek hívunk, pl. a Kékes, máshol csak egy falu széli dombocska lenne, de ezzel nem szeretünk tisztában lenni. Hegyek meg vannak itt is, nem csak a szomszédos Naxos szigetén.
Az egyik nap volt szerencsém látni hajnalban a Holdat, alatta a Jupiterrel és a Marssal. Le is fotóztam őket, de akkora volt már akkor is a szél, hogy nem bírtam jó képet lőni róluk.
Hát, így telt az a néhány nap, aminek a henyélés és semmittevés volt a célja.
