Mármint Berlin. Örülnék, ha azt írhatnám: „most, hogy egy hónapja nem jártam a hevesi kisvárosomban, már megint csak kapkodtam a fejem, annyi új épületet húztak fel, és micsoda fejlődést láttam, amikor újra itt jártam!” Fejlődik az ország!
De nem. Nyilván most is megkapom a Hazaffhy olvasóktól, hogy „micsoda magyargyűlölő vagyok”, hiszen „a Nyugat hanyatlik, migráncshordák portyáznak mindenfelé, és halomra erőszakolják a szőke lányokat és már minden Jancsikából is Juliska lett.” – a szokásos playlist.
Most ne térjünk ki arra, mekkora bődületes ostobaság le-magyargyűlölőzni engem, miközben önszántamból költöztem haza Magyarországra.
Nyilván akkora magyargyűlölő és mazochista vagyok, hogy ezt saját magammal megtettem.
Itt az értelmes olvasó nyilván hangosan felröhög. De nekem ez sajnos nem vicces. Mert vannak emberek, akiknek csak addig terjed az IQ-ja, hogy: „elmondta az igazságot, tehát magyargyűlölő.”
Egy hónap után újra Berlinben
Bevallom, Berlin mindig meglep. (A fenti képen az MI által kreált kép látható, nem valós Berlin.)
Egyrészt azzal, hogy mennyire nyugodt város, másrészt meg azzal, hogy már megint épült egy rakás új ház.
Bár csak 3-4 hétig voltam távol, máris új épületeket láttam, és már megint azon gondolkodtam: ha ez működik gazdasági válságban, akkor mi lesz, ha ez az ország megrázza magát, és tényleg elindul öles léptekkel?
Ha 10 évvel ezelőttről néznék előre, el se hinném, hogy ez ugyanaz a város.
Oké, a fontosabb helyek maradtak, de akkoriban még sok volt a beépítetlen terület.
Ma ezek helyén lakóparkok, irodaházak, új negyedek vannak.
Példák a környékünkről (Berlin Mitte):
- Rögtön mellettünk idén felhúztak egy 6 emeletes lakóházat.
- Két házzal arrébb épült egy 9 emeletes sor- és sarokház.
- A szomszéd utcában két új sokemeletes épület.
- A közeli park egy része lakóparkká változott.
- Szemben, a lakótelepen új alacsonyabb lakóházak. Nem tudom pontosan hány, de sok épült.
- 500 méterre épült egy magas (12–15 emelet) ház, amit eleinte rondának gondoltam, de mára kiderült: nagyon dizájnos.
- Sajnos mellette kivágtak egy csomó fát – ott most egy hosszú épület készül.
- Az Alexanderplatz és Jannowitzbrücke között, ahol régen a karácsonyi vásár meg a vidámpark volt, ma már kollégium, irodaház, lakóház – egy komplett új negyed.
- A komplexum másik oldala is épül – ott most a földszintnél tartanak. Itt régen egy Lidl és egy McDonald’s állt.
- Felépült a híres monolit épület, ami elsőre lenyűgözött – szerintem világszinten is ritka.
- Felépült a palota is – nem is olyan rég még rókát láttam ott, most meg kiállításokat tartanak benne.
- A folyami fürdő még mindig nem készült el – pedig a csatornát öko módszerekkel szépen kitisztították.
- Az Alexanderplatznál most egyszerre építenek két magasházat – 130 méteresek lesznek.
- Az Alexa mellett (az egy bevásárlóközpont) egy 150 métereset építenek éppen.
- A „szovjet” épületek is megújultak a környékén– hamarosan beköltözik a szabadalmi hivatal.
És mindez csak Berlin egy kicsi szelete. Nem a teljes város, nem az egész ország. Csak egy kerület egyetlen részlete! Ahol nap mint nap járok.
Ehhez képest…
Magyarország?
Nagyjából változatlan.
Elmegyek egy hónapra, és szinte garantált, hogy pontosan ugyanaz fogad, mint amikor elmentem.
Talán még örülhetek is neki, ha nem lett valami rosszabb.
Szombaton a Polgárnet egyik videójában Árpi is pontosan ezt fogalmazta meg.
Változatlan.
És örülhetünk, ha csak változatlan. Ha nem lett még rosszabb.
Mi kellene ahhoz, hogy…?
Mi kellene ahhoz, hogy amikor hazatérek egy hónap után, úgy kapkodjam a fejem, mint most Berlinben?
Mi kellene ahhoz, hogy a fejlődés ne csak üres szlogen, hanem szemmel látható valóság legyen?
Meddig lesz még fontosabb a gyűlöletkeltés, mint az építkezés?
Meddig lesz fontosabb a kirekesztés, mint az elfogadás?
Minek kellene ahhoz történnie, hogy Magyarország is nyugodt és derűs hely legyen, ahol az emberek bátran tekintenek a jövőre?
