Hat éve jöttünk el

Hat éve, hogy …

Hogy repül az idő! Olyan, mintha tegnap lett volna. Persze ez hazugság mert azóta rengeteg változás történt, igazság szerint más nem is történet csak változás.

Hogy érzem magam hat évvel azután, hogy országot váltottunk?

Jól. Szabad vagyok. Az átlagnál sokkal szabadabb életet élek és ezért halás vagyok. De az az igazság, hogy megdolgoztunk érte minden szempontból.
A szabadsághoz ugyanis szükséges képzelőerő, energia és marha nagy adag mersz.
Hogy merjen az ember kilógni a sorból, hogy merjen máshogy gondolkozni.
Mert a máshogy gondolkodás eredményezi a másféle életet. 

Mozgékony vagyok földrajzilag és nem érzem azt a kényszert (mert nincs is) hogy valahol KELL lennem ezért meg azért. Nincs kell.
Sokfelé jártam idén és minden utazás oda vezethető vissza, hogy “miért ne?” Persze erre a miért ne kérdésre nincs válaszom, leginkább csak arra van, hogy miért mennék valahova.

Ez most olyan “izé” mert éppen egy reptéren írom ezeket a sorokat egy közepes méretű kaland után hazafele. (Erről majd hamarosan fogok kitenni posztokat, lesz benne jó sok fikázás is.) 

És most mi lesz? Min lesz a hangsúly?

Szeretnék ingatlant vásárolni Magyarországon 2022-ben. Vidéki házra gondolok, lehetőleg pici faluban, legjobb lenne talán egy zsákfalu, és az is kvázi alap, hogy jó nagy földterület vegye körbe.

Sokat fogok tanulni, és a tavaly elhatározott pontok szerint fogok eljárni most is: először tanulj, gondold át, aztán lépj.

Milyen gyakran megyek Magyarországra?

Mekkorát változott a világ! Az elmúlt egy évben egyszer voltam Magyarországon, talán 3-4 napot, nem többet. Nem hiányzik, viszont az eseményeket a távolból figyelem.
A következő néhány hónapban szerintem ugyanígy a covid lesz nagy hatással az életre olyan szempontból, hogy -szerintem- Magyarországon el fog szabadulni a pokolka és a fene sem akar majd egy súlyosan fertőzött helyre látogatni még oltottként sem.
Dolog lenne, lenne egy csomó elintézendő, de ezek most kényszerpihenőre vannak állítva.

Mit hozott ez az év?

Kellemes belassulást. Időt. Adtam magamnak időt. Szinte hihetetlen hogy már egy éve “semmitteszek.”
Kellett. Kellett, hogy tisztázni tudjam szélesebb perspektívából figyelve az életemet, folyásának irányát és hogy alaposan átgondolva tudjak a következő életszakaszomba lépni.

És mi lesz az utazásokkal?

Az már látszik, hogy egyre jobban tetszenek a kényelmesebb utak. A hajós utak, azon belül is az olyan helyek, ahol még nem jártam. Európában ebből elég kevés van, viszont most távolabbra nehezebb utazni, mint eddig. Kivétel talán Thaiföld, de az meg nem tartozik a kedvenceim közé.
Szóval várakozás van.
Ez van. Hat éve jöttünk el, jól vagyunk, egyre jobban. 🙂