Elég brutális éven vagyunk túl és idén a Nagy Ház Projekt miatt elmaradt az az időszak, amit egyedül tölthetek mert mindig volt valami, amit hirtelenjében meg kellett oldani, meg kellett venni, ide meg oda kellett szaladgálni, aztán amikor úgy döntöttem, hogy „na, itt az ideje, hajózni megyek egyedül”, akkor az aranyos férjem annyira sokat dolgozott, hogy jól jött neki egy kis pihenés, így együtt mentünk el hajózni. Aztán teltek a napok, hetek és rájöttem, hogy vagy most, vagy idén már nem és egyetlen szóba jöhető lehetőségként a hajózást láttam.
Miért a hajózás? Miért ez az útvonal? Miért egyedül?
A repjegyek alaposan megdrágultak idén és egy egyirányú repjegy annyiba kerül néha, mint egy komplett egyhetes hajózás. Szerintem ez nem normális így.
Másrészt Hamburgból indulok, Hamburg meg itt van a szomszédban német fejjel gondolkodva.
Sajnos még nem a sarkkörös, norvég fjordos körre megyek, hanem egy európai városok körre, ami lényegében ugyanazokat a kikötőket érinti, mint a múlt hónapban, így nagy meglepetésre nem számítok, bár most Hollandiában is meg fogunk állni, így lesz ez az út egy nappal hosszabb, mint a múltkori.
Mit fogok csinálni egy hétig egyedül egy hatalmas hajón?
Semmit!
Egyedül leszek, nem lesz a környezetemben más, eltekintve attól a talán 2000 embertől, akik ugyanazon a hajón utaznak. Mégis egyedül leszek, nézhetem a hullámokat, bár tél lévén a hullámok hosszas csodálása el fog maradni mert az Északi-tengeren ilyenkor nem szokott rettenetesen meleg lenni.
Miért fontos egyedül lenni?
Szerintem valahogy az elmúlt néhány évtized nagyon megváltoztatta az embereket és elfelejtettük, hogy igenis fontos egyedül lenni. Nem úgy lenni egyedül, hogy a másik negyed órára átszalad a boltba, és addig nincs itthon, hanem napokig, hetekig. Az embernek elemi szükséglete van arra, hogy egyedül legyen, hogy a saját gondolataira tudjon fókuszálni, hogy kiszakadjon a megszokott világából.
Amúgy meg bár a világunk azt sugallja, hogy nem jó ha az ember semmit nem csinál, semmittesz, de ezek az „üres járatok” mégis az élet legfontosabb időszakai. Ilyenkor jut idő arra, hogy átgondoljuk az életet, a világot, kitaláljuk, hogy ha visszatérünk a „normális” kerékvágásba, akkor mit fogunk csinálni.
Az egyedüllét növeli a kreativitást és a produktivitást mert nem az ingerekkel teli környezetünk szívja le minden energiánkat és nem kötik le a gondolatainkat a napi események. Szóval jó egyedül lenni.
Annak főleg jót tenne az egyedül töltött idő (lehetőleg több nap) aki rettenetesen tiltakozik ellene.
„Mert mi az, hogy házasok és egyedül megy? Biztos valami probléma van a házasságukban.”
Pont annak lenne érdemes elvonulnia, aki még nem jött arra rá, hogy attól a kapcsolata egy másikkal nem lesz rosszabb, gyengébb, ha az egyik elmegy egy hétre valahova. Aki csak odáig jut, hogy „dehát házasok és holtodiglan, holtomiglan” és „egymás nélkül egy percet sem”, annak szerintem hagyományos munkája van, ahol mindkét fél „rendes” munkát végez, vagyis nem otthon tölt a napból minimum 9-10 órát a hét legalább öt napján.
Szóval nem kell ítélkezni, attól nem lesz rosszabb vagy jobb a kapcsolatunk, hogy el merjük engedni a másikat egy hétre egyedül. Pont ez bizonyítja, hogy az átlagnál sokkal jobban vagyunk, ráadásul három éve összezárva élünk, egymástól mindig csak 10 méterre eltávolodva a nap minden időszakában. Normális ez? Nem. Mondok egy meredeket: még olyan sincs, hogy a másik nélkül mennénk egy megállót a metróval. Vagy ahogy a Krisnásoknál szokás, hogy az esküvő előtt összekötik a két jelölt kezét pár napra, nos, nálunk ez 3 éve tart.
Szóval itt az ideje.
Hajózni megyek egyedül