Európa lényegében ✅

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer azon fogok gondolkozni, hogy hol NEM jártam Európában.
Bezárult a kör, holnap elmegyünk Warnemündébe, ahova nem is tudom mióta szeretnék elmenni, és ez tök jó.
Igenám, de egyre szűkül a kör, már csak tényleg néhány olyan hely van, ahol nem jártam.

Országok közül kimaradt Norvégia, ahova egyszer majd eljutok, ráadásul a Hurtigruten hajóval szeretnék, végig a parton. Nem jártam még Litvániában és Észtországban sem, de ezek tervben vannak.

A kontinens bejárása még zsenge koromban kezdődött, amikor bejártuk Magyarországot. Minden nagyobb és kisebb városban jártam, minden tájegységen túráztunk, kirándultunk vagy csak nyaraltunk.  A Kalandozás travel jóvoltából viszont rengeteg olyan helyre juthattam el, ahova és ahogy a többség nem jut el, remek idegenvezetőkkel, érdekes emberekkel megismerkedve.
Bejártuk velük Ausztriát, megszámlálhatatlanul sok helyen jártam ott is és rengeteg csodát láttunk, jórészüket többször megnéztük mert elsőre annyira tetszett. Ugyanígy voltam Szlovákiában és Csehországban rengetegszer velük, mind tök jó volt.

Aztán évekig Görögországban nyaraltunk, általában a szigetek között hajózva, mindenhol eltöltve pár napot vagy hetet. Görögország és a szigetek nagy szerelmeim, mind ❤ mindig is azok maradnak. Biztos megyek még arrafelé is 🙂

Spanyolroszág a nyüzsis városaival és csodálatos tengerpartjaival, a szerintem nem jó kajájával viszont gyönyörű épületeivel szintén tetszik.
A Balkán régió egy kincsesláda, amit hamarosan felfedez a tömegturizmus és onnantól kezdve az is elkezd majd átalakulni fokozatosan önmaga árnyékává. Kár lesz érte. Persze megértem, hogy az ottaniaknak is meg kell élni valamiből.

A törpeállamok közül nem voltam még Lichtensteinben és Andorrában, de Luxemburgban sem. Utóbbi nem tudom miért maradt ki.

Nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen sok helyen jártam már és sokszor elgondolkozom azon,  hogy mégis hogy sikerült bejárni az egész kontinenst nem csak “kippipálósan” hanem úgy, hogy egy-egy országnak különböző régióiban többször megfordultam.

És akkor rájövök, hogy ez csak úgy volt lehetséges, hogy nem egy fix listához ragaszkodtam, hogy “legközelebb X-be megyünk és punktum” hanem mindig nyitott voltam és ha valami kedvező lehetőség adódott, azt bizony ki is használtam. Mert a lehetőségek mindig jönnek, csak észre kell őket venni, nem ragaszkodni a megszokotthoz, merni kockáztatni.

Remek érzés azt látni kvázi bármelyik utazós prospektust kinyitva, hogy ja, igen, ott is volta, itt is voltam, majdnem mindenhol voltam.

Mi van még a bakancslistámon?

– Norvégia: szeretnék rénszarvast látni és fjordokat.
– Litvánia és Észtország: szeretnék egy ottani piacon valami érdekeset enni mert gondolom náluk is olyan jó a kaja, mint a letteknél.
– Tök jó lenne elmenni egyszer Mallorcára, de télen, amikor nincs ott hárimmillió turista négyzetméterenként
– Törökországban hőlégballonozni szeretnék Kappadókia fölött
– Szeretnék újra legurulni egy hatalmas homokdűnén Andalúziában
– Tök jó lenne egyszer a Cinque Terrén eltölteni pár napot – nem tudom hogyan maradhatott ki, ha a környékén mindenhol jártam többször is…
– Levendulaföldeket látni Franciaországban
– Firenzében újra megkóstolni a lampredottót, hátha már szeretem, csak nem tudok róla (ez egy helyi specialitás pacalos szendvics)
Papenburgban elmenni a hajógyárba. Jó, tudom, ebben az országban élek, de Papenburg a másik oldalon van, rohadtul messze, és Németország nagyon nagy. Néha felfoghatatlanul nagy.
– Mettlach-ban megnézni a Villeroy gyárat (igen, a márkás porcelán mánia az még mindig megvan 😀 )
– Megnézni a Faber- Castell-nél amit csak lehet

És körülbelül ennyi. Ez hiányzik még a balancslistáról. De biztos vagyok benne, hogy majd mindegyiket meg fogom nézni mert résen leszek.

Mi tetszett a legjobban eddig?

Imádom Olaszországot. (Kivétel Rómát, oda akkor mennék újra, ha nagyon sokat fizetnének) Imádom Pugliát, minden egyes lepukkant centiméterét a meseszép tengerpartjaival, az ízletes ételeivel és a barátságos embereivel.
Görögországban a pici szigetek néptelen tengerpartjait szeretem, amikor miénk egy több kilométeres tengerpart.
És szeretem Berlint a lazaságáért, a multikulti, kicsit őrült lakóival, és zöldségével, ahol az ember bármilyen lehet, nem lóg ki.
Az ünnepeket továbbra is Lengyelországban szeretném töltemi mert tök nyugi van általában, semmi feszültség, semmi rohanás. Maximum a templomba sietnek az emberek húsvétkor, hogy megszenteltessék az ételüket. (igen, erről sem meséltem még)

Hát… ennyi.

A jövőben jó lenne gyakrabban írni, hogy ne felejtődjenek el az emlékek 20 év múlva sem.