Helyzetjelentés, 2023. január 22

Január 22 van és elfelejtettem megírni a helyzetjelentést, pedig egy hete még eszemben volt, aztán megérkeztünk Szaúd-Arábiába és annyira érdekes dolgokat láttunk, hogy nem az volt a fontos, hogy megírjam, hanem hogy utolsó erőmmel leírjam a napi eseményeket, aztán meg feljöttünk a hajóra és itt meg olyan sűrű a program, hogy nem is csoda, hogy elfelejtődött. Na szóval ma 2023. január 22-én egy nagy hajón vagyok, az MSC Splendidán. Oké, nem a legnagyobb hajó amivel utaztam, de azért mondjuk legalább kétszer akkora mint a tavalyi MSC Lirica, bár a mostani valóban óriási hajóknak ez csak a kistesója. 


Hogy vagyunk?

Jól. Bár éppen kidőltünk mert tegnap voltunk Kairóban és az egy nagyon sűrű nap volt, de majd a holnapi kikötés nélküli napon tovább pihenünk.

Mi van a vírussal?
 
A helyzetjelentéseket azért kezdtem írni két éve, hogy megörökítsem azt hogy mi van éppen, mit lehet és mit nem, de ez lassan kezd kifutni.
Németország covid-térképe kifehéredett, a többi nem is tudom milyen vírus eltűnt, szóval ilyen szempontból béke van és nyugalom. 


Amin mostanában többet pörög a hanyatló nyugat az a környezetvédelem, azon belül is a Letzte Generation nevű csoport, ami egyre inkább akadályozza az életet.

Értem én, hogy más az irány és Magyarországon inkább szenet osztanak, hogy az “elhibázott brüsszeli szankciók” miatt épp megfagyni készülő magyar lakosságot valahogy segítsék (nem tudom hogy van de az én Heves vármegyei kisvárosomban fát meg szenet osztanak…) szóval ezen a nyilvánvalóan „rossz irányba haladó” nyugaton azon megy a balhé, hogy nem kellene a szénbányákat újra megnyitni mert nem arra van az előre.

Nem tudom meséltem-e valamelyik posztban, de amikor ezt a hanyatló nyugatot körbehajóztam annyi szélerőművet láttam a tengerben, hogy megszámolni is képtelenség lett volna. A világ erre megy, nem arra, hogy most hogy már ennyire tragikus a környezet állapota, még tegyünk rá egy lapáttal. Szó szerint. 

Folytatás néhány nappal később: 

Tegnap egy igen erős szekunder szégyent éreztem és szerettem volna elsüllyedni egészen a Föld gyomrába, mert az volt, hogy Jordániában az idegenvezetőnk elmesélte, hogy itt van ez a 12 milliós ország és befogadott 6 millió menekültet, míg van egy európai ország, ahol 1200 menekült kérelmét sem akarták elbírálni és ez mennyire embertelen cselekedet. Nem befogadni, hanem elbírálni sem akarták, úgy, hogy nemet is mondhattak volna bárkinek.


Ebben az a tragikus, hogy visszafelé viszont természetesnek gondolná a Nagy Magyar Gyűlölködő, hogy befogadják bárhol a menekülő magyarokat. Mert hát ugye a magyar az más. Az jobb. Az mindenkinél jobb. 

Pár hete olvastam, hogy a magyar nemzeti identitás a gyűlölet.

A gyűlölet.

És igaza van. Akinek szemernyi önismerete sincs, az most rögtön rávágta, hogy “hát én nem gyűlölök, mert a gyűlölet rossz” de nézzük csak meg: gyűlölik a melegeket, (elnézést, buzikat! magyar szóhasználattal) gyűlölik a másik magyart (főleg azt, akit nem is ismer),  gyűlölik a menekülteket, a cigányokat, a drogosokat, a hajléktalanokat, aki elment külföldre (“külföldre tántorgó hazánk fia”), gyűlölik a szegényeket és a gazdagokat, ja, Soros Gyurit is és Brüsszelt is. És a sornak nincs vége.

Kedves, véresszájú gyűlölködő nagyszülők vallanak olyan náci eszméket és olyan heves gyűlölettel vannak nagyon sok embercsoport ellen, hogy az már tankönyvi eset. De természetesen ők nagyon elfogadóak, szeretnek mindenkit csak ne legyen más az illető semmilyen szempontból sem. Ráadásul az ilyen emberek borzasztóan szégyellnék magukat, ha hirtelen visszarepülnének 5-10-20 évet a saját életükben és hallanák, hogy 2023-ban mi jön ki a szájukon. Borzasztó! De természetesen ők az etalon magyarok, akik a jók, hiszen ők mindenkit gyűlölnek, pont úgy, ahogy föntről parancsolják. Gondolkodás nélkül követik a tévéből jövő ukázt, akkor is ha korábbi még pislákoló emberségükkel tökéletesen szembemegy.


Magyarországon legyél csóró, panaszkodj naphosszat mindenre, hibáztass mindig mást, turkálj más magánéletében, pletykálj, irigykedj és gyűlölj. Ha ez megvan, akkor leszel te jó magyar. Ja, lopj is, vedd természetesnek, hogy lopsz, lopj filmet, lopj zenét a netről és eszedbe se jusson, hogy te most valakit megkárosítasz, főleg azt, akit szeretsz. Mert nyilván nem azért töltöd le a zenéjét/filmjét fondorlatos módon mert utálod és soha nem fogod hallgatni, nem fogod nézni, hanem mert a kedvenc előadód vagy rendeződ, színészed. Ilyenkor nem jut el az agyukig, hogy a kedvenc előadónak is kell villanyszámlát meg gázszámlát fizetnie, hogy az is pénzből él, az nem számít. A magyar lop és gyűlöl. Elnézést, nem lop, csak elveszi másét.

Hát, ennyi van mostanában. 

Hogy mi van Szaúd-Arábiában, azt majd egy másik posztban fogom megörökíteni sokkal hosszabban. Érdekeseket tapasztaltam ott is. Egész más, mint amit gondoltam. De erről majd később.